Cukorbetegség: hatékony, biztonságos kezelés

A cukorbetegséget megelőző állapotok közel hasonló arányt képviselnek a felnőttek között, így bizton állíthatjuk, hogy kb. másfél millió honfitársunk szenved valamilyen szénhidrátanyagcsere-zavarban. A betegség két fő típusa ismert, az általában gyermek- vagy fiatalkorban keletkező, inzulinkezelésre szoruló 1-es típus és a felnőttkorban előforduló 2-es típus. A betegek 90 százaléka az utóbbiba sorolható.

A 2-es típusú cukorbetegség okai között szerepel az öröklött hajlam, a helytelen életmód, a túlsúly, a fizikai aktivitás hiánya és a káros szokások széles körű elterjedtsége. Nem ritka az úgynevezett gyermek- vagy serdülőkori 2-es típusú diabetes túlsúlyos vagy elhízott fiataloknál. Mivel e betegség tünetszegény, a jelentős kockázattal rendelkező személyek felkutatása rendkívül fontos. A Magyar Diabetes Társaság a közelmúltban fejezte be a háziorvosokkal 70 ezer személyre kiterjedő szűrővizsgálatát a nemzetközileg validált Findrisc kérdőív segítségével. A kapott válaszok alapján könynyen azonosíthatók a korai stádiumú betegek, valamint azok is, akiknél még csak jelentős kockázatfokozódást látunk. Ez azért fontos, mert életmód-tanácsadással megállítható a betegséghez vezető kóros folyamat. Ebben a stádiumban gyógyszeres kezelésre általában nincs szükség.

A diabetesterápia alapja az életmódi kezelés, a gyógyszeres terápia kezdetben általában tablettákkal történik. A korszerű szemlélet része, hogy a hasnyálmirigyben termelődő vércukorszint-csökkentő hormon, az inzulin lehetőség szerint minél tovább megmaradjon a beteg szervezetében, hiszen ez a leginkább élettaninak nevezhető állapot. A diabetes felfedezésekor a hasnyálmirigy inzulintermelő képességének már közel 50 százaléka elveszett és általában évente 6 százalékkal csökken. Éppen ezért a 2-es típusú cukorbetegség későbbi stádiumában pótolni kell az inzulin hiányát. Korai felfedezés esetén – megfelelő kezelést alkalmazva – lehetővé válik a hasnyálmirigy inzulintermelő, úgynevezett béta-sejtjeinek megóvása. Sajnos a kezelés eredményessége tekintetében sem különbözünk más országoktól, csak a betegek egyharmadánál tartósan jó az anyagcsere, pedig ez a feltétele annak, hogy a későbbiekben minél kevesebb szövődmény alakuljon ki. A diabetes nem csak „cukorbaj”, nagyon gyakori, hogy magas vérnyomás, magas vérzsírszint és a nagy testsúllyal együtt járó társbetegségek is nehezítik a kezelést. Fontos ezért a holisztikus szemlélet, minden esetben törekedni kell a normálishoz közelítő értékek eléréséhez.

Az elmúlt néhány évben a diabetes kezelésében alkalmazható gyógyszerek intenzív kutatásának eredményeként a mindennapi terápia részévé váltak a béta-sejt inzulintermelő képességére ható, azt serkentők közül az úgynevezett „inkretin” csoportba tartozó készítmények. A terápia elméleti alapja: a vékonybélben termelődő „enterohormonok” közül a legfontosabb a glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) és a glukózdependens inzulinotrop polipeptid (GIP). A GLP-1-elválasztás a vékony- és a vastagbélben, a GIP-szint a vékonybélben étkezés hatására jelentősen megnő, melyet az inzulintermelés és a sejten belüli inzulinszintézis fokozódása, valamint a vércukorszint-emelő glukagonhormon szintjének csökkenése követ. A terápiában a GLP-1 kedvező hatását igyekszünk kihasználni. A hatás rövid ideig tart, mert a hormont egy enzim, a dipeptidil-peptidáz-4 (DPP-4) gyorsan lebontja. Hatásának farmakológiai hasznosítására három elvi lehetőség van: 1. a szervezetben termelődő GLP-1 hatástartamának növelése a lebontását végző enzim, a DPP-4 gátlásával; 2. a DPP-4 enzim hatásának ellenálló GLP-1 analógok előállítása; 3. a GLP-1 hatását utánzó GLP-1-receptor-agonisták szintetizálása. A gyógyszerfejlesztés mindhárom úton elindult és sikerrel járt. A DDP-4-gátlás a GLP-1-hatásfokozók felfedezését eredményezte. Ezen inkretin-hatásfokozók ma ismert képviselőit nevük közös utótagja alapján „gliptinek”-nek nevezzük.

A DPP-4-gátló az elvégzett klinikai vizsgálatok alapján hatékonyan mérsékli az étkezés utáni vércukorszintet. Ezzel együtt csökken az átlagos vércukorszint háromhavi átlagát tükröző ún. glikált hemoglobinérték is, mely gondozásunk egyik legfontosabb laboratóriumi jelzője. Nem elhanyagolható körülmény, hogy a kezelés során hogyan alakul a beteg testsúlya. Egyes – általában hatékony – készítmények növelhetik a testsúlyt, amely a súlyfelesleggel küszködő beteg számára egyáltalán nem előnyös. Az inkretinkészítmények testsúlysemlegesek, így eredményesen alkalmazhatók még a súlytöbblettel rendelkező páciensek esetében is.

Aki átélt már alacsony vércukorszinttel járó rosszullétet (orvosi néven hypoglykaemia), tudja, hogy rendkívül kellemetlen tünetekkel jár, súlyosabb esetben eszméletvesztés is kísérheti. A kezelés kiválasztása során a terápiás palettán szereplő szerek közül célszerű azokat választani, amelyek nem okoznak alacsony vércukorszintet. Az inkretinkészítmények e tekintetben is élenjárnak.

A diabetes évtizedekig tartó kezelése során figyelemmel kell lennünk a betegeinknél később kialakuló szövődményekre is. Köztudott, hogy esetükben gyakoribb a szívinfarktus, az agyi érkatasztrófa és az alsó végtagi érszűkület előfordulása. A közelmúltban egy készítménnyel kapcsolatban felmerült, hogy fokozhatja a szívinfarktus kialakulásának kockázatát, így a biztonságos kezelés érdekében kivonták a forgalomból. Bár az új típusú gyógyszerek esetében évtizedes tapasztalatokról nem számolhatunk be, de az immár több százezer beteg kezeléséből levonható eredmények alapján szív- és érrendszeri kockázatot fokozó hatásuk nincs.

A diabetes ma már nem azt jelenti, mint harminc évvel ezelőtt. Ismereteink jelentősen bővültek, a megelőzés kérdése eljutott az ENSZ szintjéig, szeptemberben csúcstalálkozó lesz a járványszerűen terjedő, nem fertőző betegségek megelőzése, helyes kezelése tárgykörében. A diabetes, a szív- és érrendszeri, a daganatos betegségek és a légzőszervi kórképek teszik ki a társadalom, az egészségbiztosítók és a népesség betegségterheinek háromnegyedét. Hazánkban sem más a helyzet, a korai felismerés, a tartósan jó vércukorértékek biztosítása, az életmód megváltoztatása nélkül nem várható eredmény. Az egyre hatékonyabb gyógyszeres kezelés eredményeként csökken a szövődmények kialakulásának kockázata és javul az életminőség.

A szerző belgyógyász, diabetológus

- férfiaknál > 94 cm

- nőknél > 80 cm

- férfiaknál > 94 cm

- nőknél > 80 cm-->