A fizetési határidő a számlán szereplő napok száma, amíg a kiállító cég hajlandó várni a pénz beérkezéséig. Ez a szám minimálisan, de csökkent az elmúlt évben, mivel 2010-ben a cégek több mint 30 napra fizettek. A legnagyobb fizetési határidővel a papíriparban, az építőiparban és a gépiparban tevékenykedő cégek esetén kell számolni, ahol a papíripari cégek esetén a fizetési határidő megközelíti az 50 napot is, a másik két szektorban pedig 30 és 40 nap körül mozog.
A határidőben fizetők növekvő aránya sajnos önmagában nem jelent javulást a cégek számlafizetési fegyelmében, mivel ezzel egy időben a fizetési késedelmek nőnek. A nagyobb arányú határidőben történő fizetés és a növekvő késedelem arra utal, hogy a cégek a kedvezőtlen gazdasági körülmények miatt szigorítottak a fizetési paramétereken, és több esetben kérnek előre fizetést, vagy határoznak meg rövidebb határidőket, ezért csökken a késve teljesítések aránya.
Míg 2011 első 10 hónapjában 22 nap körül volt az átlagos késedelem, addig 2010 azonos időszakban még 19-20 nap körül mozgott. Nem meglepő módon a gazdasági helyzet által sújtott iparágakban (mint például ingatlanügyletek, építőipar, gépjármű-kereskedelem) a legmagasabb a fizetési késedelem.
2011-et összehasonlítva 2010-zel sajnos az extrém – 90 napos – késések aránya is nő, ami nem meglepő, mivel folyamatosan emelkedik a felszámolással vagy csőddel megszűnő, azaz fizetésképtelenné váló cégek aránya. Ha egy cég 90 nappal a határidő után sem fizeti ki utalásos számláját, akkor nagy valószínűséggel finanszírozási problémákkal küzd. Már késő akkor reagálni erre a tényre, amikor az adott vállalkozás nem fizeti ki kötelezettségeit. Ma már a szerződéskötés előtt érdemes ellenőrizni, hogy adott vállalkozás mekkora késedelemmel, milyen fegyelemmel fizet, és ez alapján kell alakítani a fizetési feltételeket, előleget kérni, illetve több biztosítékot beépíteni a szerződésbe.
