Az Economist összefoglalója szerint a következő két évtizedben kétszer több utast kellene fogadnia az európai reptereknek, amelynek kapacitása csak 41 százalékkal emelkedik. A világ harminc legforgalmasabb reptere közül tizenkilenc állami kézben van, a többi pedig főleg ppp üzemeltetésben. A Nemzetközi Repterek Tanácsának (ACI) szakértője szerint a gond az, hogy a repülőtereket általában állami mentalitással üzemeltetik, ahelyett, hogy profitorientált vállalkozásként kezelnék azokat.
Számos országban privatizációval oldanák meg a problémát, magánkézbe kerülhet két kisebb moszkvai reptér, a chicagói Midway és a francia regionális reptérhálózat is. A lap emlékeztet arra, hogy a reptérüzemeltetés elvileg nem rossz üzlet: a BAA sikeresen működteti a legnagyobb brit légikikötőket és jól hasít a Macquarie-vezette Sydney-i reptér is, annak ellenére, hogy sokan nem hitték el, hogy az ausztrál bank jó gazdája lesz.
Ugyanakkor a befektetők számára most feszültebb a légkör: egyrészt a válsággal küzdő államok aránytalanul magas összeget kérhetnek a repterekért, másrészt az egyre nagyobb súlyt képviselő fapados társaságok leszorítják a használati díjakat. A kicsi és mozgékony fapados cégek azonnal elhagynak egy repteret, ha túl magasnak tartják a költségeket. Bár a legtöbb aggódnivalójuk az utasoknak van, hiszen a repterek a bevételüknek csak mintegy 18 százalékát szerzik a légitársaságoktól. A fennmaradó, jelentősebb összeget parkoló díjak és egyéb költségek címén szedik be az utasoktól, valamint bérleti díjként a reptéren működő kereskedőktől (ami szintén az utasokon csapódik le).
A becslések szerint a következő húsz évben ezer milliárd dollárnyi befektetésre lenne szükség a világ repterein a növekvő igények kielégítésére, de csak tucatnyi cégtől várható, hogy bevásárol a szektorban, ezért elképzelhetetlen, hogy a kapacitások kellő mértékben növekedjenek, biztos, hogy a sorok tovább nőnek a reptereken – zárul az Economist elemzése.
