A magyar termelőknél a nyers tej előállításának önköltsége 25-30 százalékkal magasabb, mint az európai versenytársaknál – állítják elemzésükben az OTP Bank agrárszakértői. Szerintük a tejágazat helyzetének tartós javulásához a kormánynak változtatnia kell a tejszektorban meghatározott fejlesztéspolitikáján, illetve ki kellene bővíteni az áfacsökkentéssel érintett termékek körét a fogyasztás 80 százalékát UHT- és az ESL-tejekre is.
A tavaly júniusi literenkénti 66 forintról mára 90-95 forintra felkapaszkodó felvásárlási árak önmagukban nem oldják meg az ágazat problémáit, amelyek termelői és feldolgozói oldalon egyaránt mélyen gyökereznek. A szakértők szerint a tehenészetekben súlyos tartás- és takarmányozástechnológiai hiányosságok vannak, például alacsony színvonalú a gyepgazdálkodás és a szálas takarmány termelése, korszerűtlenek a telepek, és pazarló az energiafelhasználásuk. Ezeken kívül drágább a tejtermelés amiatt is, hogy Magyarországon rövidebb a tehenek hasznos élettartama, ráadásul az európai átlaghoz képest alacsonyabb a tejhozamuk, a tejnek pedig csekélyebb a zsír- és fehérjetartalma.
Az OTP agrárszakértői szerint nagy gond az is, hogy az állattenyésztés nem élvez olyan prioritást a Vidékfejlesztési programban (VP), mint az előző ciklusban. Pedig bőven lenne terük a hatékonyságjavító beruházásoknak, nem véletlen, hogy a szarvasmarhatartó telepek korszerűsítésére kiírt 20 milliárdos keretösszegű pályázatot pillanatok alatt túligényelték. A tejtermelők életét nehezíti az is, hogy a 2013-as földforgalmi törvény és az állami földek értékesítése kihúzta a takarmánytermő területet több nagy szarvasmarhatartó alól. A szakértői álláspont szerint egy tehénre 1,2-1,5 hektár saját vagy bérelt takarmánytermő terület szükséges. Ha ez nincs meg, hosszabb távon nem lehet gazdaságosan fenntartani a tehenészetet.
A tejfeldolgozóknál a termékkínálat szélesítésére, valamint a fajlagos energia-, víz- és élőmunka-felhasználás csökkentését célzó beruházásokra van szükség. Az elvileg a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programban (Ginop) és a VP-ben élelmiszeripari beruházásokra rendelkezésre álló 300 milliárd forint forrás a szakértők megítélése szerint is jelentős fejlesztéseket generálhat, ezek hatékony felhasználása azonban kérdéses. A nagyobb feldolgozók ugyanis – a magyar mezőgazdaság termékeinek legnagyobb felvevői – sem a Ginopból, sem a VP-ből nem juthatnak forráshoz.
