Cserháti Péter, az helyettes egészségügyi államtitkár a közelmúltban az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének kongresszusán egyértelművé tette, hogy 2013-tól átkerülnek a szakrendelők az államhoz, mivel a járóbeteg-ellátás több törvény előírása szerint is állami feladat lesz a jövő évtől. Ezzel a lépéssel az ingatlanvagyon is átkerül az államhoz.
Sinkó Eszter, a Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészség-gazdaságtani Tagozat elnöke ugyanakkor a Világgazdaságnak azt mondta: mivel a kórházakkal együtt a szakrendelők háromnegyede is állami tulajdonba került, a maradék intézményrendszerben nincs akkora hatékonysági tartalék, amiért érdemes lenne folytatni a központosítást.
Sőt, mint a testület közelmúltban született állásfoglalása rámutat: ezeknek a döntően kis járóbeteg-rendelőknek az állami tulajdonlásba vétele nem csak rendkívül körülményes, bürokratikus és forrásigényes, de az egyik legfontosabb európai alapelvvel, a szubszidiaritás elvével is ellentétes, amely kimondja, hogy a feladatokat nem szabad magasabb, centralizáltabb szintre emelni, ha azok alacsonyabb, közösségi szinten is elláthatók. Márpedig a szakrendelők államosításával sokkal rugalmatlanabb lenne az ügymenet, ami akár nagyobb zavarokat is okozhatna a betegellátás folyamatosságában.
A szakember hangsúlyozta: a járóbetegek több mint 70 százalékát már jelenleg is a központi fenntartású, államosított intézményekben (megyei és városi kórházakban) látják el, vagyis döntő az állami szerepvállalás. Ahhoz, hogy a szakellátás teljes területén megvalósuljon mindaz, amit az egészségügy vezetése szeretne, ezek után elegendő megfelelő szabályokat hozni, nem szükséges mindent államosítani.
Az állásfoglalása szerint a szakrendelők függetlensége biztosíthatja, hogy ne csak a fekvőbeteg szakellátás „előszobájaként" működjenek, hanem definitív ellátások, szoros gondozás nyújtásával megelőzzék, kiváltsák a szükségtelen kórházi bennfekvéseket.
