Elfér Pakson a hat blokk

A gazdasági számítások szerint az új, tipikusan 3. generációs atomerőművek árama egyértelműen drágább lesz, mint a most működő, 40-50 éves, 2. generációsoké. Ez utóbbiak ugyanis a tőkeköltségeket már visszafizették, gazdasági értelemben amortizálódtak, így az általuk termelt áram árát tőkeköltség kevésbé terheli. Egy új (atom)erőműnek a működése első 15-25 évében vissza kell fizetnie a tőkeköltségeket, tehát az áram egységköltsége tipikusan magasabb lesz, minderről a BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója nyilatkozott a Világgazdaságnak. Mint Aszódi Attila rámutatott, az atomerőművek a szigorú biztonsági követelmények és a nagyobb egységteljesítmény miatt jóval többe kerülnek, mint más típusú erőművek, vagyis a beruházásukra fordított tőke finanszírozási ideje is hosszabb. Ráadásul az építésük is tovább tart. Viszont a kedvező üzemanyagár miatt sokkal kisebb változó költséggel üzemeltethetők, tehát a nukleáris áram egységköltsége alá tud menni a versenytársak áramárának.

Az áramár erősen függ a kamatlábtól is: ha olcsón férünk hozzá a beruházáshoz szükséges tőkéhez, az rendkívüli módon javítja az új blokkok gazdaságosságát, ha nem, gazdaságilag akár el is lehetetlenül a fejlesztés. Tehát a finanszírozási modell összerakásánál erre kell nagyon odafigyelni. Végül sok múlik a CO2 kvóta árán is: ma nagyon olcsó a kvóta, de, ha az ára reális szinten stabilizálódik, akkor jelentősen javítja az atomenergetikai projektek gazdasági mutatóit.

A gyakorlatban mégsem látható pontosan, hogy milyen áramárakkal indulnak az új atomerőművek, mert a legtöbb erre vonatkozó adat nem nyilvános. A paksi telephelyet eredetileg 6 blokk befogadására tervezték, így ott akár hosszabb ideig is működhet egyszerre 6 blokk.

A meglévő 4 egység adja a belföldön felhasznált áram 37, és a hazai áramtermelés 46 százalékát. Igaz, hogy ma a paksi áramárhoz közeli áron lehet villanyt importálni, de közép és hosszú távon ez aligha maradhat így, mert a rendszer fenntarthatatlan marad, ha továbbra sem invesztálnak az energetikai kapacitások fejlesztésébe és bővítésébe, és, ha nem fizetik meg a hálózat szabályozásának, stabil működtetésének költségeit.

A magyar erőműpark elöregedett, a 9000 megawatt beépített kapacitásnak nagyjából a felét leselejtezik a következő évtizedben. A hazai áramigények évi egy százalékos bővülése mellett, ha két, 1200 megawatt teljesítményű blokk lépne üzemben Pakson 2025-ig, akkor a 6 paksi atomerőművi blokk a hazai áramfogyasztás 55-58 százalékát fedezhetné. Ez jól menedzselhető szint lehet megfelelő tartalék és szabályozó kapacitások mellett, és bőven marad tér a földgáz és megújuló energia alapú termelőknek, sőt, akár a lignit kapacitások kihasználásának is.

Ne függjünk az importtól, ha nem muszáj

Nem lesz műszaki akadálya annak, hogy 2025 körül évi nettó 2-3 terawattórányi áramot exportáljunk. Ez azért is fontos, mert mivel a villamos energia belföldön is előállítható, vagyis nemcsak külkereskedelmi mérlegünk szempontjából, de ellátás-biztonsági megfontolásból sem kellene e téren függenünk az importtól. Energiahordozókban szegény ország lévén ugyanakkor a választható technológiák tekintetében korlátok közé vagyunk szorítva. Az EU klímavédelmi célkitűzéseit is szem előtt tartva olyan technológiákat kell preferálni, amelyek alkalmazása nem jár szén-dioxid kibocsátással. „Ebből a szempontból pedig jelenleg az atomenergia megkerülhetetlen” – mutatott rá Aszódi Attila.