- Két hónapja maradt a kormánynak arra, hogy megoldást találjon az egészségügyi bérek rendezésére, különben több ezren élesítik felmondóleveleiket. Közgazdász szemmel van reális esélye jelentős fizetésemelésnek?
- A gazdaság jelen állapotában nem lehet jelentős többletterheket bevállalni a ágazataiban. Ugyanakkor ha azt nézzük, hogy a nagypolitika mindig talál megoldást az olyan helyzetekre, amelyek az ország egészének működését veszélyeztetik - lásd a vasutassztrájkot vagy a BKV helyzetét -, akkor egészen biztosan lesz megoldás. Nemcsak a szlovák, a magyar kormány sem engedheti meg magának, hogy ellehetetlenítse az egészségügyi ellátást.
- Jelenleg úgy tűnik, ez a felismerés még nem történt meg; ami most zajlik az ágazat vezetése és az egészségügyi érdekképviseletek között, az leginkább időhúzás.
- Sajnos a nagypolitika számára még mindig nem világos, hogy az egészségügy már most csődben van. Az alacsony bérek nyomán egyre jelentősebb méreteket öltő orvos-, és nővérhiány csak egy azok közül az időzített bombák közül, amelyek mind hangosabban ketyegnek. Ugyanúgy bármikor bedöntheti az egészségügyet a még mindig a kórházi ellátásra épülő, ezért is finanszírozhatatlan ellátórendszer, az egészségügyi technológiák befogadásának és finanszírozásának helytelen gyakorlata, valamint a pénzügyi egyensúlytalanság, amelyben az állami többletforrások hiányában sincs érdemi megoldás a kiegészítő biztosítások térnyerésére és ezen keresztül magánpénzek bevonására.
- Az ellátórendszerbe jó mélyen belenyúlnak most a kórházak államosításával. Ön szerint jó ez az irány?
- Az, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat egy központilag irányított rendszerben végezzék, véleményem szerint egyértelmű visszalépés. Egy központi hivatal egységes döntései nehezen hozhatóak összhangba az adott régióban élők helyi szükségleteivel. Pozitív hozadéka lehet ennek a lépésnek, hogy egy centralizált rendszerben sokkal könnyebb lesz keresztülvinni a fekvőbeteg ellátás csökkentésére irányuló döntéseket, amelyeket közvetlenül a rendszerváltás után kellett volna meghozni. A kapacitásokat azonban nem úgy kell redukálni, mint korábban, hogy fűnyíróelv szerint mindenkit megvágunk, mert akkor mindenki veszít. És arra is figyelni kell, hogy csak úgy lehet visszavenni a kórházi ellátásból, ha közben fejlesztjük a járóbeteg-, illetve a háziorvosi ellátást.
