Tarifafék a gázpiacon?
Ha a kereskedő a magyar tőzsde helyett külföldön szeretne eladni, csapdában találja magát, mert a gázt jóval többért viheti ki az országból, mint amennyiért behozta. Az ukrajnai és a horvátországi kiviteli kapacitásdíj például a behozatali háromszorosa, a romániai a hétszerese, illetve a 24-szerese, kilépési ponttól függően. Az sem mindegy, hová exportálna. A Románia és Szerbia felé megadott díj olyan magas, hogy aligha ösztönzi a kivitelt. Ausztria felé alacsony, de onnan hozni érdemes a gázt.
A tarifarendszer éves lekötésre sarkall, szintén behatárolva a mozgásteret. Végül csapda az eladhatalan gáz hazai tárolása is, mert a gázt csupán betárolni könnyű, kivenni már nem.
Úgy tűnik, az út a CEEGEX és az export helyett az FGSZ Földgázszállító Zrt. által működtetett kereskedelmi platformra, az NFKP-ra vezet. Ezt a nagynyomású gázrendszer egyensúlytalanságainak megszüntetésére hozták létre, de köthetők rajta másnapi, kereskedelmi, vagyis teljesen tőzsdeszerű ügyletek is. Igaz, napon belüli kereskedés nincs. Forrásunk szerint az pezsdítené a gázkereskedelmet, ha a gáz „határátlépésének” tarifája egységesedne, sőt, ha a tarifák használata helyett tenderen dőlne el a határkapacitás költsége, ugyanúgy, mint az árampiacon. Most csak az el nem adott kapacitásokra, vagy túljegyzések esetén van tender.
Felvetéseinkre az FGSZ-nél közölték: a kilépési pontok országonkénti tarifái között az országok eltérő tarifaszabályai, és az egységes szabályozás hiánya miatt van nagy különbség. Szintén a tarifaszabályok miatt nem azonos a gáz tárolói be- és kilépési pontjának tarifája, és napon belüli kapacitást sem lehet felkínálni. 2015 októbere után várhatóan majd lehet. A tarifákat a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) elnöki határozata szabja meg.
A MEKH-től kapott válasz szerint a hivatal a romániai kiviteli kapacitás magas árában figyelembe vette, hogy az érintett vezeték kapacitását tenderen lekötötték. Így vezeték beruházás piaci alapon megtérül, a költségei pedig nem terhelik a hazai fogyasztókat a rendszerhasználati díjakon keresztül. A szerbiai vezeték díját úgy kellett meghatározni, hogy az ne versenyezzen a korábbi tranzitszerződésekkel. A MEKH elutasította, hogy az árszabályozás terelné a kereskedőket, hogy hová exportáljanak.
Uniós előírás, hogy a tarifákat költségalapon kell meghatározni, hogy azokat a szabályozó hatóság állapítsa meg, és hogy azokon alapuljon a kapacitáselosztás. Ám egy 2013-as szabályozás szerint a határkeresztező kapacitásokat majd aukción kell kiosztani, ám a kiinduló ár akkor is hatósági lesz. Magyarországon is ez lesz az általános, de megmarad a hatósági díjmeghatározás is. A MEKH szerint itt (és az EU-ban) azért nem oszthatók ki kizárólag aukción a kapacitások, mert mások az áram és a gáz kapacitáselosztási rendszerei.
Papíron sokkal több gáz cserél gazdát
Érdeklődésünkre egy másik gázkereskedő a ki- és belépési tarifák mértékét nem tartotta mérvadónak meghatározónak a CEEGEX szempontjából, mert egy gáztőzsdén papíron ötször-hatszor több szénhidrogén is gazdát cserél, mint ténylegesen. Csak annyi gáz kell, hogy az a kereskedő, aki egy kereskedési nap végén bennragadt az ügyletével, hozzájuthasson a gázárhoz. Többek szerint az lendítené fel a CEEGEX-et, ha a kisebbségi tulajdonosa lehetne a Gazprom, amelynek rengeteg gáza van.
