Abban a kedvező esetben, ha a világ minden országa megvalósítja a közelgő párizsi klímacsúcson vállalandó, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről szóló tervet 2050-ig, még akkor is kilenc – az európaihoz mérhető – hasonló programra lesz szükség a globális melegedés megfékezésére. Másképp megfőzzük magunkat. „Magyarország e feladatok terén csak mint az EU egy része jön számításba, de láthatók a klímaváltozás elleni lépések hazai adottságai és korlátjai is” – válaszolta a Világgazdaság kérdésére Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) menedzsere a Magyar Energiahatékonysági Intézet konferenciáján.
Varró László szerint jó, de nem kiemelkedő a hasznosítását szolgáló potenciálunk. E technológiák egyre olcsóbbak, az új műszaki és IT-eredmények alapján pedig több zöldenergiát tudna kezelni a villamosenergia-rendszer irányítója. Ám, miközben az Európai Unióban évi 40 milliárd eurót költenek új zöldprojektekre, nálunk csak a biogáz- és a geotermikus beruházások érdemiek, a globálisan igazán fontos nap- és szélenergia-projektek nem. E téren nemcsak Németországtól, hanem Romániától, Csehországtól és Bulgáriától is el vagyunk maradva.
Büntetjük a hatékonyságot
Az energiahatékonyság javításában is inkább lehetőségeink, mint eredményeink vannak, részben az energiapolitika miatt. A piacitól eltérített árak ugyanis nem tükrözik az energiafogyasztás valós társadalmi költségét, a mesterségesen alacsonyabb lakossági tarifák pedig egyenesen büntetik, ha valaki energiahatékonyságra költ. Emellett kevés az épületek ilyen fejlesztésével kapcsolatos információ, az ügyintézés lassú, és nehéz az egyeztetés a társasházakon vagy a tulajdonos-bérlő kapcsolatokon belül.
Az előbbi kettőn – tehát a megújuló energia hasznosításán és a hatékonyságjavításon – túl az IEA véleménye szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogásában az atomerergia-fejlesztések is szerepet fognak játszani, de Varró László konkrét projektekről (így Paks II-ről sem) kívánt lapunknak nyilatkozni. Mint elmondta, az ügynökség által készített, atomerőművekkel nem számoló globális energiatermelési modell szerint is elképzelhető a fenntartható energiatermelés. Ám így drágább és tovább is tart a globális felmelegedés visszafogása, valamint vállalni kell hozzá a magasabb végfelhasználói árat.
Illúzió az olcsó atomenergia
Mindazonáltal a nukleáris energia sem olyan olcsó, mint hirdetik. A tervezettnél több milliárd euróval lesz például drágább a többéves késésben lévő franciaországi Flamanville vagy a finnországi Olkiluoto atomerőmű, de a „rendben” felépítettek áramára sem alacsony. „Számviteli illúzió az olcsó paksi villamos energia, mert nem a valós szinten számolják el az amortizációját és a tőkeköltségét” – állítja a szakember.
Annak érdekében, hogy a fenti, 2050-ig szóló vállalások tarthatók legyenek, az IEA több javaslattal is előáll a párizsi csúcstalálkozón. Ilyen az elért eredmények ötévenként felülvizsgálata, egy átmeneti megvalósítási terv életbe léptetése és az eredményeket számszerűsítő indikátorrendszer kidolgozása.
Az átmeneti terv (Bridge forgatókönyv) szerint hatékonyságjavítással kell korlátozni, illetve csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, amíg kifejlesztik és elterjesztik az új energiatermelő és közlekedési megoldásokat. Például az elektromos autók terjedése a hagyományos autók piacát a jelenlegi szinten tartja, a világ azon régióiban pedig, ahol még egyáltalán nincsenek erőművek, eleve zöldrendszereket kellene telepíteni. Az átmeneti idő nagyon nehéz, hiszen a világ egész energiatermelő rendszerét ellátásbiztonsági kockázatok nélkül kell átalakítani. Varró László szerint ez olyan, mintha egy repülőgép motorját repülés közben, 300 utassal a fedélzetén, javítanánk meg.
Várni kell az eredményre
A globális felmelegedésért nem az adott évben kibocsátott mennyiségű gáz felel, hanem mindaz, ami az ipari forradalom óta a légkörbe került. A szén-dioxid ötven–kétszáz évig van a levegőben, a megkötésének a lehetőségei pedig szűkülnek – erről Kőrösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal környezeti fenntarthatóság igazgatóságának felelős vezetője beszélt a konferencián. Az óceánok a szén-dioxid miatt savasodnak, évente egy belgiumnyi esőerdőt vágnak ki, de romlik a talaj minősége is. „Messze benne vagyunk a veszélyzónában” – jegyezte meg a politikus. Amit ma lépünk, annak csak évtizedek múlva jelentkezhet a kedvező hatása.
