Hatékonyan olcsóbb energia

Amennyiben kizárólag gazdasági oldalról, egy lakossági energiafelhasználó szempontjából vizsgáljuk az energiafogyasztás költségeit, akkor könnyen számba vehetjük a legnagyobb tételt, az energiadíj két legfontosabb tényezőjét, hiszen a felhasznált mennyiség és az egységár szorzata adja ki az energia díját. Általában ha az energiaköltségen bármilyen módon csökkenteni szeretnénk, leghamarabb az energia árát próbáljuk racionalizálni. Erre a legkézenfekvőbb lehetőség a piaci kínálati oldal ajánlatainak összehasonlítása, és jobb ajánlat esetén a kereskedőváltás mint a szabadpiaci lehetőség kihasználása. Ezzel egyre többen, de összességében még mindig kis számban éltek a lakossági felhasználók, ez egyrészt a piaci fejlettségünk szintjének fokmérője, másrészt a felhasználók energiatudatosságának továbbfejlesztési igényét is előrevetíti. A szabadpiac és a kereskedőváltás lehetősége azonban nem old meg minden problémát, mert a kereskedői kínálatok viszonylag kismértékben térhetnek el egymástól, hiszen a magyarországi energiaforrások szűkösek. Így ki vagyunk téve a nemzetközi trendeknek, és mint felhasználóknak a világpiaci energiaárakra csak igen kis mértékben, szinte egyáltalán nincs ráhatásunk.

Magától értetődő, hogy a fentiek miatt a másik tényezőnek, a felhasznált energia mennyiségének csökkentése a nagyobb sikerrel kecsegtető feladat, hiszen ezt már maguk a háztartások is tudják befolyásolni. Ezáltal a felhasznált energia hatékonyságának növelésével (az energiapazarlás csökkentésével) összességében eredményesebben hasznosul az egységnyi energia, ennek köszönhetően csökken az energiaszámla. Erre egyrészt rá kell vezetni a felhasználókat, másrészt az energiatakarékossági ötleteket, javaslatokat és a tapasztalatokat érdemes lenne minél szélesebb körben megosztani a háztartásokkal. Emellett egy megfelelően kiépített ösztönzési rendszer által gazdasági érdekeltséget és forráslehetőséget kell teremteni annak érdekében, hogy mindenkiben tudatosuljon, milyen lehetőségeket vehet kezébe energiafelhasználása hatékonyságának a növelésére.

Ezzel már el is jutottunk egy összetett, felhasználói szemmel nehezen átlátható rendszerhez, amelyet a mindenkori energiapolitika igazít az országos célokhoz és lehetőségekhez.

Amennyiben a mindnyájunk által befizetett kiegészítő díjak (szénfillér, megújuló energia támogatása, biztonsági készletezés, alacsonyabb távhőáfa stb.) felhasználásának oldaláról tekintünk rá az országos energiaköltségekre, megértjük, miért is ilyen bonyolult a kép. Egy olyan összetett rendszer kezd körvonalazódni, amelyben már nemcsak a felhasználók által az energiára fordított díjak mértékére érdemes figyelni, hanem a magyar energiarendszerbe beáramló összes pénz lehető legjobb „viszszaosztására”, hogy az egyik kiemelt országos cél, az energiahatékonyság növelése elérhető legyen. Nem könnyű feladat egyensúlyt tartani a múlt energiapazarló örökségének felszámolása, a jelenkori ellátásbiztonság folyamatos fenntartása és a jövőt képviselő megújuló energia támogatása miatt szükséges jelentős mértékű kiadások szükség szerinti növelése, valamint az ezzel egyszerre jelentkező lakossági energiaköltség-csökkentési igények között. A rendszerbe beáramló összegek legjobb (egységnyi GDP-re vetített) hatását úgy tudjuk a legpontosabban meghatározni, ha modellezzük a szisztéma működését, hogy megtaláljuk a beáramló, kis hatékonysággal „elégetett” forintok jobb és eredményesebb felhasználásának helyét.

Ennek a modellnek az elkészítése kétségkívül az egyik legnagyobb kihívás a most készülő új magyar energiastratégia számára. Ám addig is, míg ezt a modellt az energiapolitika felelősei elkészítik, vannak olyan, már most is egyértelmű hatékonyságnövelési területek, amelyeket a szakma már régóta képvisel, mert egyértelműen pozitív hatással vannak az energiahatékonyság növelésére. Ezek a felhasználók által már jól ismertek, ilyen pl. az elavult fűtési rendszerek korszerűbbre cserélése, az épületek jobb szigetelése, a nyílászárók cseréje vagy a megújuló energiaforrások jobb kihasználása. A magyar kis- és középvállalatok termékeikkel és szolgáltatásaikkal már az energiafelhasználói oldalon, leginkább az építőiparon keresztül be is kapcsolódtak a folyamatba (épületfelújítások, korszerűsítések, paszszív házak építése stb.). A szisztéma többi eleme az energia termelői, átviteli, tárolói és elosztói oldalán befolyásolható, és az energiafelhasználókkal történő összekapcsolása miatt válik komplex rendszerré. Az ebbe történő nem kellőképpen átgondolt beavatkozások (szabályozások eseti változtatása, a támogatások helyének és mértékének egyenkénti módosítása stb.) miatt az egyensúly megbomolhat, ennek következtében egyes energetikai területek előnyhöz jutnak, míg mások esetleg háttérbe szorulnak, ennek elkerülése teszi szükségessé a rendszerben történő gondolkodást.

A magyar energiahatékonysági potenciált többen próbálták már számszerűsíteni, azonban komplex lakossági energetikai helyzetfelmérés hiányában csak becslések láttak napvilágot, leginkább 5 és 10 százalékos mértékben. Ez az érték is azt mutatja, van elég tartalák a rendszerben ahhoz, hogy érdemes legyen további országos támogatási programokat indítani. Az energiafogyasztás hatékonyságnövelésére fordított öszszegek mindenképpen sokszorosan megtérülnek, hiszen több célterületet egyszerre támogatnak. A energia hatékonyabb felhasználása kisebb fogyasztást és energiaszámlát jelent, fontos „melléktermékként” pedig a munkahelyteremtés, a kis- és középvállalati szektor erősítése és a megújuló-energia-arány növelése célkitűzéseket is erősíti. Már csak az a kérdés, mit hoz ki a modell, melyek azok a legnagyobb hatékonyságjavulást eredményező területek, ahová leginkább érdemes a forintjaikat a rendszerbe beletenni.

- Előnyei: kellemes hőérzet, minimális fűtési költség, egész évben friss levegő minden helyiségben, szabályozott a páratartalom, a szellőzőrendszer kiszűri a bejövő levegőben található pollenek 70 százalékát, a minimális energiafelhasználás miatt alacsony szén-dioxid-kibocsátás

- Előnyei: kellemes hőérzet, minimális fűtési költség, egész évben friss levegő minden helyiségben, szabályozott a páratartalom, a szellőzőrendszer kiszűri a bejövő levegőben található pollenek 70 százalékát, a minimális energiafelhasználás miatt alacsony szén-dioxid-kibocsátás-->