A kis- és a közepes fogyasztók (köztük a teljes lakosság), valamint a közintézmények jogosultak az úgynevezett egyetemes szolgáltatás igénybevételére, míg a nagyfogyasztók az energia szabad piacán vásárolják a villamos energiát és a földgázt.
Az egyetemes szolgáltatás energia-árai rögzített hatósági árak, míg a szabad piacon az energiakereskedőknek a fogyasztók megnyeréséért folytatott versenye, a kereslet és a kínálat alakítja ki az árakat. A piacnak ez a szerkezete a jelenleg hatályos energiatörvények hatályba lépésekor a kisfogyasztókat védte, mert a piacnyitáskor a piacra a kereslet túlsúlya, a kínálat hiányossága volt a jellemző, ami miatt a piacnyitás a piaci energiaárak ugrásszerű megemelkedésével járt, magyarázza a MESZ lapunk által kért állásfoglalása., amelyet Porpáczy Dezső alelnök fogalmazott meg.
Avégett, hogy az egyetemes szolgáltatás ne szakadjon el teljesen a piactól, az egyetemes szolgáltatás árképzését szabályozó rendelet az éppen aktuális szabadpiaci árakból kiindulva írta és írja elő az egyetemes szolgáltatás árának képzését, számos, összességében meglehetősen bonyolult korlátozási szabályokkal.
Ha ez a gyakorlatban ma is így lenne, akkor az egyetemes (lakossági) szolgáltatás energia -árainak az utóbbi két-három évben jelentősen csökkenni kellett volna, mert a gazdasági válság Európa-, sőt világszerte az energia iránti kereslet zuhanásszerű csökkenéséhez vezetett, amit törvényszerűen követett a villamos energia és a földgáz szabadpiaci árának csökkenése. Ugyanakkor az egyetemes szolgáltatás árai nem, hogy csökkentek volna, hanem a piaci helyzet és a szociális szempontok helytelen értelmezése miatt az áram- és földgáz-számlák, az ún. rezsi-költségek befagyasztásra kerültek. A lakossági árak most csak az inflációt követik. pedig azért van, mert az árak emelkednek. Ezt nevezik circulus vitiosusnak.
A kisfogyasztók ebben a helyzetben teljesen kiszolgáltatottak, ebből kitörni nem tudnak. Jogukban állna az energia szabad piacára kilépni, ha a jogszabály lehetővé tenné, sőt ösztönözné, hogy a szolgáltató az általa a szabad piacon beszerzett és most a korábbinál olcsóbb nagykereskedelmi ár alapján kedvező kínálati ajánlatot tegyen a fogyasztónak, de egy átlagos lakossági fogyasztó számára a szabadpiaci szereplés gyakorlatilag lehetetlen. Az egyetemes szolgáltatásban a kisfogyasztó gyakorlatilag monopolhelyzetű kereskedőtől vásárol, mert a szolgáltatók számára az egyetemes szolgáltatás nyújtására kiadott hatósági engedélyek területileg nem fedik át egymást (pl. egy dél-alföldi lakossági fogyasztó nem tud mástól villamos energiát vásárolni, mint az EdF Démász Zrt.-től). A gázpiacon valamivel árnyaltabb a helyzet (Erre utal az EMFESZ- korábbi fellépése, majd a Tigáz és a Főgáz alktivitása).
Így a jelenlegi piaci modell és a jelenlegi árszabályozási gyakorlat a kisfogyasztók számára nem fogyasztóbarát, hanem pont ellentétes. Szükségesnek tartjuk a jelenlegi piaci modell és árszabályozás felülvizsgálatát, azzal a kitűzött céllal, hogy a piacon a kisfogyasztók felé is érvényesülhessen a szolgáltatók versenyeztetése, de – nem kizárva, hogy a szabad piac a jelenlegi kínálati jellegéből időről-időre keresleti jellegűvé válik – egyúttal ki kell jelölni a kisfogyasztói piac korlátait is, hogy az egyetemes szolgáltatásban a jogalkotók eredeti szándéka szerint nyújtani kívánt védettség – nem szociális szempontok, hanem a kisfogyasztók versenyképtelensége miatt – továbbra is megmaradjon.
Erről is szól az Országgyűlésnek a 2011. október 3-i ülésnapon elfogadott határozata a Nemzeti Energiastratégiáról. A határozat 4. d) pontja értelmében “az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy gondoskodjon a földgáz- és villamosenergia-ellátásban a teljes piacnyitásról, fenntartva az állami jelenlét és érdekérvényesítés lehetőségét”. Ez a mondat kimondottan és kizárólag fogyasztóvédelmi jellegű, de még semmi sem történt.
A lakossági fogyasztói árak témájához tartozik a fogyatékkal élő fogyasztókat megillető védelem is.
Azokat a fogyatékkal élő fogyasztókat, akik éppen fogyatékosságuk miatt kénytelenek otthoni munkát vállalni és végezni, a lakossági fogyasztóknak valamint a védendő fogyasztóknak a villamos energiáról szóló törvényben található definíciója kizárja a lakossági fogyasztók, és ezáltal egyúttal a védendő fogyasztók köréből (2007. évi LXXXVI. törvény 3. § 42. és 66. pontja). Ez az ellentmondás nyilvánvalóan nem felel meg az eredeti jogalkotói szándéknak, de az ellentmondás megszüntetésére irányuló minden eddigi törekvésünk zátonyra futott. A megoldáshoz törvénymódosítás kell.
Az emeléssel is marad veszteség
"A Budapesti Erőmű Zrt. (BERT), hasonlóan más társaságokhoz fokozottan figyeli a hazai és a nemzetközi energiaárakat. Örülünk annak, hogy az egy éve változatlan hazai energia-árszintről legalább az infláció mértékének szintjén sikerült elmozdulni, így az illetékes miniszter ugyan nem emelte meg a fogyasztói árakat, de azokat ezáltal korrigálta. Ez a lépés szükséges volt az áfa és a piaci változások fényében" -válaszolt a Világgazdaság Online-nak a társaság vezérigazgató-helyettese. Vinkovits András ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy a mostani korrekció mértékénél jóval nagyobb értékű volt a nagykereskedelmi árak növekedése, mely jelentkező különbözetet a cégek kénytelenek - némely esetben veszteségüket növelve - átvállalni.
