A megkérdezett vállalatvezetők szerint a vizsgált piaci és nem piaci szereplők, valamint egyéb tényezők közül a magyarországi energiaárak leginkább az energiaszolgáltatókon és a világpiaci hatásokon múlnak. Mindkét tényezőről a válaszadók közel négytizede állította, hogy nagyon nagymértékben hatással vannak a magyarországi energiaárakra és további 41-41 százalékuk azt, hogy nagymértékben hatással vannak rá. A hatás erősségét mérő 1–5 skálán az értékelések átlaga mindkét tényező esetében 4,1.
A harmadik legerősebb befolyásoló tényezőnek ugyanakkor a magyar kormányt tartják a megkérdezettek (3,7-es átlaggal). Az előállítási, beszerzési árak a KKV-k vezetői szerint más kisebb súllyal esnek latba, de még mindig nagyobbal, mint a belső piaci igények. Ugyanakkor még ez utóbbi tényezőket is egyértelműen a közepesnél erőteljesebb hatásúnak tartják a magyar energiaárakra.
A világpiaci hatások kiemelt szerepét húzza alá az is, hogy a megkérdezettek héttizede (69 százaléka) szerint elképzelhetetlen, hogy a világpiaci áraktól függetlenül tartósan befagyaszthatók legyenek az energiaárak Magyarországon. Ellenkező véleményen jóval kevesebben, 16 százaléknyian vannak, míg a válaszadók 15 százaléka nem érezte kompetensnek magát a kérdés megválaszolására.
A KKV-vezetők átlagosan a közepesnél nagyobb szerepet szánnának a kormánynak az energiaszolgáltatás szabályozásában. Leginkább a fogyasztóvédelmi szempontok érvényesítését várják: minden második megkérdezett szerint nagyon nagymértékben a kormány hatáskörébe kell, hogy tartozzon ez a terület, de további egyharmaduk szerint is nagymértékű hatásköre kell, hogy legyen a kormánynak e téren. A hatáskör mértékét 1–5 skálán tekintve az értékelések átlaga 4,2.
Ennél egyértelműen kisebb, de a közepest meghaladó mértékű kormányzati hatáskört tartanának ideálisnak a válaszadók a számlázási rendszer szabályozásában és a végfelhasználói ármegállapításban. Ezeken a területen minden negyedik megkérdezett arra szavazna, hogy a kormánynak nagyon nagymértékben legyen hatásköre e területeken, és további 28-30 százalékuk is nagymértékű kormányzati hatáskört tartana jónak. Legkevésbé a szolgáltatók belső működésének szabályozását tartják kormányzati feladatnak a válaszadók, de még e területen is négytizedük tartana előnyösnek, nagy vagy nagyon nagy mértékű kormányzati hatáskört.
Az állami vállalatok erőteljesebb jelenléte a magyar energiapiacon a válaszadók többsége szerint semmilyen, vagy legfeljebb kismértékű hatással lenne a szolgáltatási színvonalra és az árakra. Igaz, a várakozások összességében inkább pozitívak egy ilyen jellegű változás hatását tekintve. A válaszadók legnagyobb, 36 százalékos csoportja szerint, ha növekszik az állami tulajdonrész az energiaszolgáltatókban, vagy újabb állami tulajdonú energetikai cégek jelennek meg Magyarországon az kismértékben növelné a szolgáltatás színvonalát és minimálisan csökkentené az árakat. 32 százalék ezzel szemben semmilyen – a fogyasztókat érintő – változásra nem számítana ebben az esetben. 15 százaléknyian vannak, akik jelentős előnyét vizionálják az állam nagyobb szerepvállalásának, szerintük az jelentősen növelné a szolgáltatási színvonalat és nagymértékben csökkentené az árakat.
A márciusi Policy Agenda – Ipsos KKV konjunktúra-index kutatás keretében a cégvezetők által adott válaszok átlaga az ötfokú skálán mindössze 2,6, vagyis épphogy csak gyenge közepes. A válaszadók véleményén túl az a tény is a verseny hiányára utal, hogy a megkérdezettek 58 százalékát az elmúlt egy évben nem keresték meg villamosenergia-kereskedők energiavásárlási ajánlattal. Ez a passzivitás már csak azért is meglepő, mert a KKV-szektor vállalatainak 14 százaléka tervezi, hogy a közeljövőben szolgáltatót vált a kedvezőbb árak, vagy – kisebb részben – a jobb szolgáltatási színvonal miatt.
De még ennél is nagyobb potenciális piacot jelentenek az áramkereskedők számára azok a vállalatok, ahol a feltételek ismeretében elgondolkodnának a váltáson – ezek a vállalatok teszik ki a szektor közel négytizedét. Az adatok tehát azt mutatják, hogy komoly lehetőségek vannak az árampiac szereplői számára új piacok megszerzésére. A verseny kibontakozásának feltétele, hogy ne legyen túlszabályozva a szektor, mivel ezáltal nem képesek az áramszolgáltatók egymástól lényegesen eltérő konstrukciókat kínálni.
A mostani válaszok mögött ugyanakkor húzódik egy olyan gondolkodás, amely alapvetően az állam mindenhatóságára épít. De ebben is ellentmondás figyelhető meg, mivel például nem hisznek abban a cégek, hogy képes a kormány tartósan függetleníteni az energiaszektor árait a világpiaci folyamatoktól. Azaz egyszerre akarnak az átlagosnál nagyobb állami szerepvállalást, de mégsem gondolják, hogy a kormány minden külső hatást képes lenne semlegesíteni.
