Van-e élet a megszorítások után?

„A növekedéshez bizalomra van szükség. Ha az állam azzal a céllal spórol a kiadásokon, hogy konszolidálja a költségvetést, akkor hitelességének javulása által már rövid időn belül pozitív növekedési hatásokra számíthat” – mondta még 2003-ban Jürgen Stark, az Európai Központi Bank hamarosan távozó vezető közgazdásza. Bár az azóta eltelt években számos ország szolgáltatott élő példát arra, milyen hatással járnak a gazdaságra többéves távlatban a rigorózus megszorítások, a kérdésben továbbra sincs konszenzus a közgazdászok között.

A Nemzetközi Valutaalap egy szakértői csoportjának közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmánya például cáfolni látszik a Stark által is hangoztatott felfogást. A Jaime Guajardo, Daniel Leigh és Andrea Pescatori alkotta háromfős csapat 17 ipari ország gazdaságát tekintette át 1978 és 2009 között, és 173, kimondottan az állami pénzügyeket szanálni hivatott konszolidációs programot vett alaposabban szemügyre. Ennek során megállapították, hogy a fiskális politikát érintő egy százalékpontos megszorítás két éven belül 0,6 százalékpontos gazdasági visszaeséssel jár, a háztartások fogyasztása pedig átlagban 0,75 százalékponttal csökken ezen időszak alatt.

A GDP csak azért nem zsugorodik ekkora mértékben, mert a külkereskedelem erősödése némileg mérsékli a fogyasztás zuhanását. A Handelsblatt által idézett tanulmányban a kutatók mindezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a kimondottan az államháztartás konszolidálása érdekében meghozott adóemelések és kiadáscsökkentések rövid távon viszszafogják a növekedést, és a munkanélküliség emelkedéséhez vezetnek. Az euróövezeti válság aktuális fejleményei mindenesetre alátámasztani látszanak ezt az elméletet. Görögország, amely hamarosan már a második nemzetközi mentőcsomagot kapja két éven belül, egymás után döntött megszorításokról az elmúlt két évben a mentőhitelek fejében. Ez idő alatt a gazdasága is mélyrepülésbe kezdett: a GDP a 2009-es 3,3 után tavaly már 3,5 százalékkal zuhant, az idén pedig már 5,5-es mínusz várható, ez kimagaslóan rossz érték az EU-ban. Hasonló utat jár be az idén tavasszal szintén mentőcsomagra kényszerült és ezzel párhuzamosan sorozatos megszorításokat végrehajtó portugál állam: a tavaly még 1,4 százalékos bővülést produkáló gazdaság idén 1,9, jövőre pedig várhatóan 2,8 százalékkal zsugorodik – ez több évtizedes negatív rekordnak számít.

Egy másik aktuális tanulmány viszont árnyalja a képet. A Frankfurter Allgemeine Zeitung által a közelmúltban ismertetett modell szerint a folyamat elején hírek látnak napvilágot a növekedési kilátások rosszabbodásáról, amelynek nyomán az adóbevételi várakozásokat lefelé korrigálják. A bevételi oldal várható gyengülése miatt sokasodnak a kételyek, hogy lesz-e elég pénz a kiadási oldal fedezésére, azaz fenntartható marad-e az adósságpálya. A befektetők emiatt csak egyre drágábban hajlandók finanszírozni az országot, ez azután a reálgazdaságba is átgyűrűzik, hiszen a cégek és a háztartások is mind drágábban tudnak hitelhez jutni. A refinanszírozási költségek emelkedése miatt a gazdaság teljesítménye végül valóban csökken – azaz a krízis közeledtéről szóló kezdeti jóslat önmagát teljesíti be.

Mikor lehet ebből az ördögi körből kitörni? Akkor – állítják a tanulmány szerzői, Giancarlo Corsetti és Gernot Müller –, ha a folyamat kezdetén az állam eladósodottságának szintje nem túl magas. Ez esetben ugyanis – legalábbis logikus piaci magatartást feltételezve – a növekedési kilátások romlásáról szóló hírek ellenére sem csappan meg a bizalom az adósságpálya fenntarthatóságában, így nem drágul meg az adósság refinanszírozása. Összességében tehát – írják a szerzők – a megszorító politika ugyan vet fel problémákat, de még így is a kisebbik rossznak számít, hiszen az adósság leszorításával elvileg meg lehet akadályozni egy öngerjesztő és nagyobb bajt okozó láncreakció végigfutását.

Ennek egyik oka, hogy míg a hazai kkv-k nagy része devizában adósodott el, addig a térség más országaiban általában nincs ilyen kitettségük a cégeknek. További komoly probléma, hogy a kisebb magyar cégek nagy része nem tudott bekapcsolódni a multinacionális szállítói láncokba, nem volt képes rácsatlakozni az exportpiacokra. Egy részük teljesen kiszolgáltatott a belső fogyasztásnak, amelyet erőteljesen visszafogtak az elmúlt évek megszorításai, így sok kkv a megszűnés szélére sodródott. Ebben a helyzetben a hazai cégek különböző túlélési technikák alkalmazására kényszerülnek. Ezek egyike a kiadáscsökkentés, amely rövid távon ugyan biztosítja a fennmaradást, hosszú távon viszont káros lehet, ugyanis megfosztja a cégeket attól, hogy tartós növekedési pályára álljanak – magyarázta Siklós Márta. Más vállalatok a fejlesztések elhalasztásával vagy érdekeltségeik átstrukturálásával próbálják átvészelni a válságot. „Egyik ügyfelünk például Magyarországról Csehországba helyezte át alaptevékenységét, itthon már csak egy ügynöki rendszerű hálózatot tart fenn. Ezáltal megtartotta a hozzáférést a hazai piachoz, de egyúttal jelentősen csökkentette a költségeit” – mondta a Leitner+Leitner ügyvezetője. A harmadik verzió a teljes kivonulás: ebben az esetben a cégek megszűnnek vagy jellemzően egy országgal keletebbre helyezik át a tevékenységüket. Emellett szóba jöhet még az előremenekülés, azaz, amikor egyes cégek ellenfeleik meggyengülését kihasználva fejlesztéssel próbálják javítani piaci pozícióikat a válságban.

Erre azonban csak a biztos lábakon álló, jellemzően nemzetközi hátterű cégek képesek, amelyek például anyavállalatuktól vagy külföldi bankoktól kaphatnak hiteleket – véli Siklós Márta. A kevésbé tőkeerős, magyar tulajdonú kis cégek viszont nagyon nehezen jutnak hitelhez, így számukra marad a mindennapi harc a túlélésért.

Ennek egyik oka, hogy míg a hazai kkv-k nagy része devizában adósodott el, addig a térség más országaiban általában nincs ilyen kitettségük a cégeknek. További komoly probléma, hogy a kisebb magyar cégek nagy része nem tudott bekapcsolódni a multinacionális szállítói láncokba, nem volt képes rácsatlakozni az exportpiacokra. Egy részük teljesen kiszolgáltatott a belső fogyasztásnak, amelyet erőteljesen visszafogtak az elmúlt évek megszorításai, így sok kkv a megszűnés szélére sodródott. Ebben a helyzetben a hazai cégek különböző túlélési technikák alkalmazására kényszerülnek. Ezek egyike a kiadáscsökkentés, amely rövid távon ugyan biztosítja a fennmaradást, hosszú távon viszont káros lehet, ugyanis megfosztja a cégeket attól, hogy tartós növekedési pályára álljanak – magyarázta Siklós Márta. Más vállalatok a fejlesztések elhalasztásával vagy érdekeltségeik átstrukturálásával próbálják átvészelni a válságot. „Egyik ügyfelünk például Magyarországról Csehországba helyezte át alaptevékenységét, itthon már csak egy ügynöki rendszerű hálózatot tart fenn. Ezáltal megtartotta a hozzáférést a hazai piachoz, de egyúttal jelentősen csökkentette a költségeit” – mondta a Leitner+Leitner ügyvezetője. A harmadik verzió a teljes kivonulás: ebben az esetben a cégek megszűnnek vagy jellemzően egy országgal keletebbre helyezik át a tevékenységüket. Emellett szóba jöhet még az előremenekülés, azaz, amikor egyes cégek ellenfeleik meggyengülését kihasználva fejlesztéssel próbálják javítani piaci pozícióikat a válságban.

Erre azonban csak a biztos lábakon álló, jellemzően nemzetközi hátterű cégek képesek, amelyek például anyavállalatuktól vagy külföldi bankoktól kaphatnak hiteleket – véli Siklós Márta. A kevésbé tőkeerős, magyar tulajdonú kis cégek viszont nagyon nehezen jutnak hitelhez, így számukra marad a mindennapi harc a túlélésért.-->