A fentiek azt mutatják, hogy a hagyományosan árérzékeny piacon már szó sincs árérzékenységről. Ha lehet, mindenki a cégének vesz autót. Tavaly tízből hét járművet cégautóként helyeztek üzembe hazánkban. Az összes jelentős márka közül mindössze négy – a Honda, a Chevrolet, a Kia és a Mazda – adott el valamivel több – bár a darabszámot tekintve nem számottevő mértékben – autót magánszemélyeknek, mint vállalatoknak. A legjelentősebb vállalati túlsúly a Fordnál figyelhető meg, ahol 86 százalék ez az arány, de a top öt márka esetében is a gépkocsik több mint 70 százalékát vállalatok vásárolják – mondta el a LeasePlan kereskedelmi igazgatója, Pesti Tímea, rámutatva ugyanakkor, hogy a gazdasági válság kirobbanását követően jelentősen csökkentek a hitelforrások és óvatosabbak lettek a vásárlók. A vállalatok is igyekeztek visszafogni a kiadásaikat; sok esetben elhalasztották, időben kitolták a flottájuk frissítését.
A magánvásárlók pedig még nem tértek vissza: pontosabban, akinek futja új autóra, készpénzért vásárol, és nem olcsó, alsó középkategóriás kocsit vesz. Ennek a vevőköre ugyanis eltűnt, ezt mutatja a Suzuki ijesztő forgalomesése is. A Duster példáján pedig látható, ha egy modell sokoldalúan használható, és kimagasló ár/érték arányát még versenytársainak kereskedői is elismerik (vagyis olcsó), akkor megtalálja a vevőit. Mindezek alapján nem is csoda, hogy ilyen nagy mértékben átrendeződött a piac. Részben azért is, mert hitelre még mindig alig vesznek gépkocsit.
„A válság előtt 70 százalékos volt a finanszírozott konstruk-cióban értékesített új autók aránya, ma pedig 20 százalék körül van. Az idei második negyedévben fordult elő évek óta első ízben, hogy nem csökkent ez az arány” – mondja Lévai Gábor, a 44 tagú Magyar Lízingszövetség főtitkára, aki vitatja a kereskedők által rendszeresen felhozott állítást, hogy megfelelő finanszírozási konstrukciók nélkül nem fog megmozdulni a forgalom. A főtitkár szerint éppen fordított a helyzet: nagyon kicsi a hitelfelvételi hajlandóság. Ha a lakosság jövőképe nem változik kedvezően, akkor továbbra sem mernek belevágni egy többéves kötelezettségbe.
Nem az a baj tehát, hogy már nem lehet kezdőrészlet nélkül értékesíteni. Ne feledjük: 2008-ban még jelentős volt a tízéves futamidejű, nullaszázalékos önrésszel induló autóvásárlási hitelek aránya. A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) által kockázatosnak tartott hitelezési konstrukció miatt aztán több tízezer kocsi került vissza a finanszírozó intézetekhez, mivel a tulajdonos nem tudott fizetni, és a tartozás összege nagyobb volt a járművek piaci értékénél. A PSZÁF 2009 óta már nem teszi lehetővé a kereslet ilyen módon történő mesterséges élénkítését. Tegyük hozzá, 2008 végéig az autóvásárlásoknál mintegy 85 százalékos volt a devizahitelek aránya, ám a forint árfolyamesése miatt ezekben az esetekben a tartozás összege meghaladja a gépkocsi forgalmi értékét.
Lévai Gábor azt mondja, ő ma az euróalapú pénzügyi lízinget választaná. Hogy miért? Pénzügyi lízing esetén a finanszírozó intézet szerepel a jármű tulajdonosaként, és csak a szerződés lejárta után jegyzik be az ügyfelet, míg a hitelkonstrukciónál a pénzintézetet csak az elidegenítési és terhelési tilalom védi – foglalta össze Lévai Gábor, hangsúlyozva ugyanakkor: a pénzügyi lízing az ügyfél érdekeit védi, hiszen a futamidő lejártáig nem foszthatják meg járművétől.
Másrészt a forintalapú pénzügyi lízing esetén 20, a devizaalapúnál pedig 35 százalékos az elvárt önerő mértéke. Azonban előbbi esetében 3-5 százalékponttal is magasabb az éves kamat, így aztán a havi törlesztőrészlet 15-20 százalékkal is nagyobb lehet, mint az euróalapú konstrukció esetében.
„Miután erősen ingadozik a forint árfolyama, nem csoda, hogy kicsi a hitelfelvételi hajlandóság” – mondja az öt márkát forgalmazó Schiller-csoport vezetője, Schiller Gábor, hozzátéve: az eddigi trenddel szemben élénkül ugyanakkor a magánszemélyek vásárlási kedve, és elérte az értékesítési darabszám harmadát. Ebből 80-85 százalék a készpénzes vásárlás. A tapasztalatok szerint a magánvásárlók többnyire negyven fölöttiek, akik négymillió forint fölötti árkategóriában válogatnak. A magasabb árkategória nyilván nagyobb árrést is jelent, de Schiller Gábor rámutat: a vevők három-négy kereskedéstől is kérnek ajánlatot, az értékesítők pedig – hogy mégis legyen némi forgalom – valósággal öngyilkos mértékű kedvezményeket ajánlanak. Úgyhogy a szakmában nemigen marad árrés az értékesítésen. Így aztán a három év alatt 400-zal, körülbelül 700-ra csökkent magyarországi értékesítési pont is sok a mai forgalom mellett.
Annak ellenére, hogy hat hónap alatt 23 112 személyautót és 4788 kishaszonjárművet helyeztek forgalomba, 7,3, illetve 26 százalékkal többet, mint az elmúlt év azonos időszakában, a piaci tendenciák alapján a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete (MGE) úgy látja: az év elején túlságosan derűlátóan prognosztizálta 58 ezer személykocsi forgalomba helyezését. Ehelyett a kereskedőknek valószínűleg meg kell elégedniük 52 ezer személykocsi és 12 ezer kishaszonjármű eladásával.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.