HÉt szalonjÁbÓl hÁromtÓl megvÁlt

Az első autószalonját 1993-ban nyitotta Szekszárdon dr. Süveges Árpád, s aztán még hatot létesített. Vállalkozását 15 éven keresztül a folyamatos fejlődés jellemezte. Ám 2008-ban a válság őt is kóstolgatni kezdte, ahogy minden autókereskedőt.

A kis- és középvállalkozói szektort csak az rázhatja fel, ha újra megnyílnak előtte a pályázati és hitellehetőségek. Magyarul: pénz kerül a gazdaságba. Különösen igaz ez az autókereskedelemre. A nagy értékű járművek forgalmazása hitelezés nélkül szinte elképzelhetetlen. Dr. Süveges Árpád vázolja így a pillanatnyi gazdasági helyzetet s azon belül annak a szakterületnek az állapotát, amelyben tevékenykedik.

Tolna megye talán legismertebb autókereskedője hét városban működtetett Opel-márkaképviseletet: autószalont és javítóbázist. A válság miatt azonban három egységtől meg kellett válnia. Azt mondja: a gödörből ezzel kikászálódott, s ha rajta múlik, mostantól felfelé halad. De férfiasan elismeri, hogy a dolgok nem csak rajta múlnak.

– Nyilvánvaló, hogy kiterjedt, mély és hosszan tartó ez a

válság...

– Igen. Stabilizálhatják cégüket az egyes vállalkozók, de sokáig nem vonhatják ki magukat az országban és a világban zajló folyamatok hatása alól. Csökkent

a hitelezési kedv és hajlandóság. Hogy ennek mi az oka, azt nem az én dolgom kutatni. Egyes gazdasági szakemberek szerint az anyabankok tőkekivonást hajtottak végre, az volt a baj, mások szerint meg az, hogy megbízhatatlanná váltak az ügyfelek, csúsztak a visszafizetések, nem volt megfelelő fedezet. Mindez az autókereskedelemben úgy csapódott le, hogy 2008-tól drámai módon csökkent a vásárlások száma. A válság első évében 30-40 százalékkal, a másodikban további 30 százalékkal, és felpörögni azóta sem tudott. Jelenleg a válság előtti forgalom 25-30 százalékán döcögünk.

– Milyen tanulságokkal járt az elmúlt, keserves időszak?

– Meg kellett tanulnunk azt, hogy ha egy vállalkozás fő tevékenysége problémássá válik, s az abból származó árbevétel jelentősen csökken, nem szabad halogatni a szükséges lépések megtételét. Azonnal módosítani kell a költségszerkezetet, optimalizálni kell a létszámot, csökkenteni a működési és közüzemi kiadásokat. Különben a tartalékok felemésztődnek, és nagy lesz a zűr. Nálunk az is gondot okozott, hogy túl gyorsan akartunk haladni. Rövid idő alatt hét szalont létesítettünk, ám a nyereség nem nőtt ezzel arányosan. Ez még nem lett volna baj, ha a munkavállalók érzik, hogy egy hajóban evezünk, és tisztességesen ellátják a feladatukat. Sajnos azonban Magyarországon komoly problémák vannak a dolgozói morállal. A cégtulajdonos, ha több telephelye van, nem képes mindenhova, mindig odafigyelni, a munkavállalók meg – tisztelet a kivételnek – lazítanak, seftelnek, ha nem néznek a körmükre.

– Mi hozott végül megoldást?

– Sajnos a kelleténél többet vártunk a kedvező fordulatra, ami egyre késett. Így végül a hét autószalonból hármat értékesítenünk kellett a bank felé – a bajait, a dombóvárit és a dunaújvárosit –, s a hitelektől ezáltal megszabadulva most már gyakorlatilag adósságállomány nélkül folytathatjuk a munkát. Megmaradt a szekszárdi, a dunaföldvári, a pécsi és a paksi szalon. A magamfajta vállalkozó nem ijed meg egy ilyen helyzettől sem, de csodát tenni nem vagyok képes. Azt kell mondanom, hogy ami most van, az egy takaréklángos történet. Ahhoz, hogy felpörgethessem magam körül a gazdasági életet, hitelre, különböző

banki termékekre, forgóeszközre van szükségem. Bővíthetem az árukészletet, a foglalkoztatást, a szolgáltatások körét is, de ehhez az kell, hogy a politikusok, a döntéshozók érezhetően támogassák az állóvizet megmozgatni képes, termelő, munkahelyteremtő reálgazdasági szereplőket. Jelenleg Magyarországon a kis- és középvállalkozók foglalkoztatják a munkaerő 60-70 százalékát. Őket kellene a legjobban támogatni. De a multik sokkal inkább kedvezményezettek, az improduktív szférában tevékenykedőkről nem is beszélve.

– Egy folyamatosan felfelé ívelő cégvezetői karrier, külső

körülmények miatt, hirtelen hullámvölgybe került. Miközben semmit sem csinált roszszabbul, mint addig. Hogy élte meg ezt? Hazavitte a munkahelyi gondokat?

– Hazavittem, mert olyan családban élek, ahol figyelünk egymásra. Öt gyermekem van. Konzervatív nevelési elveket vallok. Az egymás tisztelete és a családi munkamegosztásban való részvétel kötelező. Vannak követelmények, eredmények, és az esetleges eredménytelenségből kivezető utat is úgy keressük, hogy abból a többiek is tanulhassanak. Arra nevelem a gyerekeimet, hogy ne csak egy diploma, egy papír megszerzése legyen a céljuk, hanem az ismeret, a gyakorlati, használható tudás érdekelje őket. Beszéljenek nyelveket, és állják meg a helyüket akkor is, ha Skóciába kell kimenniük kertésznek, vagy felszolgálónak Tirolba, vagy gyógymasszőrnek Londonba. A világ ugyanis nem

a papírokra kíváncsi, hanem a szakértelemre, a kreativitásra. Ezek a dolgok kellettek nekem is a gazdasági krízis megoldásához. A válságkezelés lépéseit a családom nem a tévében látta, hanem a mindennapi életünkben. Erre útmutató, tanfolyam, tankönyv nem létezett. Nekem kellett válaszokat adni a soha nem látott helyzet hozta kérdésekre. Nem volt könnyű időszak, de igyekeztem jól vizsgázni válságmenedzselésből, s reményeim szerint a nehezén már túljutottunk. Köszönhető ez a munkatársaimnak és az évtizedek alatt kialakult ügyfélkörömnek is. A válság hatásainak a kivédésében nagy tapasztalatra tettem szert. Jó volna most már a haladásra, a békés építkezésre koncentrálni.

Az első autószalont Szekszárdon nyitotta, 1993-ban. Ezt követően még hat kereskedést létesített, négy megyében.

A 2008-as válság érzékenyen érintette. Néhány év alatt az autóértékesítések 70 százalékkal csökkentek. A gazdasági nehézségek miatt három szalon értékesítésére kényszerült.

Nős, öt gyermek apja. Lehetőségeihez mérten támogatja

a civilszervezeteket, sportegyesületeket. Munkásságát többek között az Év vállalkozója díjjal (2005) is elismerték.

hét Opel-szalont működtetett négy megyében, amikor kezdődött a drasztikus keresletcsökkenés.

Öt gyermeke otthon láthatta a gyakorlati válságmenedzselést. Most már kijutott a gödörből Wessely Gábor Névjegy Dr. Süveges Árpád 1968-ban született Budapesten. Dunaföldváron nőtt fel. Édesapja autószerelő technikus volt, s ő is az autós szakmát választotta. Győrben szerzett diplomát autógépész-üzemmérnök szakon, 1990-ben. Később Szolnokon külkereskedői, Pécsen jogi diplomát is szerzett.

Az első autószalont Szekszárdon nyitotta, 1993-ban. Ezt követően még hat kereskedést létesített, négy megyében.

A 2008-as válság érzékenyen érintette. Néhány év alatt az autóértékesítések 70 százalékkal csökkentek. A gazdasági nehézségek miatt három szalon értékesítésére kényszerült.

Nős, öt gyermek apja. Lehetőségeihez mérten támogatja

a civilszervezeteket, sportegyesületeket. Munkásságát többek között az Év vállalkozója díjjal (2005) is elismerték. -->