Ford B-Max 1.5 TDCi: egy igazi karakter

Mivel a tetszetős fazon manapság kevés, a Ford ravasz trükkhöz folyamodott: hatásvadász módon elhagyták a hagyományos B-oszlopot, és hátul tolóajtókat alkalmaznak. Utóbbiak megvalósítása műszaki oldalról kihívás, fiskális szemüvegen át pedig költséges mulatság, ráadásul használat közben hamar rájövünk, hogy az egész gyakorlati értéke erősen megkérdőjelezhető.

A hátsó tolóajtók előnye, hogy szűk helyen, például egy másik autó mellett parkolva könnyebben megközelíthető a második üléssor.

Ettől még nem egyszerűbb a sofőrnek bejutnia, szóval az utasok bent, a vezető meg sehol. Ezt leszámítva a tolóajtó csak macera: súlya – ahogy az első ajtóé is – tetemes, mozgatásához erő kell, belülről becsukni körülményes, a kar ugyanis ilyenkor túlságosan hátul található. Nyitáskor szinte a karosszéria végéig kifut az ajtó, így például garázsban, oszlop mellett állva nagyon figyelni kell rá.

Komoly kihívás elé állította a mérnököket, hogy elhagyták a hagyományos B-oszlopot. A hiányzó merevséget úgy igyekeztek pótolni, hogy a csukott első és hátsó ajtók átfedik egymást, így a masszív rögzítő horgok révén stabil középoszlop keletkezik. A megoldás nem tökéletes, ugyanis nagyobb bukkanókon, kátyúkon áthajtva vagy az ajtó peremére könyökölve és kihajolva az ablakon néha kivillant a nyitott ajtóra figyelmeztető jelzés. Vélhetően ezek az erőhatások már elégnek bizonyultak az ajtók minimális elmozdulásához. A másik gond, hogy a tolóajtók alsó pántszerkezete gyakorlatilag lépcsőfokként kínálja magát a kisebbeknek. Persze van rajta rálépést tiltó matrica, de ez idővel biztosan lekopik.

Egy egyterűtől könnyed és sokrétű variálhatóságot várnak el, amit csak részben képes kielégíteni a B-Max. A raktér pereme elég magasan helyezkedik el, a csomagtér egész egyszerűen szűk, kerékjavító készlet esetén 318, szükségpótkerékkel pedig csupán 304 literes. A hátsó ülések nem tologathatók sínen, hagyományos módon 60:40 arányban osztva dönthetők. A Ford egyetlen igazi aduja a ledönthető jobb első ülés, ezt azonban nehezíti a szerencsétlen kiosztású hátsó támladöntés: pont a jobb oldalon hajtható le az ülés egyharmada, így hosszú (maximum 235 cm), de szélesebb rakomány esetén a teljes hátsó sort le kell dönteni, utast már nem vihetünk magunkkal.

A pöttöm csomagtér kihasználhatóságát mozgatható padlóbetét könnyíti, ez teszi lehetővé, hogy bővítéskor sík padlót kapjunk. Néhány kisebb, elemekre szedhető szekrény szállításakor tűnt csak fel, hogy milyen vaskos és helyrabló merevítés található a csomagtér felső peremén. A belső magasság elég lett volna két elem egymásra pakolásához, azonban a 15 centivel szűkebb rakodónyílás ezt megakadályozta.

A B-Max talán legüdítőbb pontja az új 1,5-ös dízel, amely a korábbi 1.6 TDCi csökkentett lökettérfogatú, visszafogottabb teljesítményű változata. A 75 lóerős blokk, a 185 Nm és a 16,5 másodperces százas gyorsulás tudatában nem számítanánk virgoncságra, pedig más a helyzet! Kellemesen vezethető a kis dízel, hangja szolid, erőleadása kiszámítható. Urasan vezetve már 2000-es fordulatnál magasabb fokozatba kapcsolhatunk, ilyenkor 1500-ra esik vissza a fordulat, ami épp a turbólyuk felett van egy hajszállal. A jól áttételezett váltó révén a dinamika egészen meggyőző, ha csupán a benyomások alapján kellett volna megtippelnem a teljesítményt, szemrebbenés nélkül a 90 lóerős mezőnybe lőttem volna be a tesztelt változatot.

Az ötgangos váltó pontosan jár a kulisszákban, a csendes futás záloga a hosszú végáttétel – 100 km/óránál 2000-es, míg 130-nál 2500-as fordulattal számolhatunk. A kormányzás közvetlensége és az ésszerűen hangolt futómű hozza a mércét, ám ne ezzel a „dobozzal” akarjunk kanyarvirtuózok lenni.

Az első ülések kényelmesek, jól tartják a hátat. A második sorban a termetesebbek fejének is jut elég hely, de három főnek már keskeny a B-Max.

Az első ülések kényelmesek, jól tartják a hátat. A második sorban a termetesebbek fejének is jut elég hely, de három főnek már keskeny a B-Max. Tetszett rugalmas motor

direkt irányíthatóság

garancia (2+3 év/100 000 km)

Nem tetszett

tolóajtó

szerény variálhatóság

Összegzés

A kis egyterűek mezőnyében látványos darab a B-Max, ráadásul B-oszlop nélküli kialakításával és tolóajtajaival rögtön kirí a tömegből. Kár, hogy a variálhatósága gyenge, az oldalajtók mozgatása pedig sok esetben kompromisszumot követel, utóbbi a gyakorlatban inkább hátrány, mintsem erény.-->