Így tehát a lakosságnak és a vállalatoknak fel kell készülniük a változásokra, amelyekkel kapcsolatban sorra látnak napvilágot a borúlátó előrejelzések. Egy szeptemberben – kormányzati forrásból – napvilágot látott becslés szerint például a reform tovább gyorsítja az egészségügyi kiadások növekedését. A költségek az elkövetkező évtizedben éves átlagban 6,3 százalékkal emelkedhetnek, 2019-re megközelítik a 4600 milliárd dollárt, vagyis a 20 százalékát. A kutatók számításai szerint a törvény révén 32,5 millióval nőhet az egészségügyi biztosítással rendelkezők száma 2019-ig, mi-után 2014-től – bírság terhe mellett – közelezővé válik a biztosítotti státus megszerzése.
A költségek emelkedése persze akár még védhető is lenne, ha így többen és jobb ellátáshoz jutnának. Több tanulmány azonban az ezzel kapcsolatos reményeket is lehűti. A Dartmouth Medical School elemzése azt a gyakran hangoztatott kritikát erősíti meg, hogy az amerikai egészségügyben a több nem feltétlenül jelent jobbat: az Egyesült Államok egy főre vetítve már most is többet költ a hasonló fejlettségű országoknál, a lakosság mégis betegesebb. Az amerikai orvosi iskolák szövetsége ezt azzal toldja meg: az újonnan biztosítottá válók tízmilliói jelentősen súlyosbítják az orvoshiánnyal kapcsolatos gondokat. 2015-re a szövetség korábban 39 600-ra tette a hiányzó doktorok számát, most már 63 000-ről beszél.
Mindeközben az amerikai munkaadók már jövőre arra számíthatnak, hogy közel kilenc százalékkal növekednek az alkalmazottaik után teljesítendő egészségügyi kiadásaik. Ez részben azzal magyarázható, hogy a reform elemei közül elsőként – már szeptemberben – életbe lépett az a rendelkezés, amely szerint a szülők gyermekeiket egészen azok 26. születésnapjáig saját – jellemzően céges – egészségbiztosításukon tarthatják.
