A megfélemlítés mint fegyver

A történészek 1990-ben kezdték újragondolni addigi elméleteiket, amikor is az észak-németországi Kalkriese mellett egy vasból készült, ám egykor ezüsttel bevont maszkot tártak fel. Ez az a hely, ahol a feljegyzések szerint a Kr. u. 9. században a rómaiak megsemmisítő vereséget szenvedtek Varus hadúr vezetésével a germán Arminius hadvezérrel szemben. Mi másért viselte volna egy római harcos itt a maszkot, ha nem az ütközethez?

Hasonló maszkok ugyan korábban is előkerültek már, de főleg temetkezési kellékként vagy tornákon használt díszvértként tekintettek rájuk. A harchoz túl díszesnek gondolták, s azt feltételezték, hogy csak korlátozta volna viselőjének látását és légzését.

A lengyel archeológus, Krzysztof Narloch viszont most újraértékelte a leleteket. Végkövetkeztetése: a tesztek alapján a maszkok egyáltalán nem voltak zavarók harc közben, főleg a lovasoknak nyújtottak védelmet, hiszen ők – a gyalogsággal ellentétben – nem tudtak hatalmas páncélok mögé bújni.

A maszkokat feltehetően szalagokkal rögzítették a fejhez, vagy a sisakba akasztották. Egy ilyen pompásan csillogó vértben felvonuló lovasság pedig minden bizonnyal félelmet keltett az ellenségben.

A régészek véleménye eltérő a tekintetben is, hogy honnan vették át a rómaiak a maszkviselés szokását: a Közel-Kelet népeitől, a görögöktől vagy a trákoktól? Ivan Venedikov bolgár kutató saját hazájában sejti az arcvértek eredetét, erre példaként egy Bulgáriában feltárt, a Kr. e. 4. századból származó fríg típusú sisakot említ. Eddig azonban nem sikerült kimutatni a kapcsolatot.