Terítéken a gázbiztonság

Az energiahivatal tíz évre előre látni szeretné, hogy fogyasztási, infrastrukturális és forrásszűkületi szempontból melyek a hazai gázellátás kockázatai. Az alapvető rizikótényezők persze ismertek: elsődleges energiafelhasználásunkon belül jelentős a földgáz súlya, a felhasznált gáz mintegy 70 százaléka külföldről, ráadásul meghatározóan egyetlen, erős szállítótól származik, s egyre drágul.

A 2008/09. téli gázválság után meghatároztuk, hogy e téren lévő sérülékenységünk, kiszolgáltatottságunk csökkentése érdekében diverzifikálnunk kell beszerzésünket, csökkentenünk gázigényünket és leszorítani importfüggésünket. Mivel a megvalósításban lehetnek nem várt események, a MEH által (legfeljebb 8 millió forintért) készíttetendő tanulmányban számítások sorának kell szerepelnie a különböző műszaki zavarok, piacmódosulások, forrásváltozások esetére, többféle fogyasztási igényt feltételezve.

Van azonban az éremnek másik oldala is. „Magyarország gázbiztonsága szempontjából az egyik legnagyobb baj a mérhetetlen, mélyen meggyökeresedett, összefonódásokkal színezett korrupció” – közölte a Világgazdasággal az egyik piaci szereplő, aki markáns megfogalmazásai miatt kérte neve közlésének mellőzését. Mint sorolta, az sem világos, hogy az országban ki felel a gázbiztonságért. Ha az állam, akkor ez miért nincs definiálva, s miért nem az állam rendelkezik a hosszú távú gázimportszer-ződéssel? (A szerződés az E.On magáncégé.) Ha pedig az állam nevében az MVM Zrt. felelős a gázellátásért, akkor miért nem testálnak rá hivatalosan is ennek megfelelő feladatokat és jogokat ahelyett, hogy tároló- és vezetéki kapacitások dedikálásával próbálják meg helyzetbe hozni, illetve részfeladatok elvégzésére képessé tenni?

Nyilatkozónk szerint a hazai gázinfrastruktúra (vezeték, kompresszor, tároló) jelenlegi kapacitásai bőségesen elegendők. Másokkal egyetértésben azt állítja, hogy biztonsági okok nem indokolják a biztonsági gázkészletek fenntartását, mert olyan nagyok a – még szintén magánkézben lévő – kereskedelmi tárolókapacitásaink. Ha viszont kell a stratégiai készlet, és azt ki is fizettetik a végfelhasználókkal a gáz árában, akkor e gáz egy részét miért veheti ki onnan az MVM?

Komoly rizikót jelent energetikai cégeink, főként fűtőműveink anyagi helyzete is. Hatalmas az eladósodottságuk, kinnlevőségeik pedig behajthatatlanok. „Ha valaki behúzza a féket, borul az egész ágazat” – mutatott rá az üzletember.

Forrásoldalról jelentős biztonsági kockázatnak tekinti, hogy a magyar állam vagy felhatalmazásával az MVM éppen az egyetlen biztos szállítóval nem tárgyal gázimportról, mert „zsigerből utáljuk az oroszokat”. Ehelyett a Nabucco nevű „török bazárban alkudozunk”, és azt nevezzük forrásdiverzifikációnak, hogy majd kurd területeken keresztül próbálunk meg gázhoz jutni.

Van külföldön más is, amivel szembe kell néznünk. Nagyon is reális például egy újabb ukrán–orosz gázháború annak fényében, hogy két hete Szocsiban kudarcba fulladt az egyebek között a gázárakról is szóló, már sokadik orosz–ukrán miniszterelnöki szintű egyeztetés. Közben nagy a bizonytalanság az orosz hátterű Déli Áramlat gázvezeték körül is. Lehet, hogy mégis megépül, de úgy, hogy Magyarországig nem ér el.

Az üzletember által felsorolt szempontokhoz hozzátesszük, hogy a MEH által megrendelendő kockázatelemzésnek ki kell térnie a térségi és a külföldi szállítási zavarok felmérésére, és alternatív ellátási megoldásokra is kell javaslatokat tennie.