Így kovácsolja az Orbán Viktor elleni fegyvert Európa béklyójává Ursula von der Leyen
Konzervatív kormányok ellen próbálta ki, mindenki ellen alkalmazható szuperfegyverré kovácsolja Ursula von der Leyen második európai bizottsági elnöksége idejére a jogállamisági mechanizmust. Fő célpontja eddig a politikai ügyekben gyakran engedetlen Orbán Viktor volt, akinek távozása a magyar kormány éléről nem vet véget a pénzügyi alapokra helyezett centralizációnak. Brüsszel már világossá tette: az eszközt továbbfejlesztik. Kritikusai már eddig is azt állították: jogi köntösbe öltöztetett politikai kényszerítésről van szó. Még megjósolhatatlan, megállítják-e a tagállamok az unió szerkezetének metamorfózisával járó folyamatot, utólag igazolva Orbán Viktort.
Aktualitása bőven van a kérdésnek: Orbán már nincs, von der Leyen pedig épp most fordul rá teljes erővel a hétéves költségvetés elfogadtatására még a francia választás előtt, politikai értelemben is fordulatot remélve tőle. Saját szerepét illetően ez soha nem látott brüsszeli hatalmat jelenthet, ha a már ismert átalakításokat sikerül végigvinnie.
Jogállamisági mechanizmus: jogállamisági kritikákkal kezdődött
- Politikai küzdelemmel kezdődött,
- szűk fronton alkalmazott jogi-pénzügyi fegyverré vált,
- a 2028-tól induló hétéves uniós költségvetés (MFF) indulására a teljes fronton bevetné a végrehajtó testületből dontéshozó központtá formálódó Európai Bizottság.
Hébe-hóba baloldali kormányokat is értek jogállamisági kritikák az elmúlt két évtizedben az Európai Unióban, de alapvetően Orbán Viktor miniszterelnökségének 16 esztendős, illetve a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) kormányzásának fele ennyi ideig tartó (2015-2023) időszakán hömpölyög át a történet 2026 tavaszáig.
E vérbeli konzervatív-szuverenista pártokat ennek az időszaknak a java részében folyamatos politikai támadások érték az Európai Unióban, a szélsőbaltól a balra tolódott korábbi jobboldali pártokig, liberális civilszervezetek támogatásával.
Kezdetben nem tudtak mit kezdeni Orbán Viktorral, mostanra mindenkivel kezdenének
A zaj akkor vált fülsüketítővé, miután Orbán Viktor 2015-től ellenállt a migrációs nyomásnak és az azóta felemásan megtagadott-megőrzött uniós főráramlatnak, és közben Lengyelországban mége a vele szövetséges PiS is hatalomra került.
Jogi eszközökkel, mint kötelezettségszegési eljárások, bőven próbálkoztak a két jobboldali kormány politikai ellenfelei Brüsszel támogatásával, de "megoldást" nem találtak a jogállamisági (a kritikusok szerint valójában politikai) ellentét kiküszöbölésére Ursula von der Leyen megérkeztéig a brüsszeli nagyszékbe. A hírhedt 7. cikkely szerinti szavazatmegvonás elméletileg sem működött, mert a kormány- és államfők egyhangú döntése a súlyos lépés feltétele. Kialakult a pénzért engedményt "játék", politikai döntési csomópontokkal, mikor a jogállamiság kevésbé számított, mint alapmenetben, de alkukártyaként úgy is jól működött.
Menet közben kaptak rá az ízére Brüsszelben, vagy hosszú időre előre gondolkodtak – mindenesetre a jogállamisági fegyver továbbfejlesztésének terve már az MFF tavaly nyári beterjesztésekor nyilvánosságra került. Brüsszelben akkor még csak reménykedhettek, hogy az alig több mint egy éve felbukkant Magyar Péter vereséget mér Orbán Viktorra a magyar választáson.
Orbán elleni még hatékonyabb fegyver készül, vagy mostantól hosszú távra mindenki növesszen szemet a tarkóján is, netán egyszerre mindkettő: erre a kérdésre akkor senki sem tudott volna biztos választ adni, bár valamilyen válasza mindenkinek volt.
Addigra kiderült: a kezdetben fanyalgással és kételyekkel is találkozó jogállamisági pajzsépítés tulajdonképpen nem is reménytelen taktika. Legalábbis Orbán Viktorral szemben, akivel politikai engedményekről lehet alkudozni, ha visszatartott pénzeket akar megszerezni.
Mindenesetre nincs hír arról, hogy miután az Európai Tanács asztalától Orbán távozott, Brüsszel már nem tartaná szükségesnek a jogállamisági állig felfegyverkezést. A gyakori érv: Orbánnak utódai támadhatnak, akár jövőre Franciaországban. Von der Leyen elnökasszony már az intézményi alapokat is nagy lendülettel szervezi a továbbhaladáshoz.
Mindenki Ursula von der Leyentől fog rettegni, ha ezt megvalósítja – kő kövön nem marad Brüsszelben, főleg ami alatt pénz van
Az Európai Bizottság elnöke pont az ellenkezőjét csinálja, mint amire protezsáltja, Magyar Péter esküszik. Ursula von der Leyen központi hatalma kiépítésének most újabb lépcsőjéhez érkezett: lapértesülés szerint mindenhez hozzányúl , ahol csak az Európai Unió pénzt oszt.
Hogy lett a politikai bunkósbotból félelmetes és tovább élezhető jogi-pénzügyi fegyver?
A magyar politikai közbeszéd alján akkor jelent meg a "Fidesz abba a kézbe harap, ahonnan a pénzt kapja" szlogen, amikor röviddel Ursula von der Leyen első brüsszeli székfoglalását követően az Európai Bizottság átlépte a Rubikont, és már nem gondolta, hogy nem veti be tagállam ellen a jogi "atomfegyvert", új pályára állítva magának az uniónak működését.
A 2019-től a poszt-Covid korszakig terjedő évekről van szó, amit az ukrajnai háború és az ügyében képvisel magyar különút "koronázott meg". A következőképp épült fel a csodafegyver.
- Összekötni a jogállamiságot az EU-költségvetéssel, maga ez az ötlet az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóságán (rövidítve: DG JUST) merült fel 2017-ben, amikor még tartott a migrációs válság Európában, de Magyarország már határkerítéssel védte magát.
- Aztán 2019. decemberében megkezdődött von der Leyen első elnöksége, de még elődje, az Orbán Viktorral szintén "speciális viszonyban" lévő Jean-Claude Juncker idejében, 2018. májusában közölte Brüsszel: a 2021-2027-es EU-költségvetésbe beépítik a jogállamisági feltételességet.
- Az Európai Parlament 2019. áprilisában örömmel támogató állásfoglalást fogadott el, de aztán a folyamat megállt, mert a tagállamok – az Európai Tanács – habozott továbblépni. Csakhogy jött von der Leyen és a Covid. A gazdasági értelemben is pusztító járványra rohanvást választ kereső Európai Tanács 2020. júniusában hozzájárult, hogy az ádáz vitákban elfogadott uniós hitelfelvétel pénzeihez hozzátegyék a jogállami feltételességet, lecsendesítve az ellenzőket. (Akkor még Németország is "takarékos" állam volt, híre-hamva sem volt Merz későbbi kancellár költekezési programjának.)
- Egyetlen egy esetben vetették be végül a jogállamisági mechanizmust, az "EU-költségvetés védelmében", Magyarország ellen, 2022. decemberében. Ezeknek az eurómilliárdoknak a visszaszerzését ígérte meg a Tisza Párt, és ha nyár végéig nem teszi, a pénzek végleg elvesznek.
Magyarország itt tart, az unió számára pedig jön a folytatás
Mi következik folytatásként, az új költségvetés beterjesztésekor, ezt már tavaly júliusban közölték von der Leyenék.
A terv: az új költségvetési ciklusban a Covid-pénzek mintáját – és a magyarokkal szemben alkalmazott eljárást – követve gyakorlatilag minden EU-pénz kifizetését jogállamisági feltételekhez köthetné Brüsszel.
Ha Ursula von der Leyen a jogállamiság angyala, ebből természetesen semmi baj nem származhat: tessék jogállaminak lenni, és akkor megy a pénz.
Ha azonban kritikusainak érveléséből indulunk ki, amelyek szerint jogállamisági feltételeket támasztani tetszőleges, új problémát találni mindig lehet, és az elveket eddig is a politikai alkudozás részeként alkalmazzák, akkor a változás Brüsszel hatalmának meredek erősödését jelenti, egy Magyarországon már kipróbált koreográfiával.
A "jelöltek" közt számba jött már Ursula von der Leyen hazája is – bárkire pányva kerülhet
Jelöltként, akin alkalmazni lehetne az új szigort, már több tagállam felmerült, mint ahány nem. A brit Guardian alig két héttel a magyar választás előtt számolt be róla, hogy a 22 országban működő több mint 40 civil szervezet bizonyítékaira támaszkodva a liberális–progresszív Civil Liberties Union for Europe (Liberties)
- Bulgária,
- Horvátország,
- Magyarország,
- Olaszország
- és Szlovákia kormányait „lebontóknak” nevezte, amelyek aktívan gyengítik a jogállamiságot.
Szerintük Robert Fico "populista, autoriter és Moszkva-barát" kormánya alatt minden területen romlott a jogállamiság helyzete – az igazságszolgáltatás, a korrupcióellenes fellépés, a médiaszabadság és a civil társadalmi fékek és ellensúlyok terén egyaránt. Bulgáriában hasonlóan borús képet fest a jelentés, míg Magyarországon, amely Orbán Viktor 16 éves kormányzása alatt „továbbra is külön kategóriát képvisel, és változás jele nélkül folytatja az egyre inkább visszalépést jelentő törvények és politikák alkalmazását”.
A Liberties
- Belgiumot,
- Dániát,
- Franciaországot,
- Németországot
- és Svédországot – vagyis a Guardian szövege szerint "erős demokratikus hagyományokkal rendelkező országokat" – „lecsúszóknak” nevezte: olyan helyeknek, ahol a jogállamiság bizonyos területeken hanyatlik, anélkül hogy ez egy átfogó politikai stratégia része lenne.
A 800 oldalas jelentés a
- Cseh Köztársaságot,
- Észtországot,
- Görögországot,
- Írországot,
- Litvániát,
- Hollandiát,
- Romániát
- és Spanyolországot „stagnálóknak” minősítette, vagyis olyan országoknak, ahol a jogállamiság állapota sem nem javul, sem nem romlik, ami már szintén baj, ha igényed a javulás.
Vagyis, van hol keresni, a rossznyelvek illetve a közmondás szerint pedig aki keres, az talál. A költségvetések általában nincsenek olyan állapotban, hogy jól jönne egy kis EU-pénz megvonás, az uniós gazdaságok jobbára nem pörögnek, miközben fegyverkezésre és Ukrajnára temérdek pénz kell. Ursula von der Leyen új költségvetési szabályairól biztosan újra hallani fogunk, mégpedig hamarosan.
