A Fukushima Daiichi telephelyen hat forralóvizes atomerőművi blokk található. A földrengés idején (2011. március 11., helyi idő szerint 14:46-kor) ezek közül az 1., 2. és 3. blokkok normál üzemi állapotban működtek, míg a 4., 5. és 6. blokkok tervezett karbantartás miatt le voltak állítva. A 4. blokk teljes üzemanyag-készlete egy reaktor komponens cseréje miatt a blokk pihentető medencéjébe volt kirakva. Az atomerőművi balesetet az okozta, hogy a földrengést követő rekord nagyságú szökőár tönkretette a reaktorok biztonsági hűtését biztosító dízelgenerátorokat, így a reaktorok aktív zónája, illetve a pihentető medencék hűtés nélkül maradtak, noha a nukleáris üzemanyagban a leállítást követően is jelentős hőmennyiség szabadul fel - írta a legfrissebb napi elemzésében Aszódi Attila a BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója.
A blokkok jelenlegi állapota a következő:
1. blokk: A hűtés megszűnése következtében a reaktor hűtővize elgőzölgött, az üzemanyag túlhevült. A fűtőelemek burkolata a vízgőzzel reakcióba lépve hidrogént termelt, ez március 12-én felrobbant, károsítva a reaktorépület egy részét. Jelenleg a reaktortartályba és a konténment tartályba hűtésként tengervizet juttatnak. A japán nukleáris biztonsági hatóság (NISA ) által közölt mérési adatok szerint a reaktortartályban napok óta csak kb. a fűtőelemek eredeti névleges középmagasságáig áll a víz, ami további üzemanyag-sérülést valószínűsít, vagy felveti annak a lehetőségét, hogy a reaktor aktív zónájának felső részén az üzemanyag geometriája már korábban sérült, és esetleg a felső részen már nem található üzemanyag. A reaktortartály feltehetően nem sérült.
2. blokk: Az 1. blokkhoz hasonlóan itt is túlhevülés és hidrogén-képződés következett be. A hidrogén később felrobbant. A robbanás azonban itt nem a reaktorépület felső részében, hanem a reaktortartály alatt elhelyezett nyomáscsökkentő medence tórusz alakú tartályában történt, feltételezhetően ennek sérülését okozva. A reaktor vízszint a NISA adatai szerint itt is a fűtőelemek felső szintje alatti, ami kiterjedt üzemanyag-sérülést valószínűsít. A reaktortartály ugyanakkor feltehetően nem sérült. Jelenleg a reaktortartályba és a konténment tartályba hűtésként tengervizet juttatnak. Ezen a blokkon sikerült helyreállítani a központi áramellátást, a hűtőrendszereket azonban még nem helyezték üzembe.
3. blokk: Az 1. blokkhoz hasonlóan itt is túlhevülés és hidrogén-képződés következett be. A hidrogén március 14-én felrobbant, szerkezeti elemek nagy vertikális kidobódását eredményezve, és károsítva a reaktorépület jelentős részét. Jelenleg itt is tengervízzel hűtik a pihentető medencét és a reaktortartályt. A mérések szerint a reaktortartályban a fűtőelemek eredeti magasságának kb. feléig áll a víz. A reaktortartály feltehetően nem sérült. Nemrégiben sikeresen visszakapcsolták a 3. blokk vezénylőtermének áramellátását, így a normál blokki mérések remélhetőleg elérhetővé válnak, valamint a blokki hűtő- és vízellátó rendszereket üzembe tudják venni.
4. blokk: A reaktortartályban a földrengés idején nem volt üzemanyag. A pihentető medence külső hűtésének elvesztése túlhevüléshez, majd hidrogénrobbanáshoz vezetett március 15-én. Jelenleg a pihentető medencét kívülről időszakosan tengervízzel hűtik. A blokk központi áramellátása helyreállt, a hűtőrendszereket azonban még nem helyezték üzembe.
A reaktorokban és az érintett pihentető medencékben lévő üzemanyag túlhevülés miatt bekövetkező sérülései radioaktív anyagok kijutását eredményezték. A 4. blokki pihentető medencénél a reaktorépület sérülése miatt egyenesen a környezetbe, az 1-3. blokkok aktív zónájából pedig a túl nagy nyomás elkerülésére szolgáló lefúvató szelepeken keresztül a szellőzőrendszerbe került a gáznemű radioaktív hasadási termékek egy része. Fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a reaktortartályok magukban tartották az üzemanyag és a hasadási termékek döntő részét, azaz a radioaktív kibocsátás – a csernobilihez képest – sokkal kisebb volt. Az erőmű környékén és távolabb mért sugárzási adatok ennek megfelelően akkor mutattak nagyobb értékeket, amikor az épület-sérülések, illetve a tervezett lefúvatások történtek. Az atomerőmű-telephely határán a háttérsugárzás jelenleg (2011. március 22-én, helyi idő szerint 20 órakor) 254 mikroSv/óra, amely kb. 1000-szerese a szokásos háttérsugárzásnak, de sokkal alacsonyabb a korábbi értékeknél, az atomerőműtől délre fekvő Ibaraki prefektúrában pedig sokkal kisebb, 1 mikroSv/óra alatti értékek mérhetők.
A gáznemű hasadási termékek jellemző alkotóelemei a jód- és a cézium-izotópok. Az erőmű környékén ezeket több élelmiszer- és csapvíz mintában is a határértéket meghaladó mennyiségben mutatták ki. Az újabb mérések a határérték feletti koncentrációban mutattak jód-131, cézium-134 és cézium-137 izotópot az erőműhőz közel vett tengervíz-mintákban és bizonyos talajmintákban. A helyi hatóságok elrendelték a friss zöldségek és a tej fogyasztásának bizonyos korlátozását ezeken a területeken (hangsúlyozandó, hogy Japánnak kis területéről van csak szó). A korlátozások betartásával szinte biztosra vehető, hogy a helyi lakosság körében nem lesz egészségügyi hatása a radioaktív kibocsátásnak. Érdemes tudni, hogy a jód-131 felezési ideje 8 nap, azaz a természetbe került radiojód kb. három hónap alatt teljesen elbomlik. A cézium-134 felezési ideje ezzel szemben kb. 2 év, míg a cézium-137 felezési ideje 30 év, így ezekkel az izotópokkal ott hosszabb távon is számolni kell. (Az atomerőmű szennyezett telephelye és annak környéke a helyzet normalizálódása után a korábbi tapasztalatok alapján megtisztítható lesz.)
A Fukushima atomerőműből kibocsátott radioaktív anyagok a légkörben elkeverednek, felhígulnak, így egyre kisebb koncentrációban – de nagyobb területen – lesznek kimutathatóak. Egy fukushimai kibocsátás a meteorológiai becslések szerint leggyorsabban 4-5 nap alatt érhetné el Európát, ha ehhez optimálisak lennének a légköri feltételek. Ha ilyen esetleg be is következne, Európát és hazánkat már rendkívül alacsony koncentrációban érhetné el ez az anyag, várhatóan még műszeres kimutatása is nehézkes lenne. Hazánkban a japán atomerőmű-baleset radioaktív kibocsátásának egészségügyi hatása egészen biztosan nem lesz!
Ennek megfelelően Magyarországon egyáltalán nem indokolt az ún. jódprofilaxis alkalmazása (azaz stabil jód nagy koncentrációjú bevitele a szervezetbe, amellyel a pajzsmirigy telíthető, és a radioaktív jód megkötése lecsökkenthető). A jódtabletták indokolatlan bevétele adott esetben veszélyes is lehet, a lakosság egy része ugyanis jódallergiás .
A jódozott konyhasó fogyasztása általánosságban javasolható a „sima” konyhasó helyett, mivel Magyarország területének nagy része jódhiányos, és a pajzsmirigy normális működéséhez a megfelelő jódbevitel elengedhetetlen. A pajzsmirigy jóddal való teljes telítéséhez koncentrált jódtabletta helyett személyenként naponta 5,6 kg jódozott só elfogyasztására lenne szükség, ami nyilvánvalóan fizikai képtelenség! Az ételek szokásosnál nagyobb mértékű sózása a japán események miatt nem indokolt, sőt egészségkárosító!
Ha valaki szeretné nyomon követni, hogy hazánkban hogyan alakul a sugárzási helyzet a következő napokban, hiteles, nagy pontosságú adatokat érhet el a felsőoktatási intézmények OM-OSJER (oktatásét felelős minisztérium Országos Sugárzásfigyelő Jelző és Ellenőrző Rendszer) weboldalán.
A háttérsugárzás a hazai egyetemi környezeti mérőhelyeken 80 és 160 nSv/h (nanoSievert-per-óra, ejtsd nanoszívert-per-óra) között változik, az adott helyszín természetes és épített környezetének függvényében. Érdemes tudni, hogy esőzéskor a háttérsugárzás értéke kissé megnő, mivel a csapadék a levegőben levő radioaktív radont kimossa, amit a nagy pontosságú detektorok érzékelnek.
A jelenséget jól mutatja a mellékelt ábra, amin a BME mérőhelyének dózisteljesítménye látható 2010. május 14. 0 órától 2010. május 16. éjfélig. Az ábrában megfigyelhető egy szignifikáns, kb. 40 nSv/h mértékű dózisteljesítmény-növekedés 2010. május 15. délután, amikor Budapesten a déli óráktól kezdődően tartósan eső esett.
Ez az esetenként 10-40%-os növekedés néhány óra alatt eltűnik, és visszaáll a környezeti dózisintenzitás a megszokott alapértékre, ami teljesen megszokott természeti jelenség.
