Miért nincs szó számos nyelvben bizonyos illatokra?

nyelvészet Ha valakitől megkérdeznék a tej vagy a papír színét, a válasz bizonyára azonnal a fehér lenne – írja Asifa Majid és Niclas Burenhult, a nijmegeni (Hollandia) Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet két munkatársa. A dolog akkor válik nehézzé, ha az illatok közös tulajdonságait kell megnevezni, ezekre ugyanis – legalábbis a nyugati nyelvekben – hiányoznak a szélesen értelmezett gyűjtőfogalmak. Ehelyett az angolban például úgy segít magán az ember, hogy valaminek flowery, azaz „virágos” illata van, vagy „penészes”, ha valamit beborít a penészgomba.

Másképp fest a helyzet a jahaioknál, egy vadászó-gyűjtögető népnél Malajzia és Thai-föld határán. Az illatokra 15 gyűjtőfogalmat használnak, ami megfelel az európaiak színekre vonatkozó absztrakciós szintjének (fehér, vörös, zöld stb.). A régi kunyhók, a káposzta vagy az állott étel szagára a „p’us” szót használják, amelyet számos nyelvre nem lehet közvetlenül lefordítani.

Honnan jönnek a jahaiok nyelvébe ezek a kifejezések? Nyilvánvalóan nem onnan, hogy a szaglásuk kifinomultabb az európai orrénál – állítják a kutatók. Sokkal meghatározóbb, az ember egy olyan társadalom tagja-e, amely az illatok közös jellemzőinek olyan jelentőséget tulajdonít, hogy kifejleszti az ennek megfelelő szókincset. Az esőerdőben élő jahaioknál ez a helyzet: számukra létfontosságú a különböző illatok értelmezése. Verbális kifejezőkészségük élesíti az érzékelésüket.