A magyarok a legeurópaiabbak: szinte senki nem vágyik jobban saját otthonra – aki ránk verne, az bajban van
Aki azt hitte volna, a magyarok sajátotthon-szeretete nem tipikus Európára, az vegyen egy nagy lélegzetet, és görgessen a cikkünkben szereplő Eurostat-táblára. Ha sokkal több kék színt lát rajta, mint sárgát, akkor ideje megszabadulnia egy tévképzettől: az európaiak igenis szeretnek saját otthonban élni. Ha a magyarok valamiképp kilógnak, csak abban, hogy ők: nagyon-nagyon. Számok és összefüggések Európa lelke mélyéről: lássuk.
Az Eurostat a következőt találta:
Az Európai Unió lakosainak 68 százaléka saját lakásban él, vagyis az európai szemlélet uralkodó mértékben az, hogy nem bérlők, hanem tulajdonosok akarunk lenni az otthonunkban. Néplélek- és történelemelemzést ezúttal nem végzünk, lássuk a tényeket.
Ami zavart okozhat a fejekben, hogy az egész unióban csak két olyan országban fordított, vagy közel kiegyenlített a helyzet, amelyekkel szorosak kapcsolataink, sőt sok magyar tudatában ők jelentik „a Nyugatot”: Ausztriában és Németországban.
Hosszadalmas elemzést igényelne, miért alakult ez így, de az a helyzet, hogy az EU-tagállamokban egészen a 26. helyig a bérlők kisebbségben vannak.
Itt fordul át: az arányuk
- Ausztriában 45,5 százalék, tehát ez is még kisebbség,
- a kakukktojás Németországban azonban már 52,8 százalék.
Otthonteremtés: a saját otthon mint érték tudata Magyarországon és környékén a legerősebb
Három fontos dolog juthat erről eszünkbe közgazdasági értelemben:
1. A liberális közgazdaságtanban a munkaerő mobilitása, azaz mozgékonysága az érték, menjenek az emberek a vállalathoz: a német, osztrák, svájci ingatlanpiac logikáját ehhez is szabták hozzá. Nézzük csak meg, épp mire mennek vele a németek.
2. Nem véletlen, hogy a Magyarországra költöző nagy külföldi gyártók nem Budapestre költöznek, hanem a már kiváló infrastruktúrájú vidékre: az adottságokhoz ők igazodnak. Ez az előzőhez képest fordított logika, amit megalapozott az ország.
3. Ez a fordított logika különösen megalapozott Magyarországon és a környékén. És nem „fejletlenségük” bizonyítéka, hanem egy eltérő társadalmi valóságé. Ami a nagy gyártóknak be is jön, ha azt nézzük, hol nyitnak gyárakat, és hol csuknak be. Az olcsó munkaerő miatt teszik? Az kiváló dolog, akkor lehet emelni a munkabért, vidéken is.
Miért van Magyarország ebben az értelemben a topon belül is a topon?
Ha megnézzük a grafikon csúcsát, azt találjuk hogy két szomszédunknál, Romániában és Szlovákiában még Magyarországnál is magasabb a saját otthonnal rendelkezők, és alacsonyabb a bérlők aránya.
A legjobb pillanatban lyukadtunk ki ennél az Eurostat-jelentésnél.
A számok nem teljesen frissek: az uniós statiszták most jutottak odáig, hogy a 2024-es – tehát nem 2025-ös – európai számokat összesíthessék. Azóta pedig rendkívül fontos fejlemények történtek pont a lista élén szereplő országokban, ami akár a sorrenden is változtathat.
Egyébként az említett Ausztriában is, ahol szívhatják a fogukat bérlők és nem bérlők. Vélhetően az utóbbiak inkább: gazdasági bizonytalanság idején mindig rosszabb bérlőnek lenni. (A németek és az osztrákok talán elfelejtették a háborút és felvezető évtizedeit.)
Márpedig Ausztriában, Romániában és Szlovákiában kényszerű megszorítások kezdődtek, túlköltekezték magukat a világjárvány és az energiaválság éveiben, különösen a románok, levetkőzve a nálunk is sokak emlegetett „bezzeg” státuszt.
Jelenleg a három említett országban az embereknek nem azon jár az eszük, hogy lakást szerezzenek.
Inkább az, hogyan kerüljék el, hogy kevesebb élelmiszert és egyebet vásároljanak a boltban – és nem tudják elkerülni. Aki nem hiszi, kattintson osztrák, szlovák és román linkjeinkre, a kiskereskedelmi forgalom éves visszaesését mutatják, de aki olvassa a Világgazdaságot, erről egyébként is volt alkalma tájékozódni.
A magyar mutatókat és híreket böngészve – leszámítva a mindenhova odatülekedő hamishírgyártókat – nemcsak hogy ennek a bizonytalanságnak, életszínvonal-romlásnak a nyomát sem találjuk. Ellenkezőleg: az otthonteremtést megkönnyítő intézkedések híreit és társadalmi nyomait. Ami egyfelől igazságos és logikus, másfelől közgazdaságilag racionális.
Aki tapasztalt, még emlékszik rá azonban, miképp tették tönkre a költségvetéssel együtt az első Orbán-kormány otthonteremtési programját az őt követő szocialista kormányok, majd hogyan váltották le a százezrek életét tönkre tevő japánjen- és svájcifrank-hitelekre.
Nagyszerű a saját otthon, de mit ér, ha képtelenek vagyunk kifizetni a rezsit?
Ha már ezt felidéztük, érdemes kitérni arra is, mi történne, ha az otthonteremtési programmal együtt a rezsicsökkentést is sírba tennék Brüsszel és magyar szövetségesei. Az otthonhoz a rezsi is hozzátartozik, akár saját tulajdonú, akár bérelt (s ha bérelt, még nagyobb csapás a rezsi megemelkedése – ezt bőven tudja már sok német, és osztrák).
Könnyű helyzetben vagyunk, mert pont erről is van szinte ropogósan friss Eurostat-jelentés.
A magyar háztartások a rezsicsökkentésnek köszönhetően az unió legalacsonyabb gáz- és áramszámláit fizetik, ezt tudjuk.
Mennyire viseli meg a rezsi drágulása a háztartásokat, ez számos egyéb tényezőtől is függ, beleértve a történelmi távlatban felhalmozott biztosítóháló-vagyont. Szegényebb országokban rosszabbaknak gondolhatnánk az esélyeket, és ilyenek a kommunizmus béklyójából szabadult keleti uniós gazdaságok.
Módosíthat elképzeléseinken, ha rápillantunk a minap közzétett Eurostat-jelentés térképére.
A jelentés arról szól, hol mekkora arányban bizonyultak képtelennek a polgárok otthonuk megfelelő melegen tartására 2024-ben, tehát közvetlenül a maradandó károkat okozó energiaválság után.
A pontos számokat az Eurostat interaktív térképén erre a linkre kattintva találhatjuk meg, de eligazít a fenti térkép is, amelyen sávokba osztva látjuk, százalékosan hányan kerültek nehéz helyzetbe: minél „sötétebb” egy ország, annál rosszabb a helyzet.
A már riasztó 9,2 százalékos EU-átlagnál – a háború „járulékos költségének” folyományánál – jobb helyzetben volt a gazdag Németország és a sokkal szegényebb Magyarország is. Hazánk kicsit a németeknél is jobban: a német mutató 6,3 volt, a magyar kereken 6.
Látjuk a térképen, hazánknál sokkal rosszabb helyzetbe kerültek a szegények Franciországban és Olaszországban. Nem is említve a még rosszabb helyzetbe csúszott, verőfényes Görögországot és Spanyolországot: utóbbi államban minden ötödik embernek kellett fáznia.
Ha belegondolunk, milyen helyzetbe kerülhetünk, ha sikerrel járnak, akik egyszerre ígérik a szegények felemelését és a rezsicsökkentés megszüntetését, nem a hideg miatt fogunk borzongani.
Rezsicsökkentés: a románok már túladtak rajta, az elsők közt követelte Brüsszel
Tanulságos hogy állt 2024-ben az akkor még „bezzeg” státuszú Románia, illetve az akkor még szintén nem megszorító Szlovákia. Már akkor rosszabbul nálunk.
Ha tovább gondoljuk, milyen a helyzetük most, a megszorítások idején, arra kell jutnunk: nemcsak a fogyasztásukat kell visszafogniuk, hanem még fáznak is. Legkisebb gondjuk, hogyan legyen saját otthonuk: a mi problémáinkra irigykedve néznek.
A románok státusza különösen sokat segíthet megérteni a helyzetet.
Láttuk, nem egy ország általános „gazdagsága” a döntő abban, hogy megvédi-e polgárait az energiaszegénységtől, vagy nem. Döntő a kormányon lévők hozzáállása – és a régiónkban érvényben is volt sok ársapka a háztartási energiára, ami egyfajta rezsicsökkentést is jelentett.
A románoknál a megszorítások részeként már tavaly nyáron megszüntették az ársapkát az áramon – mindjárt a 10 százalék közelébe is ugrott az infláció –, a magyar választásokat pedig már a gázár felszabadításával köszöntik, uniós hepp. Aki ilyet szeretne, pislantson majd át oda, aztán fizesse be a számlát.
