Szedi áldozatait az olajáresés

A hordónként jóval 50 dollár alatt járó olajárak mellett kiesnek azok a beruházások az olajcégek tervei közül, amelyeket a zuhanás a legérzékenyebben érint, vagyis esetükben a leghamarabb közelíti meg a termelési költséget az egyre gyengülő eladási ár. Ide sorolhatók a kanadai olajhomok költséges kinyerése, a sok fúrást igénylő USA-beli palaolajprojektek vagy az Északi-tengeren indítandó munkák. A nagy olajvállalatok már 2014 nyara óta egymás után jelentik be, hogy átütemezik vagy jegelik az érintett programjaikat. A norvég olajhatóság várakozása szerint például a 2014-re és 2015-re tervezett 14 fejlesztési projektből egyetlenegy sem indul el, a Statoil máris 8 százalékot faragott le a 2016-os beruházási tervéből, és jó eséllyel kivár az északi sarkkörön túli Johan Castberg beruházásával, emellett kivonul a túl drágának és túl kockázatosnak minősített grönlandi vállalkozásból, a GdF Suezzel és a Dong Energyvel együtt. A CAPEX-tervek visszafogására és a feltárások késleltetésére hozható példák sora végtelen.

A Reuters úgy számol, hogy az idén 150 milliárd dollárnyi olajberuházás marad el. Jövőre pedig talán még több a norvégiai Rystad Energy tanácsadó cég adatai alapján, ugyanis a társaságoknak az idén mintegy 500 olyan olaj- és gázberuházás sorsáról kell dönteniük, amelyek együtt 500 milliárd dollárt érnek, és 60 milliárd hordó olaj-egyenértéknyi szénhidrogént képviselnek.

Ez még csak a kezdet. A lépések az olajtársaságokon kívül a nekik dolgozó kutató-, fúró- és más szolgáltató cégeknél is kikényszerítenek költségcsökkentéseket, leépítéseket, egyéb válságintézkedéseket. A szervizszakma két legnagyobbja, a Baker Hughes és a Halliburton a fúzióban keresi a túlélést a Russia Today szerint, de a texasi WBH Energy LP már elkésett, csődöt kellett jelentenie. Szükségtelenné váltak az olaj és a gáz szállításához kapcsolódó egyes fejlesztések is. A kanadai Petroliam egy 32 milliárd (USA) dollárba kerülő cseppfolyós gáz (LNG) üzem létesítését tolta későbbre, de kivár sok más LNG-projekt is, például az a társulás, amelynek a Shell, a PetroChina és a BP is tagja.

A folytatás sem jobb. A csökkenő olajárbevétel miatt az olajtársaságoknak kevesebb pénzük marad a korábbi mezőfejlesztésekhez szükséges hiteleik visszafizetésére, adósságaik a The Wall Street Journal szerint 2010 óta több mint 55 százalékkal nőttek. Egyedül az észak-amerikai társaságok mintegy 200 milliárd dollárnyi kölcsönhöz jutottak hitel és kötvények formájában olyan palaolaj- és palagázprojektekhez, amelyek belátható időn belül nem valósulnak meg. Fizetni azonban kell, és itt jelentkezik az olajárzuhanás további súlyos következménye. Az adósok eladják, amijük van. Az amerikai IHS elemzése szerint az olajkutatás és -termelés szegmensében tavaly nőtt a felvásárlások és fúziók értéke. 2014 első tíz hónapjában a bővülés 23 százalékos volt, ami 173 milliárd dolláros forgalmat képviselt. Az IHS kimutatta, hogy tart a szegmenshez tartozó eszközök adásvétele is.

Kapós az olcsó bizonyított készlet

Az IHS szerint a konszolidációra és az eszközeladásokra az olajáresés ellenére került sor, a lapunkat tájékoztató szakértők szerint viszont éppen annak következményeként. A vevők fő célpontja a szintén olcsóvá vált, úgynevezett bizonyított olajkészlet, azaz az annak felhozatalára feljogosító koncesszió. A tendencia erősségén és tartósságán múlik, hogy mennyire alakul át a világ olajkészleteinek ellenőrzése. A globális bizonyított olajkészleteire vonatkozó adatok egymástól eltérőek. A CIA 2013 eleji listáját Venezuela vezette, mögötte Szaúd-Arábia, majd Kanada, Irán és Irak állt. Magyarország a nyolcvanharmadik.