Megoldás a kétoldalú partnerség

Orosz–magyar energetikai stratégiai partnerségen keresztül vezet az út a Mol orosz tulajdonban lévő hányadának kivásárlásához Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter minapi nyilatkozata szerint. Bár ő és Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója is cáfolta, hogy tárgyalnának a magyar társaság 21,2 százalékát kézben tartó Szurgutnyeftyegazzal, ettől még történhetett előrelépés. Ismert ugyanis, hogy stratégiai súlyú esetekben Oroszországgal először a politika szintjén kell megállapodni, s csak utána egyezkedhetnek az érintett vállalatok. Ugyanezen okból lehet igaz a két fenti cáfolat ellenére a Szurgut bejelentése is, amely szerint már egy ideje folynak az ügyben a tárgyalások. Folynak, csak éppen nem a magyarországi érintettekkel, hanem az orosz társaság és saját kormánya között. Mellesleg jó eséllyel hasonló egyeztetés után került a külföldön addig és azóta is passzív orosz olajóriáshoz az osztrák OMV-től az érintett Mol-tulajdonrész. Szintén az orosz politikai vezetéssel egyeztetve nyilatkozhatott korábban a Szurgut első embere, hogy cége elégedett a Molban történt befektetéssel, és esze ágában sincs megválni tőle.

Most viszont már megválna. Talán, mert ezzel jobban rábírható a magyar fél annak a bizonyos „energetikai partnerségnek” a megkötésére. A Mol viszszaadása mellett vonzóvá tehető a partnerség a magyarok számára mondjuk olyan gázimportárképlettel is, amely a jelenleginél érdemben alacsonyabb árat határoz meg.

Térségbeli példák alapján az is sejthető, hogy orosz részről mik lehetnek e partnerség fő elemei. Azokban az országokban, ahol ilyen már létrejött vagy előkészület alatt áll, az orosz Gazprom gázinfrastruktúra-beruházásokat indított vagy indít, és stabil gázellátást is garantál. Cserébe ellenőrizni kívánja a helyi partnerrel közös vállalkozást – rossz esetben beéri 50 százalékkal –, és szívesen vásárol egyéb energiaipari érdekeltségeket. Érdeklődése nem szorítkozik a gáziparra. Van már külföldi finomítója, és terjeszkedik a villamosenergia-termelésben is. Stratégiája szerint minden országban, ahová gázt ad el, szeretne eljutni a végfelhasználókig, azaz „a gázértéklánc egészében jelen kíván lenni”.

Utóbbi ambíciója Magyarország kapcsán azért érdekes, mert míg itteni partnerekkel közös vezetéki és tárolólétesítési tervéről már tudunk – a Déli Áramlat az MFB-vel és a hozzá kapcsolódó tárolólétesítés a Mollal – a Mol-hányad visszaadása kapcsán az lenne újdonság, ha a gáz itteni végfelhasználóihoz is hozzáférést kaphatna. Talán nem utasítana el erőműprojekteket sem.

Az energiastratégiában való megállapodást megnehezítheti, hogy még nem született meg áram- és gáztörvényünk módosítása, vagyis az orosz fél nem tudja, milyen játékszabályok között kell majd együttműködnie. Zavarhatja az oroszokat, főként a Gazpromot a válságadó bevezetése, és az is, hogy Magyarország több, orosz részvétel nélküli gázprojekt (Nabucco, NETS, AGRI) mellett is elkötelezte magát. VG

Ha elkészül a Déli Áramlat, akkortól Ukrajna felől már kevesebb vagy semenynyi orosz gázt nem kapunk, vagyis kihasználatlanná válnak az FGSZ Zrt. érintett kapacitásai.

Helyettük fele részben orosz ellenőrzésű cső szállítja Magyarországon a gázt.

Ha elkészül a Déli Áramlat, akkortól Ukrajna felől már kevesebb vagy semenynyi orosz gázt nem kapunk, vagyis kihasználatlanná válnak az FGSZ Zrt. érintett kapacitásai.

Helyettük fele részben orosz ellenőrzésű cső szállítja Magyarországon a gázt.-->