Begyűrűzött az árampánik

Az energiatörvények módosításával úgy estek ki az áramár-támogatási rendszerből (KÁT) az erőműtársaságok, hogy közben nem tudni, mekkora támogatást kapnak a hőtermelők, sőt azt sem, hogy kinek és mikorra kell létrehoznia a nekik ígért rendszert. Márpedig erről a megújított törvénynek kellene rendelkeznie. Borúlátó körök attól tartanak, hogy esetleg mégsem kapnak támogatást a távhőtermelők. Mások szerint csak óvatosak a döntéshozók, a feladat ugyanis nagy kihívás: nincs nemzetközi példa arra, hogy kapcsolt termelésnél a hő előállítása kapjon állami pénzt. Bercsi Gábor, a Magyar Kapcsolt Energia Társaság elnöke bizakodó, a jövő héten tárgyalhat a kérdésről Bencsik János államtitkárral.

Arról, hogy mire használták az erőműtársaságok a támogatásokat, két, egymással ellentétes magyarázat ismert. A szakma szerint abból keresztfinanszírozták a kevésbé versenyképest hőtermelést, a hivatalos politika szerint viszont extraprofitként zsebre tették a pénzt, azaz 2010-ben összesen 66 milliárd forintot. Tény viszont, hogy az áram-, illetve a hőtermeléshez használt orosz gáz európai összehasonlításban is az egyik legmagasabb áron érkezik Magyarországra, ebből az következik, hogy nemcsak a hő, de az áram versenyképes hazai előállítása is kérdéses.

A támogatás nélkül maradt erőművek már nem csak a magas gázárak miatt nem tudnak megélni a piacon. Év közben csak nagyon kedvezőtlen árak mellett köthetnek üzletet, hiszen minden felhasználónak megvan az éves szerződése. Ráadásul ősztől hőszolgáltatási kötelezettségük lesz, a március 31-i állapot szerint rögzített árakon.

Kérdés, hányan húzzák ki addig. A támogatás megvonásával szélső esetben ezer megawattnyi erőművi kapacitás lehetetlenülhet el, magával rántva a hőtermelést is. E kapacitások (erőművek) nyomott áron megjelenhetnek a piacon, illetve a gázmotorok leszerelhetők, külföldre szállíthatók. Az erőművi kapacitások várható kiesése amiatt is kockázatokat rejt, mert a japán atomerőművek megsérülését követő intézkedések miatt Európában is kiestek kapacitások, holott nyáron nő a felhasználók áramigénye.

„A múlt héten tizenhét német atomerőművi blokk élettartam-hosszabbítására vonatkozó döntés három hónapra történő befagyasztása miatt pánikszerűen szökött fel az árampiaci kötések száma, és extrém módon emelkedtek az árak is” – válaszolt lapunknak Turai József, a Magyar Villamosenergia-kereskedők Egyesületének elnöke. A szokásos napi 1500-2000 megawattos, OTC-brókeren keresztül bonyolított, 2011/12-es szállítású német forgalom március 15-én megközelítette a 7000 megawattot. Mindez a magyar piacra közel egy az egyben begyűrűzött: a szokásos, napi 100 megawatt körüli OTC-kötésállomány 250-300 megawattra szökött, az árak a némethez hasonló mértékben emelkedtek.

Lassan azonban megnyugszik a német piac. Turai József szerint azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy csak a balkáni régióban a recesszió miatt 2011-ben még mindig körülbelül 900-1000 megawattnyi kapacitás szabadon van. Ez eddig is részben Magyarországon jelent meg, illetve rajtunk keresztül jutott északra.

Magyarország inkább kárvallottja lehet a mostani helyzetnek. Hagyományos tranzitszerepünk gyengülhet, mert míg a fölöslegben mutatkozó cseh és lengyel áramot a német piac felszívja, a balkáni országok is kevesebbet fognak rajtunk keresztül szállítani, ha újból nettó importőrré válnak.

Ötletek hőtarifára Kilencmillió forint üti a markát annak, aki megmondja a Magyar Energia Hivatalnak (MEH), hogyan kell kiszámolni a hatósági távhőtarifákat. A MEH pályázatot írt ki „távhő-ármegállapítási módszertan kialakítása tárgyban”. Összehasonlító (ár-, költség- és egyéb) elemzéseken alapuló, lehetőség szerint minél egységesebb, de az egyes távhőrendszerek eltérő sajátosságait is figyelembe vevő módszertanra vár javaslatot. -->