Turai József, a Magyar Villamos-Energia Kereskedők Egyesülete (MVKE) elnöke kifejtette álláspontját a Világgazdaságnak a válságadó bevezetéséről, véleményét itt tesszük közzé. Nyilatkozata rövidebb formában a VG nyomtatott változatának mai számában olvasható.

Egy liberalizált commodity (azaz nyersanyag, tüzelőanyag) piacon a válságadó, mint egy, nevezzük „politikai-szabályozási bizonytalansági faktornak” a bilaterális és tőzsdei villamosenergia-nagykereskedelemben mind a rövid mind a hosszútávú termékek piacán okozhatja a likviditás szűkűlését, azaz a kereskedelmi aktivitás csökkenését, akár egyes üzletfajták megszűnését (például az úgynevezett  sleeve trade-eket) is azáltal, hogy a piaci szereplők azt próbálják meg kitalálni, kinek, milyen típusú kereskedelmi engedély birtokában mennyit is kellene egy mondjuk 48 EUR/MWh-s jövő évi zsinórzszállítási árba felárként beépíteni, hogy az adófizetési kötelezettségét kereskedelmi veszteség nélkül teljesítse.

Bár a törvényt október 20-án már kihirdették, a szöveg ismert, kérdés, hogy a kereskedői hüvelykujj számítások szerint nominálisan 50 eurócentből mennyi lesz a tényleges egyedi tranzakciónként kialkudott felár (krízis prémium). A bizonytalanság kézzelfogható és azonnal megérezhető versenypiaci válaszreakciója pedig az ár-volatilitás egy, az ármozgások tekintetében jellemzően nyugodt évvégi kereskedési időszakban (4. negyedév).

Akkor, amikor az MVM 2011. évre kiírja harmadik és egyben utolsó tenderét november 17-én körülbelül 2,5 TWh áram értékesítésére. Az adó lineáris, azaz minden típusú energiaellátó társaságot, beleértve a legheterogénabb összetételű (és érdekű), illetve számosságát tekintve legtöbb-szereplős villamosenergia-iparágban résztvevőket egyformán terheli. Az energiaellátókon, leszűkítve a villamosenergia-iparágon belül az MVKE-nek 27 villamosenergia-kereskedelmi tagja van, melyek előzetes számítások szerint 21-22 milliárd forint adót kell, hogy fizessenek. Ezen belül az MVM-csoportot kb. 6 milliárd forint terheli, bár az tény marad, hogy a jövedelem adóként vagy osztalékként való elvonása állami vállalattól nem ugyanazt a versenypiaci hatást fejti ki a privát kereskedőcégek esetében.

A Költségvetési Tanács október 18-án megjelent hatáselemzése alapján az energiaellátóktól beszedett adó 2010-ben 55, 2011-ben 65 és 2012-ben 68 milliárd forint bevételt jelent. Az 55 milliárd forintnak közel egyharmadát fizeti 9 áramkereskedő cég beleértve az MVM-csoportot is. Ha már mindenáron bevezetik, célszerű lett volna a többkulcsos, sávos adózást alkalmazni, hiszen mondjuk az árampiac esetében, ahol ugyan a koncentráltság valamivel enyhébb, mint az olaj-és gáziparban, de éppen a többszereplős-jellegéből kifolyólag a termékinnováció és üzletstruktúrák sokszínűsége miatt ebben a szegmensben a legfeljettebb a nagy-és kiskereskedelmi piac.

A kisebb méretű kereskedőcégek jelenléte elengedhetetlen a verseny fenntartása érdekében. Ha ezek a kereskedők nem képesek beszerzéseiket a nagykereskedelmi piacon további felár nélkül menedzselni, mert pl. a számukra fontos üzlettípusok, mint a korábban említett sleeve-ekre (reméljük csak átmenetileg) nincs kínálat, akkor csak a jóval költségesebb pénzügyi biztosítékokat igénylő piaci szegmensben fognak tudni kereskedni. Elgondolkoztató, hogy a Költségvetési Tanács a különadó költségvetési hatásairól készített becslése nyíltan kimondja, hogy amennyiben a piaci szereplők a meghirdetettnél hosszabb ideig tartó adóra is számítanak, azaz ha azt gondolják, hogy nem biztos a Robin Hood-adó és a válságadó megszűnése 2013. január elsejével, akkor az (energetikai tárgyú) beruházások mérséklődése a számítottnál sokkal nagyobb is lehet. Arról nem beszélve, hogy a különadó villamosenergia-fogyasztókra, vagy akár nagykereskedelmi partnerekre történő áthárítása (pass-through) éppen a többszereplős piac és a rendkívül erős verseny miatt csak nagyon korlátozott mértékben lehetséges, de ezt a hatásvizsgálat is elismeri.

A nyugat-európai multinacionális hátterű kereskedőcégek számára megnyugtatóbb, hogy a fióktelep nélküli korlátozott kereskedelmi engedélyesek nagykereskedelmi tevékenységét nem érinti az adó, de bizonyára nonszensz és vicces lenne például a német E.ON több tíz-száz milliárd eurós árbevételének magyar kormány általi megadóztatása. Az MVKE számára olyan félelmek is vannak, hogy egyes kereskedők megpróbálják a válságadót más rendszerekből keresztfinanszírozni (lásd KÁT), de ennek határt szabhat egy kellően átgondolt és igazságos a kereskedők által ellátott fogyasztói portfolió alul-és felültervezését szankcionáló büntetőrendszer.