Ömlik az olaj a piacra
Augusztus utolsó három kereskedési napja nagyon megmozgatta az olajpiacot, a fedezeti alapok fejvesztve szabadultak az áresésre játszó rövid pozícióktól, tíz dollárral nyomva feljebb a kínai gazdaság lassulása miatt egyre olcsóbb fekete arany árát. Az amerikai WTI hordónkénti ára 39-ről 49 dollárra emelkedett e rövid három napban, ám azóta fokozatosan süllyed, kedden újra a 45 dolláros szint közelében mozgott az ár. A valamivel drágább Brent hasonló pályát futott be, kedden 49 dollár körül szilárdult meg az ára, a kedvező német gazdasági adatok hatására, annak ellenére, hogy a kínai olajimport augusztusban 13 százalékkal esett vissza.
Az olaj ára a tavaly júniusi csúcsponthoz képest hatvan, az idei nyári rekordhoz viszonyítva huszonöt százalékkal zuhant. Az ok változatlanul a bőségben keresendő. A múlt év őszén az exportálók szervezete (OPEC) úgy döntött, hogy a túlkínálatot nem a kitermelés visszafogásával kezeli, hanem hagyja esni az árat, hátha a magas árakhoz szokott amerikai palatermelők, akik a többlet nagy részét előállították, bajba kerülnek, s nem bírják a versenyt.
A stratégia sikere egyelőre kétséges. A friss adatok szerint az Északi-tengeren most fordulnak termőre azok a fejlesztések, amelyeket még a százdolláros olajár időszakában határoztak el. Ebből a térségből októberben várhatóan napi 2,1 millió hordó érkezhet. Utoljára 2012 májusában bányásztak itt ennyi olajat. Nigériában helyreállították a csővezetékeket, onnan napi 2,2 millió hordó kerül a piacra, s Angolából is napi 1,7 millió. Az amerikai készletek pedig százezer hordóval meghaladják az ötéves szezonális átlagot. S miközben Kínában apad a kereslet, Irán is arra készül, hogy növeli a kitermelést. A Bloomberg diplomáciai forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a szankciókat a jövő év első három hónapjában oldhatják fel. A teheráni tervek szerint a kitermelés ezt követően gyorsan napi félmillió hordóval bővülhet, majd fél éven belül egymillió barrellel.
z augusztus végi piaci közjáték oka az lehetett, hogy a felülvizsgált amerikai adatok a kitermelés némi csökkenésére utaltak, miközben az OPEC tárgyalási készségének adott hangot az árak stabilizálásának érdekében. De hamar kiderült, hogy ezek a fejlemények nem befolyásolják érdemben a helyzetet, ráadásul az OPEC valószínűleg nem készül egyeztetésekre. Ráadásul Moszkva jelezte: nem csatlakozik a szervezethez, legfeljebb megfigyelői státusra tart igényt, és nem kívánja a kitermelés mérséklésével alakítani az árat.
Az amerikai kitermelés hét százalékkal haladja meg az egy évvel ezelőtti szintet, miközben májushoz képest júniusban valóban csökkent a felszínre hozott mennyiség, napi százezer hordóval. Így is napi 9,3 millió hordót töltöttek meg olajjal, ideértve a palarétegeket kiaknázó cégeket is. Az amerikai Energia Információs Hivatal adatai azt mutatják, hogy miközben tavaly október óta 58 százalékkal csappant meg a működő fúrótornyok száma, a kitermelés hatékonysága drámai iramban javul.
A Factset információs szolgálat jelentésére irányítva a figyelmet a Financial Times közölte, hogy a palatermelők tőkebefektetése és a működésből származó bevétele között a különbség az év első hónapjában meghaladta a harmincmilliárd dollárt. A tőkepiacok lelkesen vetették bele magukat a palakutatások és a kitermelés finanszírozásába a magasabb olajár időszakában, ám a lendület kezd alábbhagyni. Az első negyedévben ezek a cégek még tízmilliárd dollár értékben adtak el részvényeket, és hatmilliárdért kötvényeket, de nyáron már alig tudtak értékapírokat értékesíteni. A Citigroup elemzése szerint most dől el, hogy mely palavállalkozások maradnak talpon a keményedő finanszírozási feltételek között.
