Ugrásszerűen megnőtt a szervátültetések száma a Semmelweis Egyetemen, ahol a hazai szervátültetések kétharmadát végzik. Idén októberig már több beavatkozást végeztek, mint tavaly összesen.
De nemcsak a fővárosban pörgött fel a transzplantációs aktivitás, hanem országszerte: a tevékenységet koordináló Országos Vérellátó Szolgálat adatai szerint október közepéig már csaknem 160 donorból távolítottak el szerveket, és majdnem 450 transzplantációt végezek, miközben tavaly összesen 150 szervkivétel és mintegy 400 szervátültetés történt.
A Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján, ahol vese-, máj- és hasnyálmirigy-átültetéseket végeznek, idén eddig összesen 246 transzplantáció volt, míg 2013-ban egész évben 241, 2012-ban pedig csak 188.
A növekedés hátterében az áll – mondta Máthé Zoltán, a klinika igazgatója -, hogy tavaly az Eurotransplant teljes jogú tagjai lettünk, illetve, hogy új szemlélet kezd meghonosodni hazánkban. Ennek lényege a „személyre szabott” donáció, vagyis minden egyes szervet és minden egyes várólistán szereplő beteg leleteit, eredményeit személyre szabottan elemezik, egyeztetik, és ennek alapján döntenek a műtétről.
Az eddigi tapasztalatok szerint a betegek 20 százaléka kap szervet külföldről. Ez az arány a gyerekeknél jóval nagyobb, mintegy ötven százalékos. A 16 éven aluliak már az előzetes csatlakozás során rákerültek a közös Eurotransplant várólistára, amelynek következtében ma már a transzplantációra szoruló gyermekek 3-4 hónapon belül megfelelő szervhez jutnak. A felnőtteknél azért nem ennyire jó a helyzet: vesére átlagosan 3,43 évig, májra 1,82 évig, szívre 1,29 évig kell várni, míg a kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetésre szorulóknak több mint 3,5 évükbe telik, mire új szerveket kaphatnak.
Az Európai Unióban ez idő tájt 61 ezer ember vár megfelelő donorszervre, miközben naponta 12 beteg hal meg várólistán a várakozás közben. Hazánkban jelenleg megközelítőleg 15 ezer beteg van központi várólistán.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai azt mutatják, hogy világszerte jelentős probléma, hogy mind a szervkivételre alkalmas potenciális donorok száma, mind pedig jelentésük aránya alacsony, míg a várólistákon levő betegek száma folyamatosan emelkedik.
A transzplantáció ugyanakkor a leginkább költség-hatékony eljárás az összes elérhető alternatíva között a végstádiumú veseelégtelenségben, illetve a máj, a szív és a tüdő végstádiumú betegségeiben szenvedők számára az egyetlen elérhető terápia.
