A profit a beteg egészsége lesz

Az egészségügy kiszolgáltatott helyzetben, rendkívül sok problémával küzdve, forráshiányos környezetben működik: egy diszfunkcionális rendszer impressziója alakul ki minden társadalmi szereplőben – fogalmazott Szolyák Tamás, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke. Megjegyezte: a magyar gazdasági kormányzat az egészségügyet disznózsírral teli bödönnek tartja, amelybe időnként, ha szüksége van rá, belenyúlhat. Pedig e helyett számos problémát kellene megoldani, és rátérni az értékalapú egészségfinanszírozásra.

Sorolta a gondokat: folyamatos forráshiány, állandó forráskivonási célpont, költségalapú megközelítés, kevert finanszírozási forma, szerkezeti problémák, pazarlás, emberierőforrás-hiány/elvándorlás, tisztázatlan betegutak, paraszolvencia, egyenetlen hozzáférési esélyek, az ellátás minősége iránti bizalmatlanság, kiszolgáltatottság.

Ezzel szemben az eredményalapú finanszírozásban a fókuszt a költségalapú szemléletről a befektetésalapú szemléletre helyezik: mennyi értéket teremtek a beteg számára. Az egészségügyi verseny célja az eredmény. Az eredményességet pedig az adott betegség (vagy annak jól elkülönülő fázisa) teljes kezelési ciklusára kell kivetíteni. Az eredményesség hajtóereje a tapasztalat, a specializált tudás, a tapasztalatok folyamatos elemzése. A szolgáltatók versenyének regionálisnak és országosnak kell lennie. Az eredményességgel kapcsolatos minden információnak széles körben ismertnek kell lennie. Az innovációt, amely a betegnek nyújtott értéket jelentősen növeli, jelentősen díjazni kell – mondta.

Ebben a megközelítésben a profit a beteg egészsége. Az egészségügy finanszírozása azért történik, hogy egészséget termeljünk, amelyet pénzkivonással nem lehet elérni. Minél hatékonyabb az egészségügyi rendszer, annál kevesebbe kerül. A befektetésekkel hosszabb távon nyereséget produkálnak.

Áttérve a gyógyszerkassza tervezett csökkentésére, azt mondta: a 120 milliárdos elvonás az egészségügy egészét érinti, a zsírosbödönszerű beavatkozással hosszabb távon nagyobb bajt okoznak a rövid távú célok elérésénél. A gyógyszer-finanszírozást is egy eredményorientált rendszerhez kell illeszteni, és három tengely mentén kell elemezni a hozzáadott értéket. Nevezetesen, hogy a szükséglet és szolidaritás elve ne sérüljön, biztosítani kell a legsúlyosabb egészségkárosodás esetén is a hozzáférés lehetőségét. Meg kell nézni a társadalom teherbíró képességét és az egészségügyi prioritásait, s a költséghatékonyság elve szerint a meglévő terápiás megoldásokhoz képest kell elemezni az egészségnyereség mértékét.

Olyan kockázatmegosztási rendszer alapján kell felépíteni a finanszírozást, amely biztosítja, hogy a gyógyszergyártó a készítményével maximalizálja a terápia eredményességét. A biztosító különféle kasszái (gyógyszer, gyógyító-megelőző ellátás) átjárhatóságát kell megvalósítani, amely a betegnek a teljes kezelési cikluson belül biztosítja az innovációs lehetőségek kihasználását. Az ellátórendszernek, a betegutaknak a terápiás szükségletekhez megfelelő méretben kell igazodni.

A Széll Kálmán-terv forráskivonása a teljes egészségügyet sújtja, a hatások jelentős mértékben kivetülnek az ellátórendszerre – fogalmazott az elnök.

Minden egészségügyi szereplőnek felelőssége, hogy az egészségipar értékteremtő képességét igazoljuk, hogy a befektetések hatékonyságát növeljük. Folyamatos közös gondolkodásra van szükség, hogy ne visszafelé haladjunk – tette hozzá. VG