Agrárium: kicsiben és feketén
Ebben az évben 550–600 milliárd forint támogatás jut a magyar gazdálkodóknak – erről tegnap beszélt Palkovics Péter, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) elnöke. Jóllehet ez jócskán alatta marad a nyugat-európai gazdáknak kifizetett pénzeknek, általánosságban elmondható, a kifizetések összege jócskán megnőtt az uniós csatlakozás után. Ennek ellenére az ágazat a mai napig financiális problémákkal küzd, és az unió által is elvárt szerkezetátalakítás is elmaradt.
A 2004-es csatlakozás óta eltelt évek mindegyikében negatív volt a nettó beruházások szintje a hazai agráriumban, ez jól jelzi, hogy az ágazat szereplői szinte egytől egyig kiveszik a pénzt az üzletből. Ennek több oka van. Egyfelől a kisebb gazdák tőkeszegénységük miatt a megtermelt jövedelem egészét felélik, fogyasztásra költik, fejlesztésekre már nem futja. A másik komoly strukturális probléma a hazai mezőgazdaságban, hogy Magyarországon gazdasági társaságok nem vásárolhatnak termőföldet, még akkor sem, ha magyar tulajdonban vannak. Ezért a gazdálkodó szervezetek kénytelenek bérelni a földet tevékenységükhöz. A bérleti díjak összege átlagosan 40-42 ezer forint hektáronként. A hazai agrárium egészéből körülbelül 200 milliárd forintnyi pénz áramlik ki földbérletre évente. Vagyis az idén hektáronként 49 ezer forintos uniós közvetlen kifizetés jelentős része a bérleti díjakra megy el, ahelyett, hogy ezt a pénzt fejlesztésre vagy egyéb üzleti célokra fordíthatnák. Az sem kedvez a versenyképességnek, hogy – részben a hazai ellentmondásos birtokpolitika miatt – az egyéni gazdaságok 68,5 százaléka egy hektárnál kisebb területen gazdálkodik.
A fejlesztések hiánya döntően az olyan ágazatokat érinti, amelyek munkaigényesek, és komoly beruházásokat követelnének a versenyképes termeléshez. Ilyen például a kertészet, a szőlészet, a gyümölcstermesztés, valamint az állattenyésztés. Ezekben az ágazatokban az elmaradó fejlesztések, valamint az ebből adódó alacsony versenyképesség miatt évek óta csökken a kibocsátás. A leglátványosabb zsugorodás az állattenyésztést, azon belül is a sertéstartást érinti, amely a szerkezeti problémák és a piaci ingadozások legnagyobb vesztese. A rendszerváltás környékén még 10 millió darabos hazai sertésállomány mára alig haladja meg a 3 milliót, és – a rendkívüli takarmányárak miatt – várható, hogy az idén és jövőre is tovább csökken.
Az elmaradó fejlesztések miatt a hazai sertéstenyésztés hatékonysága jelentős hátrányban van a kevésbé előnyös természeti adottságokkal, de sokkal jobb szerkezeti viszonyokkal rendelkező országok sertéságazatához képest. Dániában és Hollandiában egy koca 28 malacot fial egy évben, ez hazánkban alig haladja meg a 20-at, vagyis 25 százalék körüli a lemaradás. A hazai sertéstartás a takarmányhasznosítás terén is lemarad, míg a fent említett két országban 2,6-2,7 kiló táp felhasználásával érnek el 1 kilónyi tömeggyarapodást, addig nálunk ehhez 4 kiló takarmány kell.
Nem csak a sertéstartásban érhető tetten a hatékonyság hiánya. Nyugat-Európában, például Belgiumban, Franciaországban 1 hektár mezőgazdasági terület átlagosan ezer eurót meghaladó jövedelmet hoz évente, nálunk ez az összeg nem éri el a 350 eurót. Igaz, ez csak a hivatalos adat, ebbe nem számít bele az, hogy a mezőgazdasági termékek kereskedelmének jelentős része feketén zajlik. A láthatatlan jövedelmekkel együtt azonban ez az érték még mindig 500 euró alatt van a becslések szerint. A hatékonyság hiánya miatt egyre inkább háttérbe szorul a hazai termelés, és helyét lassanként átveszi az importáru. Így alakulhatott ki az, hogy a kiváló természeti adottságok dacára sertéshúsból és tejtermékekből az ország 2007-től kezdve már többet importál, mint exportál. A termelés volumenének csökkenése miatt egyre kevesebb munkaerőre van szükség, vagyis a mezőgazdaság fékezése inkább csökkenti, mint növeli a foglalkoztatottságot.
A helyzet orvoslására dolgozta ki a kormány a vidékfejlesztési stratégiát. A terv szerint a hazai agráriummal kapcsolatos, a következő tíz évre vonatkozó kormányzati célokat meghatározó, már a tavalyi kormányváltáskor beígért koncepció jelenleg társadalmi vitán van. Az anyag az évtized végére összesen 700 ezer agráriumból élő embert tartana kívánatosnak Magyarországon. Az anyagban foglaltak szerint egy demográfiai földprogramot is indítana a kormányzat a vidéki elvándorlás megfékezésére és a népesedési helyzet javítására. Ennek keretében az állam tulajdonában álló termőföldet tartósan, 25-50 éves időtartamra adnák bérbe olyan gazdálkodni szándékozó fiatal pároknak, akik vállalják, hogy helyben letelepszenek, a földet megművelik, valamint legalább két gyereket felnevelnek. A föld ilyen hosszú távú bérleti joga az elképzelések szerint örökölhető is lenne.
A vidékfejlesztést, az agráriumot egyértelműen szociálpolitikai, foglalkoztatáspolitikai kérdéskörként megközelítő szöveg a mezőgazdaság kibocsátásának növelése helyett az önellátást, és az ökológiai szempontokat hangsúlyozza. Az anyag nem csak a kormánypártok szándékait tükrözi, ám gyakorta megfogalmazzák bírálói, hogy nem bátorítja a hazai mezőgazdaság növekedését, ehelyett szociális és környezeti problémák megoldását várja az agráriumtól.
Dráma 1990 óta
A hazai agrártermelés 1984-ben érte el a csúcspontját. Ebben az évben több mint 15 millió tonna gabonát, 2,8 millió tonna gyümölcsöt és zöldséget, 2,4 millió tonna vágóállatot és 2,7 milliárd liter tejet produkált a magyar mezőgazdaság. A termelés ezután lassan, a rendszerváltás után pedig drámaian csökkent, az akkori szinttől pedig ma messzebb vagyunk, mint valaha.
Jelenleg az őstermelői igazolvánnyal rendelkezők száma 360 ezer körül van és csökken, ám a valóságban ennél jóval kevesebben végeznek tényleges mezőgazdasági tevékenységet. Az igazolvány megléte azonban adómentességet biztosíthat a valójában kereskedelmi tevékenységet folytató gazdáknak, és jellemző az is, hogy a tényleges gazdálkodó minden családtagját bejelentik őstermelőként, így növelve a háztartásra jutó adókedvezmény mértékét. A hatmilliós adókedvezmény-határ egyébként nemzetközi összehasonlításban magasnak számít. A hazainál jóval hatékonyabb mezőgazdaságot fenntartó Egyesült Államokban a farmerek ezer dollár (186 ezer forint) felett már kötelesek adót fizetni. -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.