Kezdhetik számolni majdani tarifáikat az elektromos autókat ellátni kívánó szolgáltatók, ugyanis a hónap közepén életbe lép a terület fogalmait definiáló és árképzését leíró kormányrendelet. Nem egyértelmű, hogy szabályozási oldalról ezzel minden feltétele adott lesz-e a fizetős áramtankolás startjának, de az biztos, hogy gyakorlati téren vannak még akadályok.
A fő gát a Világgazdaság információi szerint az, hogy az országban az ingyenesen szolgáltató áramtöltők egyelőre nincsenek felszerelve a számlázáshoz szükséges modullal, márpedig ezek pótlása jelentős ráfordítással jár. Ráadásul az autósok számára egyelőre vonzóbb az akkumulátort jobban kímélő, lassú házi töltés, az utcai gyorstöltők pedig még nem elég gyorsak. Otthon hatósági tarifával lehet tölteni, de ez nem biztos, hogy előny, mert a szolgáltatónál érvényes a kereskedők árversenyében alakul majd ki.
Az új jogszabály szerint e-töltő-szolgáltató az a társaság, amely közterületen vagy magánterületen, minden elektromos gépjármű számára hozzáférhetően, olyan töltőállomást üzemeltet, amelyen legalább egy autó áramot vételezhet a szabvány szerint rögzített berendezésen.
A berendezésen lévő csatlakozás, azaz a töltőpont nagy teljesítményű, ha a töltési teljesítménye 22 kilowatt (kW) fölötti, és normál, ha az alatti. A normál csoportba nem tartoznak bele azok a legfeljebb 3,7 kW-os berendezések, amelyeket vagy háztartásokban létesítettek, vagy elsődlegesen nem e-autó feltöltésére használnak, vagy nem nyilvánosak.
A nyilvános töltőponton lennie kell legalább egy EN 62196-2 szabvány szerinti, Type 2 típusú töltőcsatlakozónak, nagy teljesítményű elektromos töltőpont esetén pedig legalább egy EN 62196-3 szabvány szerinti CCS-Type 2 (Combo 2) csatlakozónak. A jogszabály „part menti villamosenergia-ellátásnak” nevezi a kikötőkben horgonyzó hajók akkumulátorának feltöltését.
A szolgáltató és az e-autó-üzemeltető szerződhet a töltők használatának módjáról (helyéről, időtartamáról, áráról), az ilyen szerződéssel rendelkező autós eseti alapon is igénybe veheti a töltőt, minden egyéb kötelezettség nélkül. A szolgáltatónak meg kell határoznia azt a türelmi időt (percben), ameddig az autó a töltés után – a türelmi díj (forint/perc) megfizetése esetén – még a töltőnél tartózkodhat.
Az árképzésnek észszerűnek, könnyen és egyértelműen összehasonlíthatónak, átláthatónak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie. Az eseti alapon történő töltés egységára lehet időalapú (forint/perc) vagy kapacitásalapú (forint/kilowattóra), de másmilyen is, ha a meghatározása megfelel az előbbi feltételeknek. (Kérdés, nem megy-e az összehasonlíthatóság rovására, ha az egyik szolgáltató idő-, a másik kapacitásalapú egységárat határoz meg.) A töltőállomás üzemeltetője köteles a töltőponton jól látható tájékoztatásban közölni, hogy szolgáltatása megfelel a vonatkozó uniós műszaki előírásoknak.
