„Az országra márkaként kell tekinteni”

»Folytatás a 11. oldalról

Sok a bonyolult történet. Láthatjuk Európában, hogy izoláltan kezelnek problémákat, pedig csak közös érdekeink vannak, amelyek csak közösen kezelhetők. A víz és az élelmiszerforrások szűkössége, a nyersanyaghiány. Elég, ha csak Görögországot megnézzük. Hogy ítéli meg Európa jövőjét, és abban Ausztria szerepét?

– Itt megint két különböző komponensről van szó. Minden országban mások a feltételek, tehát a nemzetállamok feladata bizonyos kérdéseket maguknak megoldani. A másik komponens, hogy egy államközösségben vannak szabályok, amelyeket mindenkinek be kell tartania. Sajnos rengeteg fejlemény van, ami teljesen más tendenciát mutat. Európa elmélyülése egy gazdasági és monetáris unió irányába, valamint egy tőkepiaci unió felé egy olyan téma, amelyet az országokon túl kell megoldani. Ebben a kérdésben rengeteg nemzeti érdekkel állunk szemben. Minden országnak megvan a maga sajátossága, melyhez hozzájön Európa mint márka, amelyben állandóan változnak a kormányok. Így nem lesz soha egy egységes márkakép, mivel a különbözőségek túl nagyok. Egy imázs probléma van Európában, mégpedig az, hogy nem a nagy európai projektek állnak az előtérben, hanem az olyan idegtépő témák, mint a például a villanykörte betiltása. Olyan témák, amelyeknek nincs jelentősége kontinensünk jövőjére nézve. Ezért kellene visszatérni a nagy témákhoz, amelyeket európai szinten oldunk meg, ahol viszont az operatív kivitelezés a nemzetállamok dolga.

Egy kérdés az új generációról. Tanulmányok számolnak be arról, hogy felületesek, nem kötődnek. Más tanulmányok az ellenkezőjéről beszélnek, a fenntartható gondolkodásmódjukról. Hogy áll ön az új generációhoz? Egy biztos, a pénzügyi kultúrájuk nem feltétlenül magas, és e generáció jelenléte a munkahelyeken is feszültségeket szül. Mit gondol ön? Hogy gondolkoznak a fiatalok politikáról, márkákról, pénzügyekről?

– Két dolog van, ami globalizált: az egyik az információ. A világ összes táján egy időben érkezik ugyanaz a hír. A második a tőkepiac. Gombnyomásra lehet pénzt utalni Hongkongba és vissza anélkül, hogy ezt bárki észrevenné. Természetesen változik a társadalom struktúrája, de én úgy gondolom, hogy minden trend egy ellentrendet vált ki. Lassan visszakanyarodunk abba az irányba, hogy teljesítenünk kell. Szerintem sokkal kevesebb dolog változott meg, mint gondolnánk, csak éppen minden nyilvánosabb lett. Míg sokan mindent publikálnak, közben masszívan harcolnak az adatvédelemért. Szerintem a márkaépítés terén nincs nagy szerepük az új médiumoknak, hiszen a márkák épülése fejben történik. Minél heterogénebb, felületesebb a kommunikáció – mint a Twitteren és a Facebookon –, annál kevésbé tud érvényesülni a márka. Nem használom sem a Twittert, sem a Facebookot, nem is áll szándékomban, hogy valaha is használjam. Én szemtől szembe kommunikálok. Nem akarom azt az érzést kelteni, hogy információt transzportálok, mert nem vagyok hajlandó odatenni magam. Azt hiszem, ezek a médiumok egy nap elavulnak, így sosem lesz nagy szerepük a politikában vagy a márkaépítésben. A gyors kommunikációt szolgálják, de a kommunikációs stratégiákban nem lesz szerepük.

Ön Sankt Pöltenben él. Szán-e szerepet, és ha igen, milyet Sankt Pöltennek Ausztria életében?

– Igazából nem vagyok eredeti St. Pölten-i. A városnak tíz évvel ezelőtt rendkívül rossz volt az imázsa egy helyi ipari üzem miatt, amely bűzéről volt híres. Időközben St. Pölten egy olyan várossá fejlődött, amelyben rengeteg a kínálat. A regionális városok közül itt van a legnagyobb kulturális választék. Hihetetlenül zöld a város, öt percen belül parkot találunk, legyünk akár a tó partján vagy akár a városon kívül. Többek között a Kulturális Központ, a „Festspielhaus” és a Tartományi Múzeum működése óta vált igazán attraktívvá a város. Viszont ha márkákról és imázsról beszélünk, tudjuk, hogy nagyon hosszú ideig tart az imázst megfordítani. St. Pöltenben rengeteg szép teret találunk, a Dóm teret, a Herren Platzot és a környező utcákat, ahol az önök irodája is található. Itt éttermeket, kávézókat nyitottak, otthont adva a kommunikációnak. Az új felfogás az egész várost életre keltette. A terek mindig is kommunikációs központok voltak.

Van-e terve a politikai karrierje befejeztével a visszavonulás utáni időszakra? Mi a szenvedélye? Bor, kommunikáció, branding?

– Őszinte leszek: a bor maga a kommunikáció. A bor, a borivás akkor esik jól, ha kettesben vagy társaságban vagyunk. Mint köztudott: a borban rejlik az igazság (vinum veritas est). A karrierem végén csiszolatlan borász leszek, remélhetően 90 évesen is még mindig boldogan.