Áll a bál az Aldinál

Mély konfliktusokkal terhelt az Aldi kiskereskedelmi lánc alapító-tulajdonosa, az Albrecht család. Mi másról szólhat a vita, mint a pénzről. A garast is a fogukhoz verő – s ebből mesés vagyont felhalmozó – cégalapítók, Karl és Theo négy, illetve hat éve meghaltak, igaz, ők a további konfliktusok elkerülése végett már 1961-ben felosztották egymás között a céget Aldi Südre és Aldi Nordra. Theóé lett az északi „szárny”, amely megőrizte puritán, a hipermarketek áruválasztékának tizedét kínáló diszkontjelleget, míg a „déliek” – hozzájuk tartozik a magyar lánc – rugalmasabban reagáltak a vásárlói igényekre, hamarabb megkezdték a saját márkás termékek árusítását, és nagy multikkal bővítették partnerkörüket. Északon mereven ragaszkodnak Theo Albrecht minimalista felfogásához, ami miatt ma már csökken a piaci részesedésük – írja a Bloomberg. Az átalakításokat csak 2012-ben kezdték meg, náluk is megjelentek az elfogadható áron kínált luxustermékek, a házi termesztésű zöldségek, a saját márkás élelmiszerek. Boris Planer szerint mindez annak ellenére kevés, hogy a modernizált diszkontokban a forgalom 19 százalékkal megugrott. Agresszív árazásban és internetes kereskedelemben bőven mit javítania a láncnak – húzta alá a Planet Retail főközgazdásza.

A nyitást és a fejlődést azonban az örökösök közötti viszály gátolja. Theo Albrecht 1993-ban átadta az irányítást fiainak, ifjabb Theónak és Bertholdnak. Utóbbi 2013-ban bekövetkezett halála után özvegye, Babette véget akart vetni a „szűkös esztendőknek”. Az Aldi Nordban neki és ifjabb Theónak – családi trösztjeik révén – 19,5-19,5 százalékos közvetlen részesedésük van, a maradékon pedig közösen osztoznak. Stratégiai döntést a másik nélkül nem hozhatnak, a patthelyzet viszont az üzlet rovására megy. Ifjabb Theónak nem tetszett, hogy az özvegy nagyobb beleszólást akar az ügyvezetésbe, mint amennyi a férjének volt.

Babette először ki akarta túrni a család ügyvédjét, Emil Hubert, Theo régi harcostársát, januárban pedig bíróságon támadta meg az idősebb Theo 2010-ben hozott, a cég életét meghatározó döntéseit, mondván, akkor már nem volt ítélőképességének birtokában. Babette nyert a bíróságon, a következmények egyelőre beláthatatlanok. Theo közben megpróbálta kivásárolni az özvegyet, de kosarat kapott. Végül Theo olyat tett, ami a világtól hermetikusan elzárt família esetében szentségtörésnek számít: a sajtóhoz fordult, élesen kritizálva Babette és gyermekeinek – szerinte – költekező életmódját, amit összeférhetetlennek nevezett a családi hagyományokkal.

A Sternnek azt is elmondta, hogy rossz fényt vet rájuk, hogy Babette olyan műkereskedőtől vásárolt, akit csalás miatt lecsuktak. Vásárolni viszont van miből, bár a családi cégtől kapott évi 25 millió eurós fix összeget az özvegy kevesli. Theo azonban még ezt is sokallja. Pedig a Bloomberg szerint Babette Albrecht korántsem a milliárdosok fényűző életét éli. Essen külvárosában, egy kétszintes házban él, a lapok pletykarovatában sem szerepel. Férjével 1980-ban egy Sylt szigeti bárban ismerkedett meg, s már akkor látszott, hogy nem illik bele nyilvánosságot szinte betegesen kerülő családba. Bertholdot is a „bűn útjára” vitte: százmillió eurót érő képgyűjteményt vásároltak össze, garázsukban megjelentek a Ferrarik és csúcskategóriás Mercedesek, mint az értékrendek közötti kibékíthetetlen ellentétek materializálódott iskolapéldái. Theo – akit anyja, Cécilie is támogat – és Babette nem állnak szóba egymással, s ha így folytatódik, annak az Aldi issza meg a levét. Ad absurdum elképzelhető, hogy az Aldi Nord kettéválik egy északkeleti és egy északnyugati szárnyra.

Élen a fukarkodásban

Idősebb Theo Albrecht a spórolás és az ügyeskedés bajnoka volt. Dolgozói egészen a kétezres évek elejéig kézzel írogatták az árcédulákat, mert sokallotta a pénzt a vonalkódleolvasókra. Amikor a hetvenes évek elején elrabolták, majd röviddel rá szabadon engedték, kijárta, hogy céges kiadásként leírhassa az adójából a hétmillió márkás váltságdíjat.