A luxusóráknál nem piacfüggő a gyári ár, ezért eddig is az importőrök nyelték le saját hasznuk terhére a magyar és az eurózónás áfaszint közti különbséget. Bécs ugyanis túl közel van, és a prémium termékek minden szegmensében igen erős vásárlóerő-elszívó hatása van Budapesttel szemben. Több mint tíz vállalkozás importál svájci órát, és az első öt hónapban sokkal jobb forgalmat értek el, mint az elmúlt év azonos időszakában. Azóta azonban vége a növekedésnek.
A „boldog békeidőkben”, tavaly őszig svájcban 10-12 százalékkal alacsonyabb volt a luxusórák fogyasztói ára, mint az eurózónában, mégpedig az alpesi ország jóval mérsékeltebb áfaszintje miatt. A frank erősödése következtében viszont ma már hazájában a legdrágább a svájci óra.
A gyártók ez ellen úgy próbáltak küzdeni, hogy az első negyedévben emelték szállítói áraikat, valamint az eurózónában ajánlott fogyasztói árakat, de ezzel a kiigazítással csupán kiegyenlítették Svájc és az eurózóna kiskereskedelmi árait. Azóta viszont szakadatlanul erősödik a frank. Emiatt a gyárak augusztus–szeptember folyamán újabb áremelést hajtanak végre, ami példátlan, hiszen ebben az ágazatban eddig csupán év elején hajtottak végre árkorrekciót.
