Egymillió magyar bárány lehet a válasz az európai gondokra - érdekes piaci rést azonosítottak a szakértők
Miközben a legeltetésük az erdőtüzek ellen is hasznos fegyver lehet, a kecskék és juhok tenyésztése egész Európában visszaszorulóban van. A rossz hír, hogy ez alól Magyarország sem kivétel, a jó pedig az, hogy az emiatt nyíló piaci rést a magyar juhászok ki akarják használni, ezért a mostani 500-600 ezerről egymillióra kívánják feltornászni a báránylétszámot – mondta a VG-nek Mezőszentgyörgyi Dávid, a Kecske és Juh Szakmai Szervezet ügyvezetője a Farmer Expón.
Az állattartási kedv megcsappanása mögött az európai fogyasztás visszaesése áll, ami már a hagyományosan sok juhhúst evő spanyoloknál is számottevő, s amit jól jellemez, hogy a pár éve még 12 kilogramm körül alakuló fejenkénti fogyasztás mára évenkénti 10 kilogramm alá esett. Bár a hagyományos birkatartó kunsági régiókban Magyarországon is van példa tíz kiló körüli fogyasztásra, a magyar átlagosan ennek évtizedek óta csak a töredékét eszi, fejenként mindössze húsz dekát. Ez pedig nagyon komoly exportkitettséget jelent a honi termelők számára, ezért a bárányfogyasztás érdemi emelését célzó kampány indult a spanyolokkal közösen.
A növekedést célzó törekvéseket némiképp visszaigazolja, hogy miközben az állatlétszám Ausztráliában és Új-Zélandon is visszaesett, és az utóbbi ország európai piaci jelenléte is mérséklődik, az öreg kontinensen végre megfordulni látszik a juhhúsfogyasztás csökkenő tendenciája.
A honi báránylétszám emelésére alapozott ambiciózus külpiaci elképzeléseknek azonban nem ez adja a legbiztatóbb alapot, hanem a hagyományosan juh- és kecskehúsfogyasztó ázsiai és afrikai országok növekvő lakosságszáma. Ennek alapján ugyanis közép- és hosszú távon is piacbővülést prognosztizálnak az elemzők. Mezőszentgyörgyi Dávid elemzése szerint rövid távon megszerezhető piacnak látszik például Szaúd-Arábia és Jordánia.
India juhai már beelőzték Kínát
A képlet azonban ezzel együtt sem túl egyszerű, mivel az állatlétszám a nagy birkatartó országokban növekszik, a dobogós helyek pedig gyorsan cserélődnek, miközben Magyarországon az anyajuhlétszám már évek óta jóval egymillió alatt van, a vágóállat-termelés pedig évi 500-600 ezer körül.
- Az évek óta első helyen jegyzett Kína már öt éve is több mint 165 millió birkát tartott.
- Ausztrália több mint 65 millió birkája 2021-ben elegendő volt a harmadik helyhez,
- de Nigériában már akkor is több mint 46 millió juhot tartottak,
- a sarkukban pedig negyvenmilliót meghaladó állatlétszámmal már akkor is ott volt Irán és Szudán.
A top tízes listára az európai országok közül már akkor is csak Nagy-Britannia fért fel a maga 33,5 millió birkájával. Az első helyen nemrégiben változás volt, az öt éve mintegy 74 millió juhot legeltető s ezzel a lista második helyét elfoglaló India százmilliót jócskán meghaladó állatlétszámával letaszította a trónról Kínát, további térnyerése pedig borítékolható. Ezeknek a mozgásoknak a világpiacra gyakorolt hatása a magyar termelőket sem hagyja érintetlenül, az Ursula von der Leyen által jegyzett Mercosur-megállapodás miatt pedig Európában nem szabad figyelmen kívül hagyni a dél-amerikai közös piac országaiból származó dömpingáru piaci hatásait sem.
A magas ár nem örök életbiztosítás
A konkurencia tehát tetemes, a magyar bárány azonban jó minőségű, nem véletlen, hogy időnként ez éri el a legmagasabb árat Európában, ami 2024 végén például 2250 forintot meghaladó kilónkénti felvásárlási árat jelentett.
Ez azonban nem mindig van így, ráadásul a bárány árának emelkedési ütemét hosszabb idősoron megelőzi a költségek növekedési üteme – nem beszélve az inflációs hatásról, amivel megtisztítva, a 2008-as árszintet alapul véve az említett legmagasabb ár is csak 1500 forintnak felelne meg –, ezért az exportpiacok növelése mellett a jövedelmezőség megőrzéséhez a szaporulat növelésére is szükség van. A báránylétszám növeléséhez a szakmai szervezet szerint piaci szemléletre van szükség, aminek a támogatási rendszerben is célszerű lesz nagyobb hangsúlyt adni.
Tenyésztésben 2024-ben közel hétszázezer anyajuh volt, így a báránylétszám növelése teljesen reális célkitűzésnek látszik. Ám a megcélzott egymillió darab elérése egyben azt is jelenti, hogy a piac ingadozásai a mostaninál is nagyobb kockázatot fognak hordozni az ágazat számára, aminek kivédésére a Debreceni Egyetem rektori főtanácsadójaként dolgozó Jávor András szerint is nélkülözhetetlen a hazai juhvágóhíd- kapacitás érdemi növelése.
Hogy ebben Magyarország egyáltalán nem bővelkedik, abban elsősorban a rendszerváltást követő privatizációk a ludasak: olasz befektetők, nyilvánvalóan piacfelvásárlási szándékkal, ezeket megvették, majd bezárták. Olaszország ekkor a magyar élőbárány-export messze legfontosabb felvevőpiaca volt, és ez az irány a 20-25 kilós könnyűbárány esetében most is a legjellemzőbb. E hagyományos piac mellett azonban már évtizedek óta jelen vannak az arab országok és Törökország, amelyek a 35 kiló fölötti bárányra vevők.
Az új vágóhidak építését megfigyelők szerint egyébként éppen a bárány magas ára akadályozza. Rövid távon ugyanis sokkal jobban megéri lábon eladni az állatot, mint a csak hosszabb távon megtérülő vágókapacitások létrehozását célzó beruházásokba belevágni.
A honi fogyasztás visszaépítéséhez, de a külpiaci értékesítés hozzáadott értékének növeléséhez és ezáltal a magyar juhászat hosszú távú jövedelmezőségének megőrzéséhez azonban Nagy István agrárminiszter szerint sem igen kínálkozik más út, mint a feldolgozott termékek arányának érdemi növelése. Ezért a tárca már vizsgálja, hogyan segíthetné az új kapacitások beléptetését.
A gyapjú még mindig mostohagyerek
A magyarországi gyapjúfeldolgozás megint csak a rendszerváltás privatizációs túlkapásainak esett áldozatul, és a végül bezárás mellett döntő új tulajdonosok között megint csak leginkább olasz üzletembereket találunk. Túl jó helyzetben az európai gyapjúelőállítás sincsen, mivel abszurd módon a gyapjú veszélyes hulladéknak számít, amelyet jelenleg az építőipar hasznosít leginkább útalapként.
A legnagyobb baj mégis kétségkívül az, hogy a világ piacaira kerülők ruháknak mindössze 1 százaléka készül gyapjúból. Helyette anyagi megfontolásból műanyagot hordunk, ami nemcsak a juhászok szempontjából gond, de fenntarthatónak sem mondható.
Mezőszentgyörgyi Dávid szerint mindezek miatt a gyapjú piacán érdemi mennyiségi elmozdulás a jövőben sem várható. A minőségi piac azonban megcélozható, és már csak ezért is szükség van gyapjúfeldolgozók létrehozására és a gyapjú hosszú távú tárolásának megoldására. A tárca ennek a lehetőségeit is vizsgálja.
Kínai szereplők egyébként ezen a piacon is mozognak, a gyapjúért általuk fizetett ár azonban alig fedezi a birkanyírás költségeit. E nyilvánvaló pazarláson a valamikor világhíres magyar posztónak alapanyagot szolgáltató honi gyapjúipar újjáélesztésével lehetne segíteni. Finomgyapjút azonban kizárólag a merinói juh ad, az pedig egyelőre nagy kérdés, hogy a mintegy ötszázezer többletbárányt majdan előállító juhászok vajon melyik fajtában látnak majd perspektívát.
Erdőtűz ellen tarts kecskét!
A kiskérődzők erdőtüzek elleni bevetése létező, de a hús- és a tejtermelés mellett nyilvánvalóan igen marginális hasznosítási forma a termelők szempontjából, már csak azért is, mert a kecsketejnek – különösen porított formában – gyakorlatilag korlátlan piaca van. Ám a tűzveszélyes bozótosok megszüntetésében, az erdőszélek tisztán tartásában egyáltalán nem lebecsülendő a juhok szerepe, bár e célra a legnagyobb hatékonysággal a kecskék vethetők be, hiszen ezek az állatok gyakorlatilag mindent megesznek. Az erdők kecskék általi tisztán tartása évszázadokig bevett gyakorlat volt, és van rá példa napjainkban is. Az erdőtüzekkel leginkább sújtott mediterrán országokban is felmerült, hogy az egyre szaporodó katasztrofális kimenetelű tűzeseteknek ezzel megoldással is igyekezzenek elejét venni.
Bár Magyarország jelenleg csak a 11. helyen áll Európa erdőtűzzel fenyegetett országainak sorában, a juhászok szerint az ilyen célú legeltetés újbóli elterjesztése itthon sem lenne fölösleges.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.