Kortárs ékszerek az éjszakában

Újabb terület hirdette meg a maga éjszakáját, amikor a szokásos nyitvatartás után is várják a látogatókat. A kortárs műkereskedelem bevett intézményei az ilyen típusú, közönség- és potenciális vásárlói kört bővítő rendezvényei és a hazai szereplők – művészek és galériák egyaránt – rájöttek arra, hogy az egy időben történő megjelenésnek nagyobb a reklámereje, összefogva szélesebb körben, nagyobb dolgokat lehet csinálni az egyébként is elterjedt fesztiváljellegű eseményekkel.

A magyar ötvösök és ékszertervezők munkái kvalitásosak és kreatívak, de nehéz észrevetetniük magukat, elérni azt a réteget, amelyik értékeli az egyedi darabokat, nem idegenkedik a szokatlan vagy feltűnő megoldásoktól, és áldoz is rájuk. Nem tett jót a hivatásos ékszertervezőknek az aktuálisan divatos DIY (csináld magad) otthoni divatkiegészítő barkácsolás széles körű elterjedése, ráadásul a hobbi-ékszerkészítők megjelentek az eddigi eladási fórumaikon, mint például a WAMP, és az általuk kínált olcsó ékszerek megnehezítették a művészi igényű, tervezett, szaktudással készített ötvösmunkák eladását.

Az ékszerekkel foglalkozó rendszer gyenge, a kereskedelmi galériák száma Budapesten bőven megáll tíz alatt, vidéken pedig mindössze egy található, a pécsi Ezüstláz Galéria. Tulajdonképpen mindannyian a túlélésért küzdenek. A színtér legerősebb ékszergalériája, a budapesti Sterling nemrégiben be is zárt. Árveréseken kortárs egyedi ékszer felbukkanására nincs példa.

Európában más a helyzet, ott az ötvenes évek óta virágzik ez a terület. A nyugat-európai kortárs ékszerkészítés és -kereskedelem legfontosabb helyszíne München, ahol a legerősebb az ez irányú egyetemi oktatás is. A hatvanas évek óta tartják a városban minden év márciusában a Schmuck névre hallgató kiállítássorozatot. Mértékadó központi kiállítására pályázat és szigorú előszűrő után engedik csak be a tervezőket. Nyolcvan helyszínen Scmuck OFF néven mutatkoznak be a többiek.

A kortárs ékszer élvezetéhez ismeretek szükségesek, a hazai közönség ebből a szempontból hátrányból indul, sokkal alacsonyabb óraszámban és szűkebb merítésben tanulunk az oktatásban akár vizuális kultúrát, akár művészettörténetet. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az első reakció gyakran a meghökkenés. Ezt követi az ár sokallása.

A galériák százszázalékos haszonkulccsal dolgoznak, amelyhez hozzáadódik a 27 százalékos áfa, így keletkezik a gyakran eladhatatlan árú ékszer. A művész által eredetileg 20 ezer forintért beadott tárgy 50 ezer forintért kerül a vitrinbe, s közben a szereplők közül senki nem elégedett. A vevő sokallja és nem veszi meg, a művész a költségek levonása után nagyjából 8 ezer forintot keres vele, a galériásnak pedig nincs forgalma. Nem volt ez mindig így, 2006-ig az iparművészeti tárgyak áfamentesek voltak. A galériások (hasonlóan a kortárs galériák egyesületéhez) többször lobbiztak az áfa csökkentéséért, de sikertelenül. A 27 százalékos adó gyakorlatilag okafogyottá tette a zsűrizéssel foglalkozó lektorátus tevékenységét, nem érdemes a tervezőknek eléjük vinni munkáikat, így persze nincs is háttérintézmény, amely minőségi garanciát adna.

Az Ékszerek Éjszakája ebben a helyzetben szeretne vásárlóerőt generálni. A rendezvényt a FISE (Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület) színeiben hét művész szervezi, a galériák pedig helyszínt biztosítanak A projektet vezető Vékony Fanni, az egyesület ötvös tagozatának vezetője korábban szakmai beszélgetéseket és tanulmányutakat szervezett Münchenbe és Bécsbe, maga is ékszereket készít, és az előző években egy tervezőcsoport tagjaként kiállított a Schmuckon is. Hisz a művészkezdeményezésekben. Különösen azokban a városokban, ahol sok művész él, de kevés a műtárgyvásárló, összefogással, együttes megjelenéssel lehet csak célt érni.

A rendezvény alacsony költségvetéssel számol, de a szükségesnek ítéltnek csak valamivel több mint a harmadát kapták meg az NKA-tól. Pályáztak a Design Terminálhoz is, pénzt nem kaptak, viszont itt lesz az Ékszerek Éjszakájának központi kiállítása.