Szegénynek számítanak a minimálbérből élők

Tizenhárom év alatt nagyjából a két és félszeresére nőtt hazánkban a minimális megélhetéshez szükséges összeg – derül ki a KSH létminimum adataiból. Magyarországon jelenleg annak az aktív keresőnek, akinek kizárólag önmagát kell eltartania, legalább 87510 forintra van szüksége ehhez, míg egy egyedül élő nyugdíjasnak ehhez 78759 forint is elegendő a statisztikusok szerint. Egy kétgyerekes, kétszülős családnak viszont csak a létminimumhoz már legalább 253779 forintot kell egy hónap alatt összeszednie.

Az egy főre jutó 87510 forintos átlagos összegen belül egy aktív korú felnőtt havi élelmiszer-normatíváját 24099 forintra jött ki. A létminimum-számításnál alapul vett csaknem másfél ezer háztartás a személyes kiadások 33 százalékát költötte élelmiszerre, 28,8 százalékát lakásfenntartásra, ennek 56,6 százalékát konkrétan háztartási energia vásárlására. A vizsgált háztartások kiadásainak 15 százaléka ment közlekedésre, hírközlésre, 9,4 százaléka egészségügyre, testápolásra, ruházkodásra, míg oktatásra, üdülésre, művelődésre mindössze 4,7 százalék jutott.

A létminimum alatt élők arányáról 2010-ben közölt utoljára becslést a KSH, akkor azt saccolták, hogy a lakosság 37 százaléka kevesebből kénytelen élni, mint a létminimum. Most is csak azt közölték, hogy mennyi a szegénységi küszöb, amit a létminimum hatvan százalékával számoltak: az egyszemélyes háztartások esetében ez 66399, míg a kétgyerekes, négyfős családoknál 139438 forint volt 2013-ban. Ehhez képest a minimálbér tavaly bruttó 98 ezer, nettó 64190 forint volt, akinek tehát mindössze ennyi volt a jövedelme, az bizonyosan szegény volt. De még az idei, bruttó 101500 forintnak is csak 66483 forint a nettója. A Gallup friss kutatása az OECD-országokban vizsgálta a nélkülözést, e szerint Magyarországon a gyerekes családok közel felével, 47 százalékával fordult elő, hogy az elmúlt egy évben nem tudták megvenni a szükséges mennyiségű élelmiszereket.

Ferge Zsuzsa, az ismert szociológus márciusban egy tv-interjúban azt mondta: az életszínvonalunkat leginkább kifejező mutatók közé elsősorban a munkalehetőségek, a jövedelem színvonala és eloszlása, a fogyasztás (különösen az élelmiszer-fogyasztás), illetve a lakhatás körülményei tartoznak. Társadalmi szinten pedig alapvető kérdés, hogy mekkorák a jövedelmi egyenlőtlenségek, illetve milyen szintű a társadalom szétszakadása, mennyire van távol egymástól a felső és az alsó tíz százalék.

A KSH kutatói azonban úgy látják: a társadalmilag elfogadható szükséglet-kielégítési szint a meghatározó, nem pedig az alultápláltság, vagy az egészségtelen, túlzsúfolt lakásviszonyok, illetve a társadalmi elvárástól teljesen elmaradó ruházkodási, kulturális körülmények. A létminimum-számítás jelenlegi módszere és a mintanagyság ugyanakkor nem teszi lehetővé a differenciálást sem településcsoportonként, sem régiónként, sem foglalkozási csoportonként, pedig ezen dimenziók mentén lényeges különbségek vannak. Ezért már a közeljövőben felülvizsgálják a létminimum számítás módszertanát. n H. É.