Továbbra is a Covid óta megváltozott gazdasági környezet következményeit nyögik a régiós országok. Ez fokozottan igaz az államadósságra, amely szinte mindenhol komoly problémát okoz. Természetesen ez alól Magyarország sem jelent kivételt, tavaly a GDP 73,5 százalékát tette ki a hazai adósságráta. Ez az arány ugyan magasabb az utolsó békeévnek számító 2019-ben mért 65 százaléknál, de 2010-hez képest, amikor 80 százalék fölött volt, sokkal jobb.
Egy dolgot nem árt tisztázni a magyar adóssággal kapcsolatban, ami rendre előkerül a nyilvánosságban. A nominális adósság kétségtelenül nem néz ki jól, sokan emiatt épp ezt a számot emelik ki, amikor az ország eladósodásának mértékére hívják fel a figyelmet. Ez valóban 14 év alatt megháromszorozódott:
Csakhogy a GDP még ennél is jobban nőtt, azaz lényegében kinőttük az adósságot, és ez az, ami számít. Ezért is lenne fontos, hogy a magyar gazdaság magára találjon, és beinduljon növekedés, különben szinte lehetetlen az adósságot lefaragni. Ezzel együtt a magyar adósságráta továbbra is magasnak számít uniós szinten és a régióban. Ebben persze semmi meglepő nincsen, hiszen 50 éve velünk élő probléma a magas államadósság. Az már nagyobb meglepetés, ami a régióban történik:
jelenleg Lengyelország, Szlovákia és Románia olyan szintű eladósodáson megy keresztül, hogy hamarosan beérhetik a magyar államadósságot.
A nominális adósság egyébként nem csak nálunk többszöröződött meg, 2010-hez képest a lengyelek és a szlovákok esetében is megháromszorozódott, a románok esetében pedig hatszor (!) akkora lett 14 év alatt.
Visszatérve a Covid alatt megemelkedett adósságszintekhez, a költekezés érthető volt, valamennyi uniós tagállam elengedte a költségvetési hiányát, hogy ezzel berúgja a gazdaság motorját. Magyarországon ez egy év alatt 15 százalékpontos növekedést jelentett. Ezt aztán elkezdte apránként faragni a kormány, amiben egy ideig segített az elszálló infláció. Azonban az infláció se gyógyír az adósság leépítésére, ha közben hiányzik a gazdasági növekedés.
Az utóbbi három évben ezzel küzd a magyar gazdaságpolitika, hiába volt egy magas infláció, 2022 óta gyakorlatilag beragadt a 73 és 74 százalék közé a magyar adósságráta, és egyelőre nem is tűnik úgy, hogy ebből sikerülne kimozdítani.
Ezzel összhangban Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egy hátérbeszélgetésen nemrégiben három feltételt fogalmazott meg, amelyeket szem előtt tart, és amelyekből nem kíván engedni:
Ezekből arra lehet következtetni, hogy noha tavaly azt vállalta a kormány a 2025-ös költségvetésben, hogy 72,6 százalék lesz adósságráta, idén ez nem fog összejönni, és a költségvetési hiány is csak minimális mértékben javulhat. Sőt, Nagy Márton szerint 2027-ben süllyedhet először 73 százalék alá az adósságráta, tehát akár még az is megeshet, hogy 2024 után 2025-ben is emelkedik majd az adósságszint. Érdekes lesz figyelni, hogy a hitelminősítő intézetek, amelyek októberben kezdik meg az idei második felülvizsgálati körüket, hogyan értékelik majd Nagy Márton jelzéseit. A miniszter igyekszik kommunikálni a befektetőkkel, és elmagyarázni a magyar kormányzat lépéseit, ezért is járt egy hete Londonban.
De a Nemzetközi Valutaalap sem számít gyors adósságcsökkentésre, inkább csak -emelkedésre. Egy hete megjelent előrejelzésében azt taglalta, hogy a magyar költségvetési hiány 4 és 5 százalék között ingadozhat a következő években, emiatt az államadósság az évtized végére 80 százalék közelébe emelkedhet. Mindezt azzal indokolta, hogy ugyan a költségvetés elsődleges egyenlege nulla közelében van, de a kamatkiadások nem tudnak 4 százalék alá csökkenni.
De mint látjuk fogjuk, a problémával Magyarország nincs egyedül, sőt, sokkal rosszabb a közgazdálkodás állapota.
A régió egyik legfejlettebb gazdasága ma már a lengyel, amely meglepően jól állta a sarat az utóbbi pár évben. Tavaly 2,9 százalékos GDP-növekedést tudott felmutatni, úgy, hogy Magyarországon 0,5 százalékkal, Romániában 0,8 százalékkal, Szlovákiában 2,1 százalékkal, Csehországban pedig 1,2 százalékkal bővült a kibocsátás. Hiába volt azonban erős éve a lengyel gazdaságnak, így sem csökkentette Donald Tusk kormánya az államadósságot, helyette még növelte is, a GDP 55,3 százalékára.
Ráadásul a mostani előrejelzések szerint a lengyel államadósság itt nem áll meg. A Fitch Ratings hitelminősítő intézet múlt pénteken vizsgálta felül a lengyel államadósságot, és miközben rontott a szuverén kötvények kilátásain, azt jósolta, hogy Lengyelország adósságrátája idén a GDP 59,3 százalékára fog emelkedni, 2027-re pedig eléri a 68 százalékát.
Mindez persze nem független attól, hogy a második éve van túlzott költekezésben Varsó, tavaly Románia után az unió második legmagasabb hiányát hozta össze 6,6 százalékkal, ami idén sem lesz érdemben alacsonyabb. A kormány eleve 6,3 százalékos deficitet vár, azonban a londoni elemzők szerint ez a cél sem fog teljesülni, és végül 6,9 százalékos lehet.
Szlovákia már tavaly megközelítette a maasrichti kritériumnak számító 60 százalékos szintet, miután adóssága a GDP 59,3 százalékra emelkedett. Pedig északi szomszédunkban is volt viszonylagos növekedés 2024-ben, a magas hiány mégis évek óta probléma, tavaly emiatt kellett Robert Fico kormányának egy megszorítócsomagot elfogadnia, amelynek keretében megemelték az áfa kulcsát 20 százalékról 23 százalékra.
Azonban kérdéses, hogy ez mire lesz elegendő, a nyár közepén is a GDP 5 százaléka felett volt a költségvetési hiány, és egyre inkább valószínű, hogy újabb csomag elfogadására lesz szüksége Pozsonynak. Ladislav Kamenicky szlovák pénzügyminiszter éppen kedden mutatta be a Fico-kormány újabb, ezúttal 2,7 milliárd euróra rúgó, 22 tételből álló konszolidációs csomagját. A 2026-ban életbe lépő intézkedésektől azt várják, hogy a hiány 4,1–4,3 százalékra mérséklődik.
A magas hiányok tükröződnek Szlovákia államadósságában is, amely 2025 első negyedévében történelmi csúcsot ért el, a GDP 62,8 százalékára emelkedett.
A visegrádi országok között Csehország jelenti a kivételt, ahol rendre a legkonzervatívabb a gazdasági tervezés, és ha visszatekintünk az utóbbi 15 évre, bármilyen színezetű kormány is volt hatalmon, mindig odafigyelt a költségvetési hiány és az államadósság kordában tartására.
A Petr Fiala nem is bízott semmit sem a véletlenre, 2023 májusában jelentett be egy megszorítócsomagot, miután Prágában az év első hónapjaiban felborult a költségvetés. A csomag eredményességét mutatja, hogy tavaly a GDP 2,2 százaléka volt a deficit, tehát sikerült leszorítani a 3 százalékos maastrichti szint alá, ami egyik visegrádi országnak sem sikerült. Bár az államadósság ennek ellenére is a GDP 43,6 százalékára emelkedett, de ez még mindig tolerálható kategória. Ugyanakkor kérdés, hogy mennyire engedi ki a gyeplőt a cseh kormány, októberben ugyanis választások lesznek, amelynek toronymagas esélyese az ellenzéki Ano mozgalom vezetője, Andrej Babis.
Minden kétséget kizáróan a legrosszabb állapotban a közgazdálkodás Romániában van, ahol tavaly rekordnak számító, 9,3 százalékos deficitet sikerült összehoznia a bukaresti kormánynak. Azóta az új kormány elfogadott két megszorítócsomagot, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy bármilyen eredménye lenne. Kelemen Hunor, a kormánykoalícióban részt vevő RMDSZ elnöke szerint még idén is 8 százalék fölött a hiány.
Ha 8,3, 8,4 százalékkal zárjuk az évet, azt hiszem, mindenki elégedett lesz
– mondta az alelnök, tehát még jóval a hivatalos prognózisnak számító 7 százalék fölött, így borítékolható, hogy folytatódik az ország eladósodása.
Csak hosszú távon lehet igazán megérteni, hogy milyen mértékű eladósodáson ment keresztül az utóbbi években keleti szomszédunk. 2009-ben, amikor Magyarországon az adósságráta felkúszott a GDP 78,2 százalékára, Romániában ugyanez a szám 21,8 százalék volt, tehát azóta a bruttó hazai termék arányában megháromszorozódott, nominálisan pedig megtízszereződött.
Romániában hónapok óta semmiről másról sem szól a közélet, mint a megszorítások bejelentéséről. Ami igazolja azokat a korábbi hangokat, amelyek szerint Románia elmúlt évtizedben felmutatott fejlődése mögött semmilyen különleges teljesítmény nem volt , csak bődületes mennyiségű hitel. És most ennek az árát issza meg a román lakosság.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.