Kezelés nélkül kerül a hazai fürdőkben elszennyeződött víz az úgynevezett felszíni befogadókba, azaz a többletvizet könnyen elviselő, kisvizű árkokba, patakokba, folyókba. Csak az energetikai célra hasznosított termálvizet kellett visszasajtolni 2004 után, de ezt a kötelezettséget tavaly nyáron eltörölték. Ha ez a törvénymódosítás nem következett volna be, akkor a Magyar Geotermális Egyesület (MGtE) számításai szerint az országban legalább 100 visszatápláló rendszert kellett volna építeni, ami együtt 25-30 milliárd forintba került volna, miközben a geotermikus energiát hasznosító ágazat évi 15-20 milliárd forint értéket tud teremteni.
„Három felhasználási módja van a Magyarországon felhozott termál, tehát 30 Celsius fokosnál melegebb víznek. A mennyiség körülbelül 40 százaléka jut a fürdőkbe, a maradékon pedig fele-fele arányban osztoznak az energiatermelők és az ivóvíz-szolgáltatók” – válaszolt a Világgazdaságnak az MGtE elnöke, Szita Gábor, hozzátéve, hogy a statisztika rendkívül bizonytalan.
Az előbbi arányok és annak alapján, hogy az MBFH adatai szerint az országban 2012-ben mintegy 14,9 millió köbméter termálvizet használtak fel energetikai célra, az összes, felhozott víz mennyisége legalább 45 millió köbméter lehetett. Szita Gábor tájékoztatása szerint a visszatáplálás több térségben is indokolt, ám érdekes módon nem azokban a térségekben van panasz a rétegnyomás csökkenésre, ahol az jelentősebb (például Hajdúszoboszló környékén), hanem, ahol szerényebb (Szentesnél). A visszajuttatott víz tisztaságával sincs valódi gond. Az ivóvízhálózatba lehűtve kerülő termálvíz (jellemzően Szeged térségében) eleve a csatornahálózatba jut.
A fürdők esete érdekesebb. Az MGtE elnökének ismeretei szerint volt kísérlet arra, hogy egy fürdő megtisztítaná a használt termálvizét, és utána visszasajtolná, de az elővigyázatosság elvére hivatkozva nem kapott rá engedélyt. A hatóság attól tartott, hogy a tisztítóberendezés esetleges meghibásodásakor szennyeződne a földalatti közeg. A használt termálvízben lévő szerves anyagok viszont nem mindig természet-idegenek, sőt: megesett, hogy a fürdő elfolyó termálvíz miatt annyira elburjánzott az érintett patak menti növényzet, hogy az elfolyatónak extra kaszálási költséget kellett fizetnie.
A hazai vízfolyásoknak kevesebb, mint a 20 százalékába juttatnak termálvizet. Például a Hajdúságban kevés az e célra használható, természetes vízfolyás. Szentesen több évtizede egy 124 hektáros tavat hoztak létre, amit 13 termálkút lehűlt vize táplál. A mesterséges tó ma – képződésével ellentétben – Natura 2000-es terület. A vize részben nem fagy be, táplálékban gazdag, vonzza az újabb és újabb fészkelőket. Madárparadicsom lett, két madárfaj példányai csak ott lelhetők fel az országban.
Probléma esetenként a sókkal és a nátriummal van. Ha a fürdő vizében ezekből a megengedett határértéknél több van, akkor a fürdőtársaság vagy bírságot fizet, vagy a határérték alá szorítja a nemkívánatos összetevőt. A 2004 után kiadott engedélyek tulajdonosai már csak szűrhetnek, hiszen a hatóság nem engedélyezhet olyan tevékenységet, ami eleve büntetendő. Az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőségtől ennek kapcsán megtudtuk, hogy egy ez év január 1-től hatályos jogszabály változás miatt a nátriumra vonatkozó követelményt csak az öntözési hasznosítású befogadóknak kell betartaniuk, és azoknak is csak az öntözési időszakban.
Az energetikailag használt termálvizeket Németországban és Franciaországban vissza kell sajtolni, ami nem meglepő, hiszen ott a termálvizek sótartalma a magyarországinak a 10-50-szerese. Egy ideje Olaszországban is elterjedt a visszasajtolás, mert rájöttek, hogy csak így tudnak még több geotermikus energiát hasznosítani. A Kárpát-medencében a magyarországihoz hasonló a gyakorlat.
Védelem a káros sótömbnek
Vannak szélsőséges esetek is. Egerszalók közelében például olyan nagy koncentrációban tartalmazott sót egy sikertelen szénhidrogén-fúrás után hátrahagyott kútból szabadon feltörő termálvíz, hogy az abból kicsapódott só a domboldalon látványos képződménnyé vált. A domboldal ma pénzért mutogatott nevezetesség, állapota megőrzése érdekében pedig még ki is folyatható napi 290 köbméter víz. Annak ellenére nyilvánították természetvédelmi területnek a keletkező sótömböt, hogy az tönkretette a helyi élővilágot.
