A statisztikai kép az egy évvel ezelőttinél kedvezőbb ugyan, de valódi eredményt nem hozott a tavalyi csődtörvény-módosítás. Egy év után kimondható, a jogszabályalkotók sikertelenül próbálták a csődtörvény tavaly őszi módosításával a bajba jutott cégeket felszámolás helyett a csődeljárás irányába terelni – jelentette ki a Felszámoló-REORG Zrt. vezérigazgatója.
Szabó Zsolt elmondta: a csődeljárásban a rövid határidő-előírások miatt valódi reorganizációra esély sincs, és ezzel minden szereplő tisztában is van. Az eljárások jelenleg nem a vállalkozások talpra állításáról, csupán az időhúzásról szólnak. Az eladósodott cégek kilábalási stratégiája kimerül abban, hogy el kell adni mindent, és a bevételből megpróbálni kifizetni a hitelezőket, ami alapvetően egy felszámolási eljárás lényege. A bíróságoknak kötelezően benyújtott kibontakozási programok sem tartalmaznak mást, ezért el sem szabadna fogadni azokat.
A hazai cégkultúra sem reorganizáció-barát. A sikeres talpra álláshoz időben kell érzékelni a problémát és a csődkérelem beadásakor a cégeknek már rendelkezniük kellene kibontakozási programmal. A munkaterv tartalmazná a termelés hatékonnyá alakításáról szóló koncepciót, a költségcsökkentési elképzeléseket és a bevétel növekedését hosszú távon is biztosító stratégiát. Valódi reorganizációra csak akkor van esély, ha a szándék és a lehetőségek legalább papíron harmonizálnak a csődeljárás hagyományos, továbbá törvényben is megfogalmazott céljával. Most az a helyzet, ha egy magyar vállalkozás bajba kerül, először magát, aztán a hitelezőjét hitegeti és mikor a türelemmel együtt végleg elfogynak a lehetőségek, már csak a felszámolás jöhet szóba.
Az adósságcsapdába került vállalatokat ráadásul nem várt csapások is sújthatják. A jogszabály szerint a csődeljárás alatt nem lehet szolgáltatást megvonni, mégis rendszeresen előfordul, hogy a szolgáltatók – tartozásra hivatkozva – egyszerűen kikapcsolják az áramot, elzárják a víz- és gázcsapot, vagy éppen a bankok inkasszálják a számlákat. Általában mire a jogászok tisztázzák a helyzetet, a cég a termelés leállása miatt már végleg padlóra kerül.
Nyugat-Európában a magyar gyakorlatban szokványos reorganizációs tervekkel el sem lehetne kezdeni az eljárást. Elmondható, Magyarországon a célok tekintetében a csődeljárás és a felszámolási eljárás között jelenleg nincs különbség, csupán annyi, hogy a csőd mai előírásaival szemben sokkal egyszerűbb egyezséget kötni felszámolás alatt. Bár az utóbbi egy évben nőtt a csődeljárások száma, végül nagyrészük felszámolásba megy át. A hazai gyakorlat legnagyobb vesztesei a kishitelezők, hiszen a felszámolásban az ő igényük kerül a kifizetési sor végére, így esélyük sincs a pénzükhöz jutni.
