Búcsú a nem hatósági tarifáktól
A legnagyobb, 7,2 milliárd forintos adózás előtti eredményt ismét a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) érte el, mögötte a Fővárosi Vízművek és a Debreceni Vízmű állt, 1,6-1,6 milliárddal. A jórészt állami, illetve önkormányzati tulajdonú társaságokban a tulajdonosok többnyire benne hagyták a nyereség egészét vagy meghatározó részét, éppen csak az FCSM-éből csippentettek le közel kétmilliárdot.
A FCSM más okokból is az élen áll: a közel 100 milliárd forintos saját tőkéjével, illetve 39,4 milliárdos árbevételével. E cégen kívül az ágazatból csak a forgalmát megkétszerezett Xeless került fel a Figyelő árbevételi toplistájára, mégpedig a 162., illetve a 174. helyre.
A hazai víziközmű-társaságok elmúlt évét a romló működési körülmények jellemezték. Ennek kapcsán szakmai szövetségük (Magyar Víziközmű Szövetség, Mavíz) felhívta a figyelmet arra, hogy víziközműpiacunk működését alapvetően a magyar piac elaprózott szerkezete határozza meg. Az öt állami tulajdonú regionális víziközmű mellett mintegy 400 kisebb vállalat működött 2011-ben. A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvényt tavaly december 31-én fogadta el az Országgyűlés. A törvényi szabályozás miatt jelenleg is folyik a működés hozzáigazítása a szabályzókhoz, és ezáltal a piaci szereplők száma is változik.
Az ágazat eredményességét meghatározó működési feltételek is tovább nehezültek 2011-ben. Romlottak a devizaárfolyamok, holott az érintett cégek működtetéshez használt termékek jelentős része külföldről származik. Nőttek az energiaárak, és a gazdasági visszaeséssel az értékesített víz mennyisége is csökkent.
Mindeközben nőttek a fogyasztók fizetési nehézségei is. A Mavíz tagszervezeteinél a kintlévőségek a nettó árbevétel 7,59 százalékát teszik ki. A lakossági fogyasztók fizetési hajlandósága a legrosszabb. Hátralékuk növekedési üteme tavaly mérséklődött az előző években tapasztaltéhoz, főleg mert az utóbbi időben minden szolgáltató különösen kiemelt feladatként kezeli hátralékai sorsát. Azonban a fél éven túli hátralék aránya így is nő, a tartósan fizetésképtelen fogyasztók számának emelkedését mutatva. (Ez utóbbi szám nagyobb ütemben emelkedik, mint maga a hátralék.) Ezen belül is jelentősen bővül a szociálisan érintettek száma.
A szövetség illetékese szerint nehéz arra válaszolni, nemzetközi összehasonlításban hol áll a hazai ivóvíz-szolgáltatás és szennyvízkezelés minősége és ára. A vizet ugyanis minden országban más módon nyerik a felszíni és felszín alatti vízkészletből, eltérő technológiát alkalmaznak ahhoz is, hogy megfelelő minőségű ivóvizet szolgáltassanak. Emiatt az árakat nem lehet összehasonlítani.
A szakma elmúlt évét az említett víziközmű-törvényre való várakozás is jellemezte. 2011 volt az utolsó év, amikor az egységes szabályozás nélküli terület társaságai nem hatósági tarifákkal dolgoztak. Erősek voltak az aggályok, hogy a nagyon eltérő működési feltételek között és a különböző technológiákat alkalmazó cégekre hogyan lehet majd korrekt módon közös játékszabályokat meghatározni. Többen hangsúlyozták, hogy tulajdonképpen 2012 előtt is közel hatósági volt az árképzés, hiszen az állami tulajdonú vízműveknél az állam nevében az illetékes miniszter állapította meg rendeletben az éves szolgáltatási díjakat. Az önkormányzati (és a részben privatizált) tulajdonú vízműveknél – ezek együtt adják a szolgáltatás mintegy 80 százalékát – az illetékes önkormányzati képviselő-testület(ek) döntött(ek) évente a fizetendő díjakról.
A fejlesztések természetesen az elmúlt évben is folytatódtak a területen. A legnagyobb beruházás talán az FCSM nevéhez kötődik: 2011 áprilisában adtak át a társaság észak-pesti telepén egy olyan, 5 milliárd forintos fővárosi projektet, amelynek köszönhetően tisztább víz kerül a Dunába.
