Fejlesztettek, de a piac nem nőtt

A száraztészta készítése tisztes ipar volt mindig: akik értették a módját, azoknak biztos megélhetést nyújtott. Az utóbbi évtizedben is a gyarapodás jellemezte az élelmiszeriparnak ezt az ágát. A hagyományos technológiával dolgozó kisüzemek rendre fejlesztettek, úgy tűnt, a tojásos tészta visszaszerzi elsőbbségét a piacon a durumlisztből készült termékektől.

A kedvező kilátások sarkallták a törteli tésztaüzem tulajdonosait is: központi támogatásokra pályáztak, és kétszer is nyertek pénzt a termelés bővítésére, technikai korszerűsítésre. A Győrné Fejes Ágnes vezette családi vállalkozásban több mint három évtizede Jászkarajenőn, majd 1987-ben Törtelen hozták létre a manufakturális kisüzemet, mely az évszázad végére már nem felelt meg a család igényeinek.

2002-ben az EU-követelményeknek megfelelő modern kisüzemet hoztak tető alá. Pár év múlva saját forrásból korszerűsítették a gépparkot, legutóbb pedig a raktározókapacitás bővítésére jutottak mintegy 11 millió forint uniós forráshoz a Leader vidékfejlesztési program keretében.

– Évekig probléma volt nálunk a raktározófelület kicsisége, az üzem termelési kapacitását nem tudtuk kellően kihasználni. Több értékesítési csatornáról mondtunk le azért, mert nem volt készenlétben elegendő áru a határidős kiszállításokra. Sejtettük ugyan, hogy a fejlesztések után sem tárul szélesebbre a piacunk, hiszen láttuk, hogy a száraztészta értékesítése korlátozott. Ezért jó ideig megelégedtünk volna az akkor létrejött termelési kapacitás teljes kihasználásával, azonban szerény számításainkat is keresztülhúzta a válság. Az utóbbi pár évben jelentősen visszaesett a tészták kereslete, ugyanakkor drágultak a nyersanyagok, és mind több új termelő jelenik meg a piacon. Oda jutottunk, hogy napjainkban a fennmaradásért küzdünk – beszélt kisvállalkozásuk helyzetéről Győr Miklós.

A családfő elsősorban az adminisztratív ügyeket intézi, ezért pontosan látja azokat a folyamatokat, amelyek a kistermelőkre hatnak. Azt mondja, hogy egyszerre több oldalról jelentkeznek náluk egyre nehezebben kezelhető problémák, mint például az alapanyagok drágulása.

– Az újabb költségeket immár szinte lehetetlen a késztermékek árába számolni, kereskedelmi partnereink hallani sem akarnak a termelői ár megemeléséről. Ezért némely termékünk már nullszaldós, sőt veszteséges. A dunaföldvári malom pedig jelezte: augusztus végéig 20 százalékkal emeli a liszt árát, ami ilyenformán felmehet olyan szintre, hogy azzal az összes nyereségünket elveszik, és végül a tésztát el sem lehet majd adni. A tojótartás jogszabályi szigorításával megdrágult a tojás, hasonlóképp növekedett az energiaár és más költségek is. Mindez azért is komoly probléma nálunk, mert a fejlesztési támogatást azzal a feltétellel kaptuk meg, hogy növeljük a dolgozók létszámát és az árbevételt. Akkor úgy tűnt, ez teljesíthető, jó marketingmunkával fejleszthe­tő a tésztagyártás. A vásárlók ugyan sorra küldik a tésztáinkat dicsérő leveleket, de attól még nem történik csoda. Egyre csökken a vásárlóerő, a fogyasztók jelentős része inkább az olcsóbb tömegtermékeket választja.

Győr Miklós említette a gyártók sokasodását. – Ezek szerint mások mégis boldogulnak a szakmában? – kérdeztük a vállalkozót.

– Vásároltam egy nagyáruházban tésztát, melynek fogyasztói ára kevesebb volt, mint a mi tésztánk termelői ára. Tudtam, ilyen áron nem lehet benne nyolc tojás, ahogy az a csomagolásán szerepelt. Saját költségemen bevizsgáltattam, és kiderült: csak 1,2 tojás (!) volt a termékben. Ilyen csalással lehet haszonnal dolgozni, és ha a szakhatóságok ezt huzamosan eltűrik, azzal tönkreteszik a minőségi árut előállító kistermelőket.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy azoknak a kampányoknak van-e eredményük, melyek a hazai élelmiszerekre hívják fel a figyelmet.

– Talán a kormányzati gazdaságpolitika nyomására vagy azért, mert üzletet látnak benne, mindenesetre a tény az, hogy a kereskedelmi láncokat – melyek eddig nemigen álltak velünk szóba – újabban érdeklik a minőségi kistermelői élelmiszerek. Mi is tárgyalunk ezekben a napokban a beszállításról egy világcéggel. Égetően fontos a hozzánk hasonló kisvállalkozások számára a fogyasztási szövetkezetekéhez hasonló kereskedelmi hálózat, mely helyben felvásárolja a kistermelőktől a jó minőségű élelmiszert, és helyben is értékesíti. Azok a szövetkezetek, amelyek ezt a tevékenységet folytatták, beleolvadtak a magyar üzletláncokba, magukra hagyták a termelőket, és éppen olyan üzletpolitikát folytatnak, mint a multinacionális cégek.

– Nem beszélhetünk javulásról, sőt bonyolultabb az adminisztráció, nagyobbak a pénzügyi terhek. A gazdasági nehézségek terveink megváltoztatására kényszerítenek. Miklós fiunk, akitől azt várjuk, hogy majd tovább viszi a vállalkozást, itt hagyta a céget, máshol keresett állást élelmiszer-mérnöki diplomával. Családi vállalkozásban sokkal érzékenyebb az ember a válságra, mint a nagy cégek. Amazok gondolkodás nélkül bezárnak a gazdasági recesszió idején, de nekünk a lelkiismeretünkkel is el kell számolnunk, ha megválni kényszerülnénk attól a 6-8 dolgozótól, akiket szinte hozzánk tartozóknak tekintünk.

– Nem beszélhetünk javulásról, sőt bonyolultabb az adminisztráció, nagyobbak a pénzügyi terhek. A gazdasági nehézségek terveink megváltoztatására kényszerítenek. Miklós fiunk, akitől azt várjuk, hogy majd tovább viszi a vállalkozást, itt hagyta a céget, máshol keresett állást élelmiszer-mérnöki diplomával. Családi vállalkozásban sokkal érzékenyebb az ember a válságra, mint a nagy cégek. Amazok gondolkodás nélkül bezárnak a gazdasági recesszió idején, de nekünk a lelkiismeretünkkel is el kell számolnunk, ha megválni kényszerülnénk attól a 6-8 dolgozótól, akiket szinte hozzánk tartozóknak tekintünk.-->