„Újraélesztés! Üssük ki!” Ezek a mondatok gyakorta elhangzanak a kórházsorozatokban. A filmek nézői sűrűn találkoznak újraélesztésekkel és lassan már szinte természetes lesz, hogy aki meghal, visszatérhet. De vajon milyen érzés visszatérni a klinikai halál állapotából? Az embereknek körülbelül 10 szézalék tudott beszámolni halál utáni élményekről. Bár nem egyformák a történetek, mindegyikben szerepelnek olyan elemek, amelyek hasonlítanak egymásra. Ezek: a saját test és a környezet felülről való szemlélése, az alagútszerű sötétség végén váró fény, illetve a már elhunyt családtagok, rokonok viszontlátása. Többen arra is emlékeztek, hogy egy fényes alak jelent meg előttük és az életükről kérdezgette őket, azt firtatva, hogy jó emberek voltak-e itt, a Földön.
Ezekről az emlékekről jelentetett meg Raymond Moody 1975-ben egy könyvet, Élet az élet után címmel, amelyben először nevezte nevén a jelenséget. Ő kezdte halál közeli élménynek hívni a beszámolókban szereplő motívumokat. A különös esemény első leírását még 1892-ben vetette papírra egy svájci geológus professzor, Albert Heim, aki zuhanás közben élte át a halál közeli élményt. Miután megtapasztalta ezt a furcsa dolgot, kiderült, hogy az alpinisták körében nem is olyan ritka ez a jelenség, hiszen ott gyakoriak a balesetek. A téma pontos leírását csak 1930-ban hozták nyilvánosságra, és akkor a kutatók a halálfélelem elleni védőmechanizmus részének tartották a dolgot.
Van Rá tudományos magyarázat?
A racionálisan gondolkozók szerint e történetek a fantázia szüleményei. A megtapasztalt jelenségek alighanem csak álmok, vagy éppen hallucinációk, esetleg egyszerű, szenzációhajhász hazugságok. Az idők során azonban kiderült, hogy akik ilyen élményről számolnak be, nem hazudnak. Természettudományos és élettani vizsgálatok alapján kiderült, hogy a halál közeli élményt fizikailag a klinikai halál idején fellépő élettani folyamatok hívják elő.
A halál közeli, vagy utáni élmény így nem más, mint az agy reakciója az oxigénhiányra, és az ezáltal kialakuló széndioxid-túlsúlyra. Ilyenkor szabadul fel az endopszichozin nevű polipeptid, amely az agy védelméért felel oxigénhiányos állapotban. A peptid hatására kialakuló izgalmi állapot emlékképek előhívását eredményezi, míg a limbikus rendszer aktivitása eufóriát okoz. Az is kiderült, hogy ha agyműtétek alatt ingerelnek bizonyos területeket, szintén kiváltható a testen kívüli érzés. A nyolcvanas években a tudósok kísérleteket folytattak a témában. Önkéntes jelentkezőkkel lélegeztettek be széndioxidban gazdag levegőt, akiknek az agya a halál közeli élménnyel reagált.
bonyolult kérdések
Sokak számára megnyugtató volt, hogy tudományosan is megmagyarázható, leírható az élmény, de valójában a dolog ennél mégis bonyolultabb. Éppen amiatt, amiről a visszatérők beszámoltak.
Nem mindenki éli át a halál közeli élményt a klinikai halál állapotában. A családtagok megjelenését még meg lehet magyarázni az emlékképek önkéntelen előhívásával, de a gyakran emlegetett „fénylényt” és az életúttal felmerült kérdéseket aligha! C. G. Jung jött rá arra, hogy a halál közeli élmények beszámolói szerte a világon tartalmaznak hasonló elemeket. Véleménye szerint az emberiség kollektív tudattalanja a születéshez teszi hasonlóvá a halál érkeztét, hiszen itt is egy sötét alagút végén találkozik az ember a fénnyel. Ezért van sok hasonlóság a beszámolókban, míg az egyéni életút emlékei egyedivé teszik a látottakat.
Arra is rájöttek nemrégiben, hogy kétféle halál közeli és utáni élmény létezik. Az egyik, ha valaki hirtelen kerül a klinikai halál állapotába, például szívroham miatt. Ilyenkor a visszatérők többsége arról számolt be, hogy a teste felett lebegett és onnan figyelte az életmentő tevékenységet. Azoknál azonban, akik hosszabb időn át tartó betegség után haltak meg rövid időre, gyakoribb a „klasszikus” élmény a fénnyel, és a rokonokkal.
A régi életvitel, a gazdagság hajszolása értéktelenné válik, sokkal fontosabb lesz a szeretet és a tudás. Sokan a vallás felé fordulnak.
A régi életvitel, a gazdagság hajszolása értéktelenné válik, sokkal fontosabb lesz a szeretet és a tudás. Sokan a vallás felé fordulnak. Még nincs itt az ideje az elmúlásnak Olyan eseteket is feljegyeztek, hogy a halál közeli élmény során megtapasztalták az igazi boldogságot, és már nem érzik jól magukat a való életben.
A beszámolókban olvasni lehet arról, hogy sokan vonakodnak visszatérni a testükbe, miután a hang, amit a „túlvilág küszöbén” hallottak, visszaküldi őket, mondván: még nincs itt az ideje a haláluknak.
Legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy az öngyilkossági kísérlet során átélt halál közeli élmény hatására az illető nem próbálkozik többet élete eldobásával.-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.