„Itt az idő, hogy saját elitmárkákat hozzunk létre, ha Kína már amúgy is a luxuspiac növekedésének legfőbb hajtóereje lett.” A mérföldkőnek is tekinthető mondatot az állami kínai hírügynökség idézi Zhou Tingtól, a University of International Business and Economics luxuspiacot kutató központjának igazgatójától.

Mindez a klasszikus, jól ismert európai presztízscégek számára akár fenyegetésként is értelmezhető: ha ugyanis az ázsiai országnak sikerül kilépnie az „olcsó áru, változó minőséggel” imidzséből a széles tömegek előtt, az nagy bajt jelenthet a külföldi vetélytársaknak.

Az elemzők tíz kínai terméket meg is neveznek, melyekben ott rejlik a potenciál: a külföldieknek semmitmondó márkanevek három italcéget, két-két ruha- és kozmetikai céget, valamint ékszer, cigaretta és teamárkákat rejtenek. A szándékok pedig hol nyíltak, hol kevésbé azok: míg a felsorolásban szereplő Moutai röviditalból egy üvegnek nemrég 12 millió forintnak megfelelő jüan volt a kikiáltási ára egy aukción, a cég vezetője azt mondta, nem akarják magukat luxuscégnek nevezni, az ugyanis a kínai kultúrában pejoratív jelentésű. Egy másik említett vállalat, az 1992-ben alakított NE-Tiger ruházati cég elnöke, Zhang Zhifeng viszont kerek-perec kijelentette: a cégét a nemzetközi luxusmárkák közé akarja emelni.
Részletek a pénteki Világgazdaságban