A hindu fatalizmus és a duda
Mindenesetre a helyi idegenforgalmi minisztérium az eset után két héttel bejelentette, hogy többnyelvű segélyvonal létesítését tervezik a külföldiek számára.
Valóban veszélyes India?
Többször is kinn járt ismerősöm szerint egyáltalán nem. Budai Szücs Ferenc egyik, a kilencvenes évekre emlékező könyvében ugyanezt írja, bár megjegyzi, Goán, a turista-paradicsomban a múlt század végén már külföldiek sérelmére is el-el követtek erőszakot.
Az októberi vallási ünnepek alatt a Delhi-Jaipur-Agra háromszögben utazva nekem sem tűnt veszélyesnek az ország. Pedig esténként egymagamban elcsavarogtam és lefényképeztem, amit a gyenge világítás ellenére lehetett. Igaz, a helyiektől tudom, magányos nő soha nem járkál egyedül, ha leszáll az éj.
Rám egyetlen komoly veszély leselkedett: hogy elgázolnak az eszement forgalomban.
Csak azért nem mondhatom, hogy az indiai utcákon teljes az anarchia, mert minden főút közepén betonkerítés húzódik, hogy legalább nagy vonalakban egy irányban közlekedjenek a járművek. Mert azért még az autópályán is előfordul, hogy szembe jön a tevefogat, vagy áthajtják a csordát a helyiek.
A városokban pedig jobb, ha külföldi nem bérel autót. Ha valaki elboldogul az indiai utakon, már nem érheti meglepetés sehol a világon.
Az indiai utca nem csupán zsúfolt, hanem kaotikus is. Jönnek a kerékpárosok, a robogók, amelyeken két-háromgyerekes családok ülnek, az itt tuktuknak nevezett háromkerekű ponyvatetős izék, afféle iránytaxik, amelyek sokszor tucatnyi embert is szállítanak, és persze jönnek az autók, buszok és a teherkocsik, iszonyatosan fatalista módon. Körülbelül egyszerre és minden irányból.
Mellékutcából körül sem nézve sorolnak be a forgalomba, és soha senki nem néz a visszapillantó tükörbe. Sőt, Delhiben az autósok harmada be is hajtja a tükrét, nehogy megsérüljön a nagy tolongásban. A tükör talán valami luxuskiegészítőnek számíthat Indiában, hiszen az utakon futnak olyan új Tata Nano gépkocsik, amelyek például egyet sem kaptak.
A járművezetőket láthatóan nemigen érdekli a körülöttük viharos tengerként hullámzó forgalom. Az őszi vallási fesztiválok idején úgyis megáldják a járműveket, ha pedig karambol lenne, hát az meg a rossz karma miatt következik be. Csupán azt érdekli, mi van az úton, aki előzni akar. Ő pedig nyomja a kürtöt, ahogy csak tudja. Egyébként mindenki folyamatosan dudál. Csak a tevefogat és a bicajos nem kürtöl, de csak azért, mert nincs neki.
Az indiai járművezető azért nyomja folyton, hogy jelezze, a soha körül nem néző többieknek, hogy hol van. Megtörtént, hogy a dugóban sokszoros S alakban szlalomozva előrébb vergődő robogós azért nyomta szakadatlanul a dudát, hogy véletlenül ne húzzák rá kormányt.
A több mint egymilliárdos ország ugyanakkor rengeteget spórolhatna üzemanyagon és fékbetéten, ha lennének szabályok. Mert így a forgalom dadog: erőteljes gyorsítások és kürtszóval aláfestett intenzív fékezések sorozatából áll. Szabályok pedig – úgy látszik – nincsenek.
Az idegenvezető szerint Indiában nincs a nálunk megszokott járművezető képzés, mert állítólag azt tartják, ha valaki megengedheti magának, hogy járművet vegyen, az jogosítványt is tud venni. Találkoztam olyan helybélivel, aki néhány dollárért vette a magáét.
Így aztán marad a hindu fatalizmus, a karmába vetett hit – és a duda.
India pénzcsapja az idegenforgalom
A külföldi turisták száma az elmúlt évben 5,4 százalékkal 6,648 millióra emelkedett – közölte az indiai Idegenforgalmi Minisztérium. Az adatok szerint decemberben az egy évvel korábbiál 13 ezerrel több, összesen 750 ezer utazó érkezett az országba, és a decemberi bevétel 18,9 százalékkal 1,91 millárd dollárra emelkedett. India számára az idegenforgalom évről évre jelentősen több pénzt hoz. Csupán egyszer torpant meg a növekedés, mégpedig a 2008 novemberi mumbai terrortámadás után.
