A tengerek rettegett ura

Lopez-fok, Nyugat-Afrika, 1722. február 10. A mai Gabon partjainál húzódó lapos földnyelv előtt három hajó horgonyoz. A legnagyobb egy 40 ágyús fregatt: a Royal Fortune, Bartholomew Roberts, az atlanti vizek legkeresettebb kalózának zászlóshajója. Bizonyára egyetlen tengeri rabló sem fosztogatott annyi rabszolgaszállítót, tehervitorlást, bárkát és halászhajót, mint Roberts: állítólag 400-nál is többet, Új-Fundlandtól Brazíliáig, a Karib-tengeren és Afrika partjainál. Egyetlen kalóz sem hajózik ezekben az években erősebb hajóval. Az alig 40 éves walesi a gondatlanságig rámenős.

Legénysége már napok óta ünnepli ebben az öbölben az utolsó rabló hadjárat sikerét. A férfiak a zsákmányolt hordókból merik a rumot. Sokan boldogan részegeskednek. A Little Ranger, mint egy arannyal, pénzérmékkel és ékszerekkel teli kincseskamra, mélyen merül a vízbe. A legénység elvégezte a vitorlások karbantartását és tisztítását. Ugyanis csak a tiszta testű hajó siklik elég gyorsan a hullámok között egy meglepetésszerű rajtaütéshez.

Roberts a reggelijét költi a kajütjében, amikor hajót jeleznek. Egy portugál vagy talán francia? Valószínűleg inkább egy cimbora, akit Roberts néhány nappal korábban vadászni küldött ki. Ekkor azonban az egyik tengeri rabló, aki a brit tengerészettől dezertált, felismerni véli a vitorlást: Ez a Swallow, az angol korona hadihajója, amelyen egykor maga is szolgált. A férfiak ordítanak és az alvókat rázogatják, a tántorgókat lökdösik előre; férfiakkal teli csónakok eveznek hektikusan az öböl vizén. Mások a kalózhajót készítik fel a kifutásra. Fél tizenegy körül a Royal Fortune felhúzza a horgonyt, és több mint 150 harcossal a fedélzetén a szembe fordul gyenge széllel. A fregatt ugyan a legerősebb tehervitorlással is képes felvenni a versenyt, de egy Swallow-hoz fogható királyi óceánjáróval, egy 32 fontos, palánktörő ágyúkkal felszerelt úszó erőddel szemben alig van esélye. Főleg nem félig részeg legénységgel.

Roberts merész tervet forral: háromárbocosával közvetlenül a Swallow-t célozza meg, hátában az enyhe szellővel akar elhaladni mellette, s megkockáztatja az oldallövegekből érkező össztüzet. A dezertőrtől tudja, hogy az angol vitorlás erőssége a szél elleni krejcolás, de hátszélben viszonylag lassan halad. Ha a Royal Fortune kibírja az első sortüzet, a frissen megtisztított törzzsel jó eséllyel elmenekülhet a tengeren. Recsegő vitorlarudakkal siklik a két hajó egymás felé. A fedélzeten feszült csend honol. Roberts az emberei között áll, díszes öltözéke világítóan karmazsinvörös mellényből és nadrágból áll, háromszögű kalapján vörös toll ékeskedik. Széles selyemövébe négy nemes pisztolyt tűzött. Fülsiketítő ropogás: a Royal Fortune-re ólom és vas csapódik, széttépi a fát, a kötélzetet és a vitorlázatot, gyilkos kartácstűz záporozik, a fedélzeten patakokban folyik a vér.

A kalózkodás fénykorának vége

A kalózkodás fénykorának vége a spanyol örökösödési háború 1714-es befejezésével áll összefüggésben. A Nagy-Britannia körül tömörülő koalíció Németalfölddel és a Habsburg császárral Franciaország ellen küzdött több mint tíz éven át a dominanciáért – a tengeren is és Európa és Amerika partjainál is. Ekkor azonban helyreállt a nagyhatalmak közötti egyensúly. Csak a Royal Navy több mint 30 ezer embert bocsát el. A kalózlevelek, amelyekkel addig a kapitányok az egyik háborús fél nevében legálisan vadászhattak az adott ellenségre, érvényüket vesztik. Számos kikötőben hamarosan ínség üti fel a fejét. Aki el tud szegődni valamely hajóra, a korábbi felét kapja fizetségül.