Remeg a médiabirodalom

Személyesen asszisztálta végig Nagy-Britannia patinás vasárnapi bulvárlapja, a 168 éves News of the World (NoW) „temetését” Rupert Murdoch nyolcvanéves médiamágnás, aki vasárnap ér-kezett Londonba, hogy a News Corporation cégcsoport brit érdekeltségének, a News Internationalnek a vezetésével áttekintse a hetekben kirobbant lehallgatási botrány következtében kialakult helyzetet és annak lehetséges hatásait. Az elmúlt években több mint 2,5 milliós példányszámmal és 8 milliós olvasótáborral rendelkező hetilap bezárását múlt csütörtökön jelentette be a News International elnöke, James Murdoch, Rupert Murdoch fia, miután az azt megelőző napokban kiderült, hogy az újság munkatársai feltörték és lehallgatták egy elrabolt és meggyilkolt kislány telefonjának az üzenetrögzítőjét abban a reményben, hogy általa exkluzív értesülésekhez juthatnak. Az eddigi adatok szerint a NoW munkatársai illegális módszerekkel nyomozták ki a rendőrség által nagy erőkkel keresett, de akkor már halott 13 éves Milly Dowler mobiltelefonjának a titkos kódjait, amelyeket felhasználva lehallgatták az üzenetrögzítőjét, lemásolták annak tartalmát, majd miután az betelt, elkezdték törölgetni az általuk feleslegesnek tartott üzeneteket. Ezzel egyben a nyomozást is megnehezítették, valamint a szülőkben is hamis reményeket keltettek, hiszen a rendőrök és a hozzátartozók is azt hitték, hogy a lány még él, és ő tisztogatja a postafiókját.

A konkurens brit újságok által kirobbantott skandalum azóta továbbgyűrűzött, és felmerült a gyanú, hogy a NoW újságírói két másik meggyilkolt kislány szüleinek, valamint egyes Afganisztánban harcoló katonák, illetve a 2005. július 7-i, 52 ember életét követelő merénylet áldozatai szeretteinek a telefonjait is lehallgatták. A napokban az is kiderült, hogy vezető politikusok, sőt a királyi család tagjai is a lehallgatottak között lehettek. A brit sajtó által idézett számok szerint az utóbbi években összesen akár négyezer közéleti személyiség és magánszemély mobiltelefonjait törhették fel a NoW szenzációhajhász újságírói. Sőt, az Evening Standard londoni lap szerint a News International anyavállalatának, a News Corp.-nek a munkatársai rendszeresen utaltak kenőpénzeket a Scotland Yardnak, hogy bizalmas információkat szivárogtassanak ki a királyi családról és az általuk védett diplomatákról. A héten a Murdoch-birodalom további újságjai, – így a The Sun és a The Sunday Times – is gyanúba keveredtek.

Az elmúlt napok történései miatt folyamatos tűzoltásra kényszerült Rupert Murdoch, megakadályozandó, hogy a lehallgatási botrány a teljes médiabirodalmat megingassa – ennek első drasztikus lépése volt a NoW becsukása, amellyel csitítani kívánta az őt egyre hevesebben támadó közvéleményt és politikusokat. A balhé ugyanis a legrosszabbkor jött a médiamogul számára, hiszen éppen azon ügyködik, hogy megszerezze a legnagyobb brit műholdas televíziót, a tízmillió előfizetővel rendelkező BSkyB-t. Utóbbiban a News Corporationnek jelenleg 39,1 százalékos részesedése van, és most egy 7,8 milliárd fontos (8,8 milliárd eurós) tranzakció keretében a kizárólagos tulajdonosává szeretne válni. Korábban a brit kormányzat gyakorlatilag zöld utat adott az ügyletnek, azonban most a botrány nyomására visszakozni kényszerültek. A brit kormány az ügyben az Ofcomhoz, a brit médiahatósághoz fordult, hogy a NoW-botrány ellenére továbbra is alkalmas és hiteles szolgáltatónak tartja-e a csatornát, amely jogszabályi előírás. Emellett a versenyhatóság véleményét is kikérték a tervezett tranzakcióval kapcsolatban, a testület döntésére azonban lehet, hogy hónapokat kell várni. Mindenesetre a korábban a médiamágnással szemben elfogultnak tartott brit politikai elit a közvélemény nyomásának is köszönhetően összekovácsolódott Rupert Murdochkal, valamint a felvásárlással szemben. Lapzártánkkor érkezett a hír, hogy tegnap - engedve a nyomásának - a News Corp. visszavonta a BSkyB-re tett vételi ajánlatát, megrekesztve ezzel a cég tervezett brit terjeszkedését.

Elemzők szerint a NoW bezárásának önmagában csak minimális hatása lehet a teljes médiabirodalom eredményeire, annak ellenére, hogy a legnagyobb példányszámú nagy-britanniai sajtótermékről van szó. A nyomtatott sajtó ugyanis globálisan csupán 530 millió dolláros részt hozott a cégcsoport 3,96 milliárd dolláros üzemi eredményéből a 2009–10-es pénzügyi évben, és a cégcsoport sajtóüzletágának is csak 25 százalékát teszik ki a brit lapok. A cégcsoport imázsán ejtett csorba azonban annál nagyobb, főként a nagy hirdetők körében. A francia Renault például a múlt pénteken jelentette be, hogy felfüggeszti a hirdetéseit a Murdoch-birodalom összes angol érdekeltségében, beleértve a The Sunt, a The Timesot és a The Sunday Timesot. Elképzelhető azonban, hogy az összes brit újságjától megválik a News Corporation, és ez már jóval nagyobb érvágás lenne a csoport számára. Erről a szerdai The Wall Street Journal ír, megemlítve: a cégcsoport informálisan szondázta az esetleges befektetőket, hogy ki látna fantáziát a brit sajtóüzletáguk átvételében. Az üzleti lap forrása azonban megjegyezte, hogy a gazdasági környezet és a nyomtatott sajtó kilátásai miatt egy vevő sem mutatkozott, de az ötletet fél év múlva újra elővehetik.

A 80 éves médiamágnás cégbirodalmára mostanában rájár a rúd, pedig korábban gyakorlatilag minden arannyá vált, amihez hozzáért. A cégcsoport a napokban adta el, hatalmas veszteséggel, 35 millió dollárért a MySpace közösségi oldalt, amelyet még 2004-ben vett 580 millió dollárért. Nem nevezhető sikersztorinak a februárban New Yorkban indított The Daily sem, amelyet a világ első csak iPaden megjelenő napilapjaként mutattak be. Bár az alkalmazást 800 000-szer töltötték le, az olvasók számát nem lehet tudni, az első három hónapjában pedig 10 millió dolláros veszteséget termelt az új termék. Jobban bejött Murdoch azon húzása, amikor 2010 júniusában teljesen fizetőssé tette a Times online változatát. Bár az oldal a látogatottsága 90 százalékát elvesztette, több mint 101 ezer előfizetővel gazdagodott.

Királycsinálóból közellenség

Rupert Murdoch médiamágnás igen közeli kapcsolatot ápolt a brit politikai elittel, mind kormányoldalról, mind ellenzéki vezetőkkel. A befolyását jól mutatja, hogy amikor David Cameron 2010 májusában miniszterelnök lett, hivatalba lépése után néhány órával már fogadta a rezidenciáján a médiamogult, akinek a jachtján ő vendégeskedett a görög szigeteknél két évvel korábban. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan vált Murdoch megkerülhetetlenné a brit politikai szcéna számára, 1992-ig kell visszamennünk. Ebben az évben nyerte meg a miniszterelnök-választást minden előzetes várakozással szemben a konzervatív John Major a munkáspárti Neil Kinnock ellenében. A szavazás napján a Sun Kinnock-ellenes címlappal jelent meg („Ha Kinnock nyer ma, aki utoljára elhagyja Nagy-Britanniát, kapcsolja le, legyen kedves, a lámpát”), a konzervatív győzelem másnapján pedig azzal büszkélkedett, hogy ők nyerték meg Major számára a választást. Ebből tanult Tony Blair is, aki igyekezett baráti kapcsolatot kiépíteni a milliárdossal a sajtóhátszélért cserébe, ennek is köszönhetően 1997-ben megnyerte a választást. A sajtómágnás befolyásáról ekkoriban azt mondták, hogy olyan, mintha ő lenne a kormány 24. tagja. Jó példa erre: 2003-ban Blair kikérte a sajtómágnás véleményét, mielőtt követte volna az Egyesült Államokat az Irak elleni háborúban. De Gordon Brown is igyekezett a hivatali ideje alatt jóban lenni a milliárdossal.