Az ágazat szereplői és egészségügyi közgazdászok szerint semmivel sem csökkent az elmúlt években az egészségügy forráshiánya, amit már a 2011-ben született Semmelweis-terv is 250-550 milliárd forintra becsült.
Az egészségügy, kizárólag közpénzekből, már rég óta finanszírozhatatlan – ezt ismerte fel a Fidesz, illetve a kormány, amely a tervek szerint egyre nagyobb teret enged a következő években a legális magánfinanszírozásnak.
Az egészségügyi ellátás alapját továbbra is mindenki számára kötelező egészségügyi járulék- és hozzájárulás-fizetés biztosítja majd – ezt a miniszterelnöktől az egészségügyi államtitkáron át többen leszögezték már. Orbán Viktor azt is hangsúlyozta a közelmúltban, hogy „az egészségügyet nem lehet üzleti szempontok szerint működtetni”.
A kormány ugyanakkor, szintén a közelmúltban, maximális támogatásáról biztosította a Duna Medical Center (DMC) magán-egészségügyi központ projektet, és modellprogramnak minősítette az Uzsoki utcai Kórházban meghonosított és mind népszerűbb, így egyre nagyobb bevételt hozó magánellátást.
A Szinapszis Közvélemény-kutató szerint a lakosság 30 százaléka vett már igénybe magán-egészségügyi szolgáltatást. Ez azt jelenti, hogy van egy fizetőképes kereslet a magas szintű egészségügyi ellátás iránt, amelynek lehetőséget kell adni arra, hogy itthon költse el a pénzét. Őket, legálisan kiengedve a közellátásból, több legyet is üthet a kormány egy csapásra: azokat, akik képesek megfizetni a magánellátást, gyorsabban és kulturáltabb körülmények között látják el, ők nem viszik ki ezt a pénzt az országból, azok is előbbre kerülnek a várólistákon, akik kénytelenek beérni a tb-ellátással, a kórház többletbevételhez jutnak, amiből fejleszteni tudnak, az orvosok pedig legális többletjövedelemre tesznek szert, ami a költségvetésnek is pluszt jelent.
De a kormány koránt sem csupán ilyesfajta többletbevételben gondolkodik. Úgy tudjuk, szóba került az is, hogy önkéntes alapon csatlakozhassanak a magyarországi társadalombiztosításhoz a határon túl élő, illetve a külföldön dolgozó magyarok, egyfajta „nemzeti egészségbiztosítót” hozva létre. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nemrégiben úgy fogalmazott: a kormány megteremtette egy nemzeti egészségügyi szolgálat alapjait, és a centralizált egészségügyi ellátórendszer – legalábbis a kórházak és a szakrendelők csaknem teljes egésze szintjén – valóban megvalósult.
Kormányzati körökben azonban ennél tovább mennének, és a ma még önálló szakrendelőket, illetve a jelen pillanatban vállalkozóként dolgozó háziorvosokat is e rendszerbe integrálnák, mégpedig a finanszírozási rendszer olyan átalakításával, amely az ellátás teljes vertikumát – megyei vagy regionális szinten – egyetlen egységként kezelné.
A 2014-2020-as finanszírozási ciklusban az elsősorban a lakossághoz közeli egészségügyi ellátások fejlesztését támogatja. A források felhasználásáról azonban a kormányok döntenek, így a háziorvosi szolgálatok fejlesztésénél, amit Orbán Viktor is a következő négy év egyik legfontosabb feladatának nevezett, akár feltételül is szabhatja az integrált működést.
Startpisztolyra várva
A Fidesz számára különösen fontos, hogy a várható és szükségszerű átalakításokhoz megnyerjék, illetve megőrizzék az orvosok és rajtuk keresztül a választók bizalmát – érveltek forrásaink amellett, miért nem életszerű az a múlt héten napvilágra került szcenárió, amely szerint a Lázár János mellett stratégiai államtitkárként dolgozó Sonkodi Balázs válthatja az egészségügyi államtitkári poszton Zombor Gábort. Lapunk több forrásból is úgy értesült: Orbán Viktor ragaszkodik Zombor Gáborhoz, sőt, továbbra sem kizárt, hogy önállósodik az egészségügyi tárca.
