Sokáig évről évre nőtt a nemzetközi művészeti vásárok száma, ahogy ezek átvették a globalizálódott műkereskedelem fő helyszíneinek szerepét. Az artnet online művészeti folyóirat nyilvántartása szerint 2005-ben 68 nemzetközi művészeti vásáron zajlott a 2015-ben viszont már 270-et jegyeztek, egyre újabb területeket kapcsoltak be a nemzetközi vérkeringésbe. Most azonban a trend megtörni látszik: már nemcsak új vásárok alapításáról érkeznek bejelentések, hanem régiek megszűnéséről is.
A galériák felől már korábban is lehetett hallani óvatos kritikákat a folyamatos úton levés nehézségeiről, a hazai ügyfélkör, a művészek és kiálítási programok elhanyagolásának veszélyeiről. A tavalyi évről sok elemző leírta, hogy a műkereskedelem stabilizálódott, ami jó hír, ha onnan nézzük, hogy megállt az esés, de továbbra is a takarékoskodás és nem a növekedés jellemzi a területet.
A ViennaFairt is rendező Reed Exhibitions például közölte, hogy alig három év után megszűnik a Paris Photo amerikai szatellitje, a Paris Photo Los Angeles, mert az eladások nem érték el azt a szintet, amely biztosítaná a szervezők és a galériák költségeinek megtérülését. Ugyanebben a közleményben jelentették be, hogy nem indítják el a FIAC Los Angelest, és nem folytatják a FIAC párizsi szatellitvásárát, a feltörekvő galériáknak bemutatkozási lehetőséget biztosító L’Officielle-t sem, mert elégedetlenek a jelentkezők számával és az eladásokkal. Ausztráliában idén elmarad a Melbourne Art Fair, az indoklás szerint a legfontosabb hazai galériák távolmaradása miatt, bár valószínűleg sokkal inkább a gyorsan szaporodó ázsiai kortárs vásárok erős konkurenciája miatt. A vásárok terjeszkedésének és a feltörekvő piacok lefedésének jellemző példája volt az 1970-ben Svájcban alapított Art Basel fejlődése: 2002-ben Miamiban lett egy fiókrendezvénye, majd 2013-ban megvásárolták a hongkongi vásárt, és beillesztették a brandbe. Harminc éve egy komoly gyűjtőnek „kötelező” volt Bázelba utazni, most választhat a különböző lokációk közt. Ez jó a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából, de kevésbé segíti a sokszínűséget és a kultúrák keveredését – nyilatkozott az Artnetnek egy fontos nemzetközi gyűjtő.
Némi meglepetésre a svájci MCH Group, az Art Baselt birtokló cég tulajdonosa, március 7-én további nyitást jelentett be, mégpedig egy új szegmens, a dizájn felé. Dizájn és regionális vásárok nevű divíziójukat az Art Basel korábbi pénzügyi vezetője, Marco Fazzone vezeti. A dizájnvásárok a művészetiekkel egy időben lesznek azokban a városokban, ahol már jelen vannak, de a tematikában régiós eseményeket is terveznek, illetve régiós vásárokkal kezdeményeznek partneri viszonyokat.
Alapemberek veszélyben
A műkereskedelmi átrendeződést mutatják az aukciósházaknál végbe menő személycserék is. A Sotheby’s nemrég megvált két alapmunkatársától: Alex Rotter 2000 óta a kortárs művészeti osztály vezetője volt, David Norman pedig az amerikai lerakat impresszionista és modern osztályán dolgozott több mint három évtizede(ő vezényelte le 2004-ben Picasso Fiú pipával című festményének eladását, amivel először törték át a 100 millió dolláros aukciós plafont). Kiválásuk összefügghett azzal is, hogy a tavalyi évben 44 százalékot estek a cég részvényei, 2009 óta a legalacsonyabb szintre, a New York-i tőzsdén jegyzett aukciósház igazgatóságában pedig mára az aktivista befektető Daniel Loeb vette át az uralmat.
(ő vezényelte le 2004-ben Picasso Fiú pipával című festményének eladását, amivel először törték át a 100 millió dolláros aukciós plafont). Kiválásuk összefügghett azzal is, hogy a tavalyi évben 44 százalékot estek a cég részvényei, 2009 óta a legalacsonyabb szintre, a New York-i tőzsdén jegyzett aukciósház igazgatóságában pedig mára az aktivista befektető Daniel Loeb vette át az uralmat. -->
